BOGDÁN TIBOR-A falusi turizmus fejlődése Csángóföldön

A Magyar Népfőiskolai Collegium az elmúlt években a csángó­magyarok felé is megnyitotta kapuit, keresi velük a kapcsolatot. Szeretné támogatni-segíteni az elszigeteltségben, a ma is a megmaradásért való küzdelemben élő csángómagyarokat. A Népfőiskolai Collegium számukra egyhetes felnőttképzési programokat szervez, különböző csángó helyszíneken. Az első képzés januárban volt: Klézse, Külső-Rekecsin és Forrófalva településeken. A második képzésre júliusban került sor: Pusztinán, Lábnyikon és Magyarfaluban. Már a harmadik képzés szervezése folyik jelenleg…

A népfőiskolások és az érdeklődők délelőttönként számukra fontos, őket érintő előadásokat hallgattak meg, amelyeknek a végén lehetőség volt kérdésfeltevésre is. Az anyaországból érkezett előadók mezőgazdasági, egészségügyi, társadalomtudományi, kulturális és életviteli ismeretek átadásával a csángómagyaroknak próbált segítséget nyújtani. Esténként az előadók a résztvevőkkel közösen kulturális programokon, például népzenei-, néptáncesten vettek részt.

A Magyar Népfőiskolai Collegium a képzéseken kívül rendszeresen lát vendégül csángó-csoportokat, különböző általa szervezett és egyéb anyaországi programokon, fórumokon, illetve jeles alkalmakon. Jelen konferencián is közöttünk vannak csángó testvéreink, akik Forrófalváról érkeztek. A mai napon egy kis műsorral szeretnének megörvendeztetni bennünket. Ezt követően megcsodálhatjuk azokat a kézimunkákat, szőtteseket és egyéb csángó-hagyományt örökítő munkákat, amelyeket otthonaikból hoztak magukkal.

Jelen előadásomban egy olyan lehetőségről szeretnék beszélni Önöknek, amely egyrészt az anyaországiaknak szerezne örömet, másrészt pedig a csángómagyarok megélhetéséhez nyújtana segítséget – ez a falusi turizmus.

A témáról mind a kettő csángóföldi népfőiskolai képzésen beszéltem. Most Önökkel szeretném megosztani azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyek a falusi turizmus kapcsán érdekes Csángóföld tekintetében. A népfőiskolai program hallgatói számára elsősorban az elvárt szálláskörülményekről és az étkeztetésről kellett beszélni, hiszen a vendéglátás során ennek mindenhol egyformán megfelelő színvonalúnak kell lennie, vagy legalább közel hasonló módon kell alakítani. A vendégek részére ajánlható helyi programokról is szó esett, de csak irányadó ötletek szintjén, hisz minden faluban mások és mások a szokások és a lehetőségek is. Az előadásaim mindig interaktívak voltak, hisz abból lehetett meríteni ötleteket, amire ők maguk is rájöttek az elhangzottak alapján. Meggyőződésem, hogy egy következetes előadássorozat beindíthatja akár Csángóföld minden falujában a helyi erőkre, jellegzetességekre épülő faluturizmust.

A 35. Nemzetközi Idegenforgalmi Kiállítás 2012. március 1-4. között került megrendezésre, a budapesti Hungexpo területén. Ez a rendezvény a moldvai csángómagyarok számára meghozta az áttörést: Moldva, mint önálló (Románia többi régiójától független) turisztikai célpont, bekerült az utazási irodák programjába. A kiállítást követően, az utazási irodák jegyzik és ajánlják a moldvai csángó településeket hirdetéseikben, programfüzeteikben és a médiában egyaránt.

Idén a Kárpáteurópa, a Hon Tours és a Prestige Travel már sikerrel szervezte meg az első moldvai útjait. Mind ez azt jelenti, hogy a moldvai magyarok új lehetőségek és kihívások elé néznek. A faluturizmus kiépítése nagyszerű módja annak, hogy a falvakban, még mindig erősen a hagyományok által szabályozott mederben folyó életbe bepillantást nyerhessenek azok a magyarországi emberek, akiket vonz ez a népcsoport, értékesnek tartják a kultúrájukat és nem rettenti el őket sem a távolság, sem a körülmények. A csángóknak pedig legális – és némi befektetés után jövedelmező – pénzkereseti forrást jelent.

A vendégek megfelelő minőségben történő ellátására azonban fel kell készülni az erre vállalkozóknak. Sok hiányosság van még ezen a téren, bár a csángó emberek vendégszeretete átlagon felüli. Éppen ezért van szükség a felkészítésre, a fejlesztésre, a pályázatokra és legfőképpen a nyitottságra.

Magyarfalu – ahonnan én is származom –, a legkeletibb moldvai csángó település a Szeret folyón túl, ahol még beszélnek magyarul. A nyolcvanas évektől folyamatosan érkeztek hozzánk magyarországi és erdélyi kutatók, akik heteken át gyűjtötték a falu lakosaitól a néprajzi és a nyelvi kincseket. Akadtak fotósok is, akik türelemmel várták a megfelelő pillanatokat, hogy megörökíthessenek egy-egy szokáshoz tartozó ritka vagy különleges mozzanatot, vagy éppen egy életképet. A völgyek takarásában megbúvó falu kincseit így egyre többen és egyre szélesebb körben ismerték meg, ismerték el. Az érdeklődés azóta is töretlen és folyamatos, nem csak Magyarországról, de a közelmúltban már Európa más országaiból, sőt még a tengeren túlról is érkeztek látogatók az egykor Arini-re átnevezett faluba.

Magyarfaluban Iancu Laura 2002-ben látta vendégül barátait először, egy szervezett program keretén belül. Ettől kezdve minden évben megrendezésre került ez a találkozás, amely az évek során egy három napos komplex programmá fejlődött, s megkapta a „Magyarfalusi Napok” elnevezést. A rendezvény és ez által a falu vonzó célponttá vált a magyarországi és az erdélyi baráti társaságok számára.

Mint minden olyan program, amelyben találkozik a kikapcsolódás lehetősége a különleges programokkal – jó szervezés esetén –, vonzóvá válik és évről-évre visszacsábítja a résztvevőket, akik újabb érdeklődőkhöz viszik el a falunapok hírét. Ilyenkor a szervezőknek egyre nagyobb kihívással kell szembe néznie a megfelelő szállás kiválasztásakor, valamint az étkeztetés és a programok gördülékenységének összehangolása során. Az elmúlt kilenc évben létrejött egy csapat, mely a soron következő rendezvény programját dolgozza ki, és egy másik, amely a vendégek számára a szállást és az étkeztetést biztosítja. A falusi napok szervezése és levezénylése mára már gyakorlottan történik. Sok vendég vesz részt évről-évre a három napos mulatságon, és viszik a falu jó hírét szerte a világban.

Az előadások tapasztalatai alapján elmondható, hogy a csángó falvakban élők – jellemzően az asszonyok, mivel férjeik a térségben tapasztalható munkanélküliség miatt távoli országokban kénytelenek munkát vállalni – örömmel vállalják a falusi vendéglátásban rejlő kihívásokat, hiszen a vendégek ellátása nem idegen a csángóktól. A vendéglátás leginkább a búcsúkhoz, esküvőkhöz, keresztelőkhöz, temetésekhez köthető, hiszen ezek a jeles alkalmak azok, amikor az egymástól távol kerülő családtagok összegyűltek, akár napokra is. Az ünnepet megelőzően került sor a ház újra meszelésére, alapos takarítására és természetesen az ünnepi ételek elkészítésére. Ez manapság is így történik. Néhány ponton azonban jelentős az eltérés a hagyományos és az ún. fizető vendég fogadása között.

Az első, hogy Moldvába feltehetően több száz, akár ezer kilométerről is érkezhetnek vendégek, hiszen zömében magyarországiak érdeklődnek Csángóföld csodálatos tájai, életformája és a népszokásai iránt. A távolság, a hosszú út és az ezzel járó fáradalmak miatt a vendéglátóktól kötelezően elvárt minimális követelmények a következők: tiszta környezet, kényelmes ágy, meleg víz. A porták tisztántartása, az állatok megfelelő módon történő elkerítése, illetve a ház körüli gondozott környezet szintén elvárás. A városi ember számára felüdülés a rendezett falusi környezet, az új hangok, színek, illatok – a vidéki ember számára természetes, de kíváncsi arra is, hogy másutt hogy élnek, mit lehet tőlük tanulni?

A sikeres vendéglátás egyik lényeges eleme a megfelelő szállás, a másik pedig a megfelelő étkeztetés, illetve az érdekes szabadidős és kulturális program-lehetőségek biztosítása, így a népfőiskolai képzések alkalmával erről a témáról is szó esett. Ha egyéni szervezésben érkeznek Csángóföldre a vendégek, akkor étkezhetnek a vendégfogadó családnál, vagy választhatják valamelyik közeli város éttermét. Kisebb létszámú csoportok (5-10 fő) általában a napi három étkezést igénylik, kivéve azokat az alkalmakat, amikor egész napos kirándulásokon vesznek részt a környéken. Ebben az esetben a félpanziós ellátás a praktikusabb. Nagyobb kiránduló csoportok érkezésekor célszerű a csoportos étkeztetést választani, ebben az esetben is a félpanziós ellátás ajánlott. A kútvíz egyéni érzékenységtől függően okozhat problémát, ezt feltétlenül jelezni kell a vendégeknek. Célszerű palackozott vizet ajánlani a látogatóknak. Ennek hiányában jó megoldás a felforralt és lehűtött kútvíz. Amikor a vendégek jóllaktak és kipihenték magukat, akkor kerülhet sor a programokra, a helyi és a környékbeli nevezetességek felkeresésére.

Moldvában sok a látnivaló. Számos faluban működnek múzeumok, tájházak és fellelhető még néhány magyar vonatkozású középkori templom romja is. A Szent Istvánról és Szent Lászlóról elnevezett templomokat érdemes meglátogatni, még akkor is, ha időközben más, véletlenül sem magyar vonatkozású szentek védelmébe ajánlották a falu legfontosabb épületét… Vráncsa megyében érdemes bort, sajtot kóstoltatni a vendégekkel, mert igen jó minőségűek és sok esetben egyediek, csak erre a vidékre jellemző az ízük. Ugyanitt találhatóak az első világháborús hősök emlékére felépített hatalmas mauzóleumok, amelyekben kiemelték a csángó falvak áldozatait.

A Moldvában működő, hagyományőrzéssel foglalkozó, hat magyar civil szervezetet is érdemes bemutatni, illetve a civil szervezetek vezetőinek tevékenységével megismertetni az érdeklődőket. Ezek a vezetők, illetve a szervezetek köré szerveződő hagyományőrző csoportok tagjai a helyi énekeket, táncokat, szőtteseket, viseleteket mutatják be, sok olyan legendát és történetet tudnak, melyet ők gyűjtöttek össze, hogy azokat átadhassák az utókornak.

Moldva egész területén finom házi pálinkát főznek, amit érdemes megkóstoltatni. Külső-Rekecsinben nagyüstű pálinkafőzők működnek, ahol kóstolás és vásárlás is lehetséges. Ugyanitt meg lehet mutatni azokat a pincéket, amelyek még ma is ősi, fa szerkezetű zárral működnek.

Ha iskolaidőben érkezik a csoport, akkor egy iskolán kívüli magyar nyelvű oktatási órát is fel lehet venni a programok sorába. Ilyenkor a gyermekeknek lehetőségük van bemutatni a tudásukat, egy-egy verset, mesét vagy éneket adhatnak elő. Az iskolán belüli oktatásban példamutató értékű a lészpedi magyar tanterem, ahol a turistacsoportoknak engedélyezik az órák látogatását.

A moldvai ortodox kolostorok híresek a vendégszeretetükről. Nem szabad kihagyni ezt a páratlan lehetőséget, el kell vinni a vendégeket, hogy lássák a több száz éves kolostorokat, templomokat. Páratlan művészeti alkotások láthatóak itt, akár az ikonokat, akár az ötvösművészetet tekintve. Mindegyiknek egyedi és különleges hangulata, története, valamint sajátos kisugárzása van.

Moldvában is működik a gyógy-turizmus. Ha a csoportnak igénye van az ilyen jellegű programokra, akkor Szaláncfürdőt nem szabad kihagyni. Ennél érdekesebb talán az az ősi formában megmaradt gyógyvízzel történő kezelés, amit Vizánta nevű településen végeznek még ma is. Fából készült dézsákban, felforrósított kövekkel melegítik a vizet és jelentős javulást érnek el a reumás vagy ízületi panaszokkal érkező pácienseknél.

Moldva képes elkápráztatni a turistákat a látnivalóival. A helyieknek meg kell tanulniuk okosan élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel, hiszen így szülőföldjükön maradva, védve és megőrizve kincseiket biztosíthatják maguknak a megélhetést.

Természetesen, még sok a tennivaló és a tanulnivaló, de az egyre növekvő szellemi éhséget sikeresen csillapító népfőiskolai előadások olyan tudással vértezik fel a résztvevőket, melyek birtokában sikeresen és alaposan felkészülve szállásolhatják el vendégeiket a házigazdák.