I. Előzmény, a korábbi három büntető törvény

 

Nagyon sok szeretettel köszöntöm a jelenlévőket! Nem első alkalommal vagyok itt, látok ismerős arcokat régebbről is. Kis Boáz bemutatott engem, még annyit szeretnék elmondani, hogy a Budapest-Déli Egyházmegyéhez tartozó Budapest Pestszentlőrinc-Ganzkertvárosi Református Egyházközség gondnoka vagyok már több, mint egy évtizede.

Az előadásomban először a büntető kódexekről szeretnék beszélni röviden, majd az új Btk. leglényegesebb újításairól, végül pedig a bírósági rendszerről.

Mi a büntető kódex? Egy könyvbe, törvénybe benne vannak a büntetőjogi szabályok, például mi a bűncselekmény, aki elköveti, azt mivel büntetik stb. A legújabb büntető törvénykönyvet június 25-én fogadta el az Országgyűlés, ez a 2012. évi C. törvény. Annyira új, hogy még nem is hatályos. Csak 2013. július 1-jén lép hatályba, ez azt jelenti, hogy addig a régit alkalmazzuk. Tehát egy érvényes, de nem hatályos jogszabályról van szó.

A négy történelmi előzményről szólnék. Első a legendás Csemegi-kódex, Csemegi Károly Büntető törvénykönyve. Ez az 1878. évi V. törvény. Polgári viszonyok között megszületett törvény volt. Csemegi Károly Aradon született, és ott is praktizáló ügyvéd, kiváló képességű ember volt, öt nyelven folyékonyan beszélt, számos kutatómunkát végzett. Csemegi Kártolyt meghívták a minisztériumba, amikor Horváth Boldizsár volt az igazságügyi miniszter. A törvény gyakorlatilag az ő személyes produkciójának tekinthető, maga írta, egy személyben. Majd természetesen megújították, bizottságok átdolgozták. Amikor viszont hatályba lépett egy nagyon jól megszerkesztett, korszerű törvény volt. Bizonyítja ezt az is például, hogy az Általános része hetven éven, a Különös része pedig nyolcvan éven keresztül volt hatályban, egészen az 1961. V. törvény megalkotásáig. El tudjuk képzelni, hogy hetven-nyolcvan év alatt mennyi jogászgeneráció tanult, merített ismereteket a kódexből. Ismert mondás, hogy a „puding próbája az evés”, ezt Csemegi is megvalósította, 1878-ig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára volt, mint kodifikátor. Majd a következő évtől, elkezdte a saját törvényét alkalmazni bíróként. A Kúrián lett tanácselnök és különböző ügyekben az általa szerkesztett törvény alapján ítélt. A Kúriától is ment nyugdíjba.

A törvényről annyit, hogy nagyon cizellált. Később, a szocializmusban azt rótták fel, hogy „túljogászkodó”, „precízkedő”, de ez az értékeként is felfogható. Csupán egy példát említek, hogy hogyan határozta meg a „lopás” fogalmát a mostani és az akkori törvény. A mostani: idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy jogtalanul eltulajdonítsa. Az akkori megfogalmazás: aki idegen ingó dolgot más birtokából, vagy birlalatából stb.

Megjegyzem, hogy annyira kedvelt volt a kódex, hogy bizonyos diákok még verses formába is öntötték, amelyet ki is adtak. Egy példát említek. A törvény így kezdődik: Csak az lehet bűncselekmény, amit a törvény megállapít. Verses formája: Bűntett, vétség csak az lesz, amit a törvény azzá tesz.

Felvetőtik az a kérdés, hogy ha ez a törvény ilyen sokáig hatályban volt, akkor a kommunizmusban mi alapján folytak a koncepciós perek, mi alapján volt az ’56-os megtorlás, hogy alakult az akkori jogrend? Az a helyzet, hogy a Csemegi-kódexet nem módosították, úgy is mondhatnánk, hogy „nem gyalázták meg”. Más volt a jogi szisztéma. A kommunizmus idején megalkották a Népbírósági rendeletet 1945-ben, kétszer módosították. Majd a következő évben, 1946-ban alkották meg az úgynevezett Demokratikus államrend védelméről szóló 1946. évi VII. törvényt. Innentől kezdve ez a törvény volt a politikai ellenfelekkel való leszámolás fő eszköze. Ezen kívül rengeteg külön jogszabályt alkottak. Például: a hároméves terv vagy az ötéves terv a büntetőjogi védelméről, a tervgazdaság védelméről. A közellátás veszélyeztetéséről szóló külön jogszabályt mindenki úgy ismeri, hogy ”Fekete vágás”. Egy példa: ha engedély nélkül vágtak le disznót, akkor eljárás indult. Ezek nem a Csemegi-kódexbe lettek betéve, hanem külön-külön, majd egy egységes könyvben kiadták őket. Jogszabályok voltak, amelyeket nem lehetett már követni, hiszen annyiféle volt, ez a BHÖ – Büntető törvénykönyv Hatályos Összes. Ez alapján folyt az ötvenes években az ítélkezés. Nagyon vegyes volt, tartalmazta a Csemegi-kódexet is, a külön jogszabályokat is. „Kompilációnak” nevezi ezt a jogi nyelv, nem volt maga ez a törvény jogszabály, de különböző jogszabályokat tematikusan összegyűjtött és rendezett. Ez egy érdekes, de inkább gyászos fejezete a magyar jogalkalmazásnak.

Amikor a rendszerváltás után a Kúriára kerültem, rengeteg régi ügy felülvizsgálatában vettem részt, ezek részben az ötvenes évek ügyei, az ’56-os megtorlás ügyei voltak. Előkerültek tehát ezek az ügyek, amelyek számunkra jogtörténet, azonban annál borzalmasabb valóság volt az átélőinek. Nem csak a munkásmozgalom vezetői ellen folytak koncepciós perek, amelyeket sokan emlegetnek, hanem több százezer ember ellen folyt eljárás. Ahogy említettem, ez egy szomorú fejezet volt, de nem a Csemegi kódexen alapult.

A második állomás a visszatekintésben az 1961. V. évi törvény. Ez már abszolút szocialista büntető kódex volt. Ennek részletes ismertetése meghaladná az előadás kereteit.

A hármas számú törvény az 1978. évi IV. törvény, amelyet most váltott fel az új törvény. Érdekes, hogy már a szocializmus vége felé is volt tekintélye a Csemeginek, azt szerették volna, hogy száz év múlva az 1978. évi V. törvény lépjen az 1878. évi V. törvény helyébe. De valami okból bejött egy másik törvény, így a számozás nem sikerült V, törtvényre IV.-es lett, de lényegében ez lett a harmadik büntető kódex. Főleg a visszaeső kategóriákat dolgozta ki, de részletesen erről sem beszélek, mert sok időt venne ez is igénybe. Ezt követően rengeteg módosítás történt. Volt, aki kiszámolta, hogy a 78 éve alatt körülbelül százszor módosították már. Ez már az új kódex megalkotásának az egyik indoka is. Nagyjából tíz alkotmánybírósági határozat is érintette, amelyek különböző rendelkezéseit törölték. Másrészt a régi Btk.-nak a szerkezete is nehezen áttekinthető volt. Például majdnem minden jogszabálynál volt több „perjel” is. Az új törvény 450, ez a korábbi kb. 300 szakaszból áll. Nem lett volna hosszabb az új törvény sem, azonban az /A, /B stb. szakaszokat önálló szakaszokba rendezte. Erről sem szeretnék több okból részletesen beszélni. Egyik, hogy az új törvény egy év múlva lép hatályba, addig számtalan felkészítőt tartanak.

Van egy emocionális oka is az új törvénynek, hogy ne úgy kezdődjön egy törvény, hogy a „1978. évi” IV.-es, hanem hogy „2013 évi… törvény”. Meg kell említenem, hogy a Polgári Törvénykönyvünk is 1959-es évszámot visel. Annak is lesz egy új kódexe.

 

 

II. A büntetőbíróságok rendszere

 

A büntetőbíróságok rendszeréről szólnék. Egy idősebb ember lassan jobban kiismeri magát a bíróságok elnevezésében, mint egy fiatal, mert gyakorlatilag visszaálltak a régi elnevezések. Ahogy ez a régi utcanevek – például az Andrássy út az idősebbeknek mindig is az volt, nem pedig Népköztársaság útja – visszaállításakor történt, a fiatalnak kellett megtanulnia az „új” utcaneveket. A bíróságokon ugyanez a helyzet, az elnevezések többnyire megegyeznek a háború előttiekkel.

A büntetőbíróságokkal kapcsolatban egy dolgot emelnék ki, amely érdekes lehet. Az egyik, hogy igazodik a többi bíróság rendszeréhez. Elvileg elképzelhető lenne, hogy a büntetőbíróságnak külön szervezése van, de ez nálunk nem így van. Megjegyzem, hogy a háború előtt volt egy időszak, amikor Budapesten volt külön Fővárosi Büntető Törvényszék és volt külön Fővárosi Polgári Törvényszék is. De ez országosan nem így volt, és nem is volt mindvégig így, általában nincsenek külön büntetőbíróságok. A bíróságokon belül  vannak bírák, akik a büntető típusú ügyeket tárgyalják.

Tehát az egész bírósági rendszer azonos. A legalsó szinten vannak a járásbíróságok, a következő szint a megyei, majd a a regionális szint, és végül az országos szint következik. A rendszer felépítése hasonlít a Református Egyházéhoz: egyházközség, majd egyházmegye, egyházkerület – ez a regionális szintnek felel meg – és végül a Magyarországi Református Egyház.

Az igazságszolgáltatás alsó szintjén a jogkereső a járásbírósághoz fordulhat /a fővárosban kerületi bíróság az elnevezés/. Hat kerületi és százöt járásbíróság létezik ma. Minden megyében több járásbíróság is van. Pontosabban e járásbíróság elnevezés a közeljövőben kerül csak bevezetésre.

Nagyon régi szerv a járásbíróság, az 1871. évi XXXI. törvénycikk rendelkezett először a felállításukról. A 1983. évi II. törvény megszüntette a járásokat, így a járásbíróság elnevezése is helyi bíróságra módosult. (Érdekesség, hogy 1983-ban, amikor megszűntek, pontosan 83 járás volt). Helyükbe a járási hivatalok léptek. S hogy a bíróságokkal mi lett, az egy érdekes dolog. Ami „járás” volt, az „városi” lett, például a Ceglédi Járásbíróság, Ceglédi Városi Bíróság lett. Az olyan településeken, amelyek nem voltak városok egyszerűen eléjük tették a település nevét, például a Monori Járásbíróság helyett Monori Bíróságnak hívták – később Monor ismét város lett, de ez megint egy másik kérdés.

Mindig vitatárgya volt, hogy legyen-e járás vagy sem. Az új elképzelés, hogy lesz járás. 2013. január 1-jétől fogják a bíróságokat járásbíróságnak nevezni, addig a jelenlegi elnevezés marad. Mi a helyzet a fővárosban? A világháború előtt érdekes módon a székesfővárosban is járásbíróságok voltak, példaként említem a Budapesti Központi Királyi Járásbíróságot. Ma a fővárosban 23 kerület van és jelenleg a bíróságokat úgy hívják, hogy „kerületi bíróság” – ez a legalsó szint. Ebből hat darab van (hiszen nem minden kerületnek van önálló bírósága, néhány kerület összevontan működik ): Pesti Központi Kerületi Bíróság /ez a legnagyobb, tíz kerület tartozik hozzá/, Budai Központi Kerületi Bíróság, Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság, Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság, Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság, Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság.

Mely ügyek tartoznak a büntető ügyek közül járásbírósági hatáskörbe? Minden ügy, amely nem tartozik a jogszabály alapján máshová, az ide tartozik. Mi az a minden? Itt lehetne megemlíteni a bűncselekmények súly szerinti feloszlását. A bűncselekmény az egy gyűjtőfogalom, de messze nem azonos súlyúak.. Az is bűncselekmény adott esetben, amikor valaki valakinek a rossz hírét kelti, vagy egy ittas vezetés is az, de ezek nem mérhetőek egy többrendbeli emberöléshez. A Csemegi-kódex meghonosította a hármas felosztást. Volt a bűntett, a vétség és a kihágás. Mai jogrendszerünkben nincs olyan, hogy „kihágás”, akkor viszont volt külön Kihágási büntető törvénykönyv (Kbtk.). Ma jelentős részük szabálysértés. A szabálysértéseknek az elbírálását régen alapvetően a rendőrség és az önkormányzatok végezték. Az újabb szabályozás szerint a kriminológiai jellegű tettek a bírósághoz tartoznak, mert nemzetközi egyezmények írják elő, hogy szabadságelmaradást csak bíróság szabhat ki. Elzárást sem szabhat ki más, csak bíróság. Ez azt jelenti, hogy olyan szabálysértésekben, ahol nem szabtak ki elzárást, hanem pénzbírságot, az önkormányzati jegyző, vagy rendőrség jár el, de ha nem fizet az illető, akkor az ügy a bíróságra kerül, és be kell vonulnia az illetőnek elzárásra. Illetve az olyan ügyek, amelyek már eleve elzárással büntethetők, mert vannak ilyenek, azok közül is első fokon már a bíróság jár el. Ez persze jelentősen megnövelte a bíróságok munkaterhét. Ezt szokták úgy nevezni, hogy „bagatell bűncselekmények”.

A vétség és a bűntett között az a különbség, hogy a bűntett súlyosabb. A gondatlan bűncselekmény mindig vétség. A zöme a járásbírósághoz tartozik, és hogy a súlyát érzékeljük az ügyek 80-90%-a indul meg első fokon, a legnagyobb terhet tehát azok a bíróságok viselik.

A következő, középső, a megyei szinten elhelyezkedő bíróságok – a törvényszékek. Az elnevezés szintén változatos volt. A legújabb törvény szerint létezik a Fővárosi és 19 megyei törvényszék (például: Pécsi Törvényszék). A régi elnevezés „megyei bíróság” volt, például: Baranya Megyei Bíróság, mely pécsi székhellyel működött.

Az új törvény szerint az elnevezése tehát a megyei bíróság székhelye + Törvényszék. Nem véletlenül mondtam azt, hogy a bíróságnak a székhelye, mert általában ugyan egybeesnek a megyeszékhelyekkel, de nem minden esetben. Két olyan megye van Magyarországon, ahol a bíróság, vagyis a törvényszék nem a megye székhelyen van. Egyik eset, hogy nem Békéscsabán hanem Gyulán van, a másik pedig, hogy Salgótarjáni helyett Balassagyarmati Törvényszék van, a régi hagyományok szerint. Korábban még egy ilyen típusú hely volt, Komáromban is volt bíróság megyei szinten, de már átköltözött Tatabányára, a megyeszékhelyre jó tíz éve. Így csak két kivétel maradt. Érdekességként, ez jogászi cizellálás, hogy sok helyen a törvény azt mondja, hogy nem az általános hatáskörű járásbíróság, hanem a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság jár el egy ügyben, sokan úgy tanulták ezt meg az egyetemi vizsgára, hogy „megyeszékhelyen”, azonban mindig kijavították őket, hogy nem azonos a kettő, mert két esetben eltér. A súlyosabb bűncselekmények indulnak itt első fokon, például zömében az emberölések, az életveszélyt okozó súlyos testi sértés stb. ügyei. Illetve eljár az ide a járásbíróságoktól fellebbezett ügyekben másodfokon.

Az igazságszolgáltatás harmadik, felső szintjén helyezkednek el az ítélőtáblák – a felsőbíróságok. Ennek is hagyománya volt régen, a nagy, az első világháború előtt tizenegy ítélőtábla volt. Jelenleg ebből öt maradt a 2002. évi XXII. törvény szerint: a Budapesti, a Győri, a Szegedi, a Pécsi, és a Debreceni Ítélőtábla. Az ítélőtáblákhoz kerülnek a törvényszékektől fellebbezett ügyek másodfokon, az emberölések ügyei tipikusan. Régen a Felvidéken Kassán és Pozsonyban; a Partiumban, Nagyváradon; Erdélyben Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és a Bánságban Temesváron volt ítélőtábla.

Az ítélőtáblák viszonylag új képződmények, 2003. július 1-jétől, illetve 2005. január 1-jétől kezdték meg működésüket, akkor lépett hatályba Magyarországon az említett törvény, addig három fokozat volt. A szocializmus alatt végig három fokozat volt: a járási, a megyei (kerületi), és a legfelsőbb bíróság.

A legfelső bírósági szint az, amelyet ismét Kúriának hívnak. Jelenleg a Markó utca 16 szám alatt található. Ez egy szép épület, az Igazságügyi Minisztérium céljára épült, sokáig a Nehézipari Minisztérium működött benne. A Kúria épülete régen, sokan tudják hogy Hauszmann Alajosnak egy impozáns épülete volt a Kossuth téren a Földművelési Minisztérium mellett. Nagyon sokáig volt szó a visszaköltözésről. Érdekességként mondom el, hogy Hauszmann is pályázott az országgyűlés épületére és nagyjából ennek az épületnek a tervét adta be kicsiny módosításokkal. 1957-ig a Nemzeti Galéria épülete volt, addig, ameddig az fel nem került a Várba. Nagyon szellemesen ezt írták ki, amikor a Galéria odaköltözött: „Nincs már többé igazságszolgáltatás, csak képmutatás”.

A Kúria büntetőügyben kivételes harmadfokú hatáskört is gyakorol, de csak nagyon ritkán, akkor, ha a törvényszék és tábla között a bűnösség kérdésében ellentmondás van, tehát ha az egyik felmenti, a másik pedig elítéli a vádlottat. Egy alkalommal bűnösnek mondták ki az illetőt, a másik alkalommal felmentették, tehát ellentétes az ítélet, ekkor kerül az ügy a Kúriához, harmadfokon és végérvényesen jár el, az ítélet ekkor válik jogerőssé is.

A másik feladatköre a felülvizsgálás. Bizonyos leszűkített körben a jogerős ítéletek is megtámadhatóak. Ebbe nem mennék bele, mert eléggé bonyolult részletszabályai vannak. Létezik még jogegységi eljárás. Hasonlóan működik, mint a háború előtt. Ellentmondó bírósági döntések esetén a jövőre nézve kötelező erővel mondja meg, hogy mi a helyes a különböző álláspontok között.

 

 

„Három csapás”

 

Két fontos témáról szeretnék még szólni. Ezek váltották ki Magyarországon a legnagyobb vitát. Az egyik az úgynevezett „Három csapás” bevezetése, a másik a jogos védelemnek az új szabályozása. A három csapás a visszaeső, erőszakos bűnözők elleni erőteljesebb fellépést szolgálja, amely úgy gondolom, hogy egy helyes cél. Azok ellen irányul, akik el voltak ítélve egyszer, de nem mindegy, hogy mi miatt. Szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre, ezek a visszaesők. Amikor pedig még nem telt el három év az újabb bűncselekmény elkövetéséig, ez elkövető visszaeső. A következő kör a többszörös visszaeső, akit már visszaesőként ítéltek el, tehát egyszer már elítélték szándékos bűncselekményért, majd ismét elítélték. De mitől erőszakos? Ez azt jelenti, hogy minden bűncselekménye személy elleni erőszakos bűncselekmény volt. Legyen az emberölés, emberölés kísérlete, rablás. A közbiztonságra ezek a személyek igen nagy veszélyt jelentenek, az ő cselekedeteik zavarják leginkább a köznyugalmat. Amennyiben mind a három bűncselekménye ilyen volt, a harmadik esetben, a legújabb bűncselekményének a büntetésének a büntetési tétele a kétszeresére emelkedik. Ez azt jelenti például, hogy ha valaki egy csoportos rablást elkövet, akkor tíz év volt a felső határ, most már húsz lesz.. Ha az így felemelt határ több lenne és kimenne a húszból, akkor életfogytiglani szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény. Emberölésnél ilyen esetben kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztést lehet csak kiszabni, nem lehet más büntetést adni, ez lenne tehát a harmadik esetben egy súlyos büntetés. Egyszer már figyelmeztették, pontosabban megbüntették, másodszor is, akkor harmadszor már egy nagyon súlyos büntetést kap az illető, ezt is szigorították az eddigiekhez képest, az életfogytiglani szabadságvesztés már 25-40 év között van meghatározva, és olyan eset is van, amikor teljesen kizárják az illetőt. Ez a „három csapás” eddigi megvalósulási formája.

A másik eset a halmazati büntetés. A kettő között az a különbség, hogy egy bűnöző elkövetett egy bűncselekményt, majd ismét elkövetett, majd ismét, de csak a végén bukott le. A másik esetnél elkövette a bűncselekményt és elítélték, majd ismét elkövette és ismét elítélték. Nos, visszatérve a halmazatira, ott is az a helyzet, hogy a három cselekmény közül a legsúlyosabbnál, ha személy elleni erőszakos stb. bűncselekménynél ugyanúgy a büntetés a kétszeresére emelkedik, illetve csak életfogytiglanit lehet kiszabni.

Így van megfogalmazva a 2012. évi C. törvény 90. § (2) bekezdése: „Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”

A 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése pedig így szól: „Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három különböző időpontokban elkövetett befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények bármelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ha azonban e törvény Általános Része lehetővé teszi, a büntetés korlátlanul enyhíthető.”

Ez az úgynevezett „három csapás”, sokat beszéltek róla.

Jogos védelem

 

A jogos védelemben is változás történt. Többen ehhez nagy reményeket fűztek. Emlegetik így is, hogy „jogos önvédelem”. Hallottuk már, hogy például a gyilkos önvédelemből követte el a bűncselekményt. Ez nem precíz így, mert a maga vagy mások személye vagy java ellen intézett támadás is teremthet jogos védelmi helyzetet, nem csak ha engem támadnak meg. Például ha azt látom, hogy egy részeg rugdos egy gyermeket, és én közbelépek, akkor én is jogos védelmi helyzetben vagyok, bár nem engem támadtak meg, hanem mások személyét érte támadás. Ez régi intézmény, csak a bírói gyakorlat nem igen tudott mit kezdeni azzal, hogy új eszközöket telepítettek a lopások meggátlásához, például áramot vezettek a kerítésbe, vagy csapdát állítottak fel. Sajnos történt egy-két haláleset is emiatt. Az új szabályozás szerintem ezt a kardinális kérdést a bírói gyakorlatra bízza, azonban véleményem szerint az „áramos helyzetet” nem igazán oldja meg. Felolvasom a közös gondolkodás reményében a 2012. évi C. törvény 21.§-t, mely a jogos védelemről szól: „Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.”

A villanyárammal való védekezés például továbbra sem megengedett.

A másik újítás, úgy szól a törvény, hogy akkor, ha a személy ellen éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan követik el a jogtalan támadást, akkor ezt úgy kell tekinteni, mintha az életére törtek volna, és joga van a támadót akár meg is ölni. Vagy: éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan történő jogtalan behatolás ez a bizonyos támadás. Harmadik esetkör a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás, tehát fegyverrel bejön az udvarba az elkövető és a tulajdonos az ablakból kilő, és lelövi az elkövetőt, az is jogos védelem. Sajnos, az ítélkezési tapasztalatok szerint általában a támadók vannak erőfölényben. Egy példa: a tanyán él egy idős házaspár, nyolcvan év feletti, és ha betör hozzájuk három, huszonéves kigyúrt ember, akkor a háziak nem azért nem verik agyba-főbe ezt a három személyt, mert félnek attól, hogy mi lesz majd a bíróságon, hanem azért, mert egyszerűen képtelenek rá. Nem is olyan régen történt meg az az eset, hogy egy külföldi házaspár vásárolt egy tanyát, és egy alkalommal váratlanul agyba-főbe verték őket. Itt sem a jogi eszközök elégtelensége volt a probléma, hanem az erőviszonyok voltak aránytalanok. A bűnözők jellemzően nem támadnak meg erőfölényben lévő embereket, általában előre kiszemelik a náluknál jóval gyengébb áldozatokat. Persze megtörténhet olyan eset is, amikor fiatalokat támadnak meg, akik esetlegesen rendelkeznek fegyverrel, de ezek periférikus esetek. Inkább a tanyavilágban az idősebb személy sérelmére csoportosan elkövetett bűncselekmények a jellemzőek. Igazán tehát az új szabályozás sem nagyon húzza ki a méregfogát a dolognak, de ez is egy eszköz, csodát nem lehet várni, de az eszköztárt szélesítette.