Szeretettel köszöntök mindenkit! Kicsit nosztalgiával jöttem Balatonszárszóra, hiszen nagyjából tíz éve annak, hogy utoljára itt egy tábort vezettem, előtte tíz éven keresztül mindig a kosárlabdás fiúk és lányok sporttáborának a vezetője voltam itt. Az egy más világ volt, ez a konferenciaközpont ma már egy új világ. Magamról néhány mondatban csupán annyit, hogy református lelkipásztor vagyok. Jelenleg nem lelkészként szolgálok, hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban a Diaszpóra Osztály munkáját vezetem, két éve. Előtte, az elmúlt nyolc évben az Egyesült Államokban szolgáltam lelkészként. Annak előtte Mezőtúron, Debrecenben és egyéb más településeken végeztem lelkészi szolgálatot.

Az előadásom címéről csupán annyit, hogy nem csak az egymásra találásról – hiszen az önmagában kevés –, hanem az együttműködésről is szó van. Először is egy rossz hírrel kell, hogy kezdjem. Annak idején Antall József miniszterelnök azt mondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Sajnos, ez a 15 millió, ma már nem 15 millió. Hogy ennek milyen okai vannak, azt most nem tudjuk felgöngyölíteni, nincs időbeni lehetőségünk mindent ujjhegyre szedni. Hogy ez realitás-e még, vagy egyfajta illúzió, vagy reménység, vagy éppen valóság, azt hiszem, erre nagyon kevesen vállalkoznának, hogy meghatározzák és eldöntsék. De vegyük úgy, hogy 15 millióan vagyunk, bár a népszámlálások sajnos, már más számokat mutatnak…

Igyekeztem egy kicsit a magyarságot feltérképezni. Gyakorlatilag Észak- és Dél-Amerikában, illetve Európában vannak nagy magyar közösségeink. Ausztráliában is van egy jelentős magyar közösségünk. Ha bármelyik kontinens magyar közösségéről beszélünk, akkor tapasztalható, hogy az összes kontinens magyarságának a szerkezete, az összetétele és az irányultsága az elmúlt húsz esztendőben, ha nem is gyökeresen, de radikálisan változott és változik.

A magyarságról számokban: 9,9 millióan vagyunk Magyarországon, 2,3 millióan élünk a környező államokban és 2,5 millió magyar ember él a diaszpórában.

Hányan vagyunk kontinensenként? Nagyon sokan élnek Észak-Amerikában, Kanadában, az Egyesült Államokban, csökkenő létszámmal pedig Európában. Nagyon érdekes, hogy van egy kicsiny, de jól működő közösség Dél-Afrikában magyar otthonnal, most épülő idősek otthonával, akik a maguk életét teljesen elzártan és tőlünk sok ezer kilométerrel távolabb élik.

Ha továbbra is számokról beszélünk, akkor lehetne egy vitát nyitni, hiszen a népszámlálási adatok nagyon sok mindent megmutatnak, de sajnos, a számok tükrében nem a javunkra. Lehet arányaiban, különböző szempontok szerint vizsgálni, de a realitásokkal szembesülni kell, s hogy ennek mi lesz a jövőben egy tíz esztendőre szóló vetülete, az egy következő kérdés.

Ahhoz, hogy a 2010-ben kormányra került pártszövetség egy teljesen új nemzetpolitikát készítsen és indítson el, amely megjelent a választási programban is, meg kellett teremteni a törvényi hátteret, a törvényi megalapozását annak, hogy hogyan valósuljanak meg a választási programban megfogalmazottak.

Az első és alapvető tétel az volt, hogy a Kárpát-medence az egy egységes tér. A Kárpát-medencének a mesterséges határokkal való felszabdalása, vagy akár az Európai Unió szerinti határok légiesítése, vagy akár csak térképeken történő jelzése, egy másik kérdés. Azonban a mi szempontunkból és a magyarság szempontjából a Kárpát-medence egy egységes tér. Hiszen földrajzilag is egységes. Kulturálisan is döntően egy egységes tér, annak ellenére, hogy a nemzetiségek sok színt vittek és visznek bele a Kárpát-medence életébe. Ugyanakkor történelmi szempontból is egy egységes tér, hiszen az itt élő népek és országok többé-kevésbé egymással kölcsönhatásban voltak. Az életük együtt mozgott, ezt nem lehet elválasztani egymástól. Ebből az egységes térből való kiindulásból történt és történik az új nemzetpolitikának a meghatározása és az elfogadása is. A pódium előtti kerek asztalon néhány információs anyagot helyeztünk el. Többek között megtalálható a nemzetpolitikai stratégia is, amely a Nemzetpolitikai Államtitkárság előkészítésében és kidolgozásában került megfogalmazásra, a magyar kormány nemzetpolitikáját tükrözi és mutatja.

A kormány a következő szempontok szerint határozta meg és határozza meg a munkáját a magyar társadalom és a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek vonatkozásában. A határainkon kívül élő magyar közösségek nem ugyanazzal a mércével mérhetőek. Tekintettel arra, hogy a környező országokban, vagy a Kárpát-medencében élő magyarság helyzete nem mérhető ugyanazokkal a mértékekkel, elvekkel és számokkal, mint az Európában, vagy más kontinensen élő magyarság, magyar közösségek. Ugyanakkor a Kárpát-medencében lévő magyar közösségek sem mérhetőek ugyanazzal a mértékkel, hiszen vannak az Európai Unióban, és az azon kívüli országok magyar közösségei, ezek egyen-egyenként komoly fejtörést okoznak, bizonyos szempontokból. Az Európán kívüli magyar közösségeket, a diaszpóra közösségeket illetően pedig ahány helyen élnek, annyiféleképpen kell tekinteni.

Négy olyan alapszempont jelenik meg a mai magyar kormányzatnak a diaszpórával történő szemléletváltása során, amelyekről szólni szeretnék.

Az első szempont a törvényi háttér megteremtése. Az első dolog az volt, hogy a Magyar Parlament a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló XLV. számú törvényt meghozta, 2010. június 4-én. Gyakorlatilag a parlament első törvénye ez volt. Nagyon informatív anyag, tíz nyelvre le van fordítva, ezt is szíves figyelmükbe ajánlom azoknak, akik nem az anyaország területén élnek.

A második törvény 2010 augusztusában lépett hatályba. Az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítása, a kettős állampolgárság lehetőségét hozta meg. Ez azt jelenti, hogy azok, akik a határainkon kívül élnek és a törvény bizonyos paragrafusainak megfelelnek, egyszerűsített eljárás során kaphatják meg a magyar állampolgárságot. Friss hír, hogy a 300 ezret meghaladta a kérvényeknek a száma és 200 ezer fő pedig már állampolgársági esküt is tett szerte a világon. Ez egy óriási dolog!

2011-ben pedig az új Magyar Alkotmány készült el, Magyarország Alaptörvénye. Az Alaptörvénnyel kapcsolatban számos félreértés volt a világban és sokan negatívan bírálták. Csupán egy példát szeretnék elmondani. Tavasszal Kanadában jártam és a torontói egyetemen tartottam többször is előadást. Egy alkalommal a hallgatók közül valaki feltette azt a kérdést, hogy hogyan fordulhat elő a XXI. században Európában, az Európai Unióban, hogy egy ország sutba dobja a demokráciát és diktatórikus helyzetet teremtve megszűnjön köztársaság lenni, sőt az Alkotmányából még a „köztársaság” kifejezést is képes törölni? Visszakérdeztem, hogy honnan veszi az illető ezt a nagyon érdekes gondolatot, vajon olvasta-e az Alaptörvényt? A válasza az volt, hogy nem, de az újságok mind azt írják, hogy Magyarország már nem köztársaság. Megmutattam az angol nyelvű fordítást, hogy véletlenül se higgyék, hogy improvizálok. A harmadik sorban az olvasható, hogy Magyarország köztársaság. Megfagyott a levegő. Az a nagy probléma, hogy még az újságírók, akiknek az lenne a feladatuk, hogy olvassanak, ők sen olvasnak el még három sort sem arról, amit kritizálnak és a sárga földig bedöngölnek. Azt gondolom, hogy aki egy kicsit nyitott szemmel jár a világban, olvas újságot, hallgat híreket, láthatja és hallhatja, hogy valójában mi minden történik körülöttünk…

Tehát az első feladat volt a törvényi háttér megteremtése ahhoz, hogy valóban a nemzet egysége újra helyreálljon.

A következő kérdés a kormányzati felépítés. Ugye a kormány, a parlament és a minisztériumok arra törekednek, hogy a nemzetpolitikai szempontok figyelembevételével menjenek végbe olyan célok kitűzése és programok elkészítése, amelyek kihatással lehetnek a határon túli és a határ mentén lévő magyar közösségekre. Néhány példa: a határ menti gazdasági együttműködések kiépítése, az Ipoly-hidak építése, utak építése, a beiskolázás kérdése és még sok-sok egyéb lehetőségét megadjuk annak, hogy az átjárások működjenek a határ két oldalán. Nem véletlen, hogy a kormányzati rendszerben a miniszterelnök-helyettes, a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter Semjén Zsolt az, akinek az a feladata és célja, hogy a nemzetpolitikának az ügyét munkálja és figyelje.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) rendszerében található az államtitkárságunk, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság, amely egyrészt regionálisan, másrészt pedig referensi szinten tart kapcsolatot az adott országok és területek közösségeivel, magyar szervezeteivel, egyházaival és civil szervezeteivel. Az én feladatom a Kárpát-medencén kívüli magyarság ügyeivel való foglalkozás és az azokban való eljárás.

Visszatérek egy kicsit a kettős állampolgárság kérdésére. Ezért is nagyon sok támadás érte Magyarországot, azonban ebben az ügyben sincs semmi új a Nap alatt, még Európában sem, bár sokan szeretnék tudni azt, hogy van. Ha jól tudom, akkor az Európai Unió 27 országából 15 országban a kettős állampolgárság olyan természetes dolog, hogy arról nem is érdemes beszélni. Amikor Magyarország meghirdette a kettős állampolgárság lehetőségét, össztűz zúdult ránk és még jó, hogy néhány ország, mint például a tőlünk keletre eső Románia nem kezdett el sortüzezni, hiszen ők közel egy millió moldávnak adtak román állampolgárságot. De lehetne folytatni a sort, pl. a franciáknak a világra kiterjedő kettős állampolgársági rendszerével, stb.

A kettős állampolgárság magával hozza a harmadik nagy tételt, ami pedig nem más, mint a választójognak a megadása. Eldőlt, hogy akik megkapták a kettős állampolgárságot, azok választójogot is kapnak. S hogy hogyan történik majd a választás technikai kivitelezése, az az idei ősz kérdése lesz. Nincsen „A” és „B” kategóriás állampolgár, ennek tükrében, aki állampolgárságot kapott, az jogosult lesz a 2014-es parlamenti választásokon a szavazásra. A technikai kidolgozás ezután történik. Ez egy újabb elem, amivel akár a környező országokban, illetve a diaszpórában élő magyarság egymásra találhat. Persze ezt is szeretnék, és sokan ki is fogják játszani. Már érkeznek szirénhangok, melyek azon spekulálnak, hogy kire és hogyan fognak majd szavazni a kettős állampolgárok. Rengeteg ellentétet szító kérdést és álproblémát dobnak majd be. Figyeljük csak meg, különösen majd a választási periódushoz közeledve felélénkülnek-felelevenednek az ellenhangok, olyanok is, amelyeket el sem tudnánk képzelni.

A negyedik fontos feladatunk az egymásra találtságnak a munkálásában és erősítésében a diaszpóra közösségek támogatása. Ez konkrétan a kapcsolatok élesztését és elevenítését jelenti. A Magyarországtól távol élőkről beszélek, a kárpát-medencei magyarságot nagyjából ismerjük. A tőlünk több ezer kilométerre élő közösségekről sok érdekes információnk, elképzelésünk, hírünk van, ezért szeretnék egy-két dolgot, ha szabad úgy mondani, a helyére tenni. Az előző kormány – a Gyurcsány-kormányról beszélek – idejében volt egy népszavazás, amely nem a kormány szájíze szerint történt. Ezért a kormányfő a saját nemzetével, a saját országával szemben először is ellenpropagandát folytatott, ez nem vált be. Ugyan a népszavazás nem lett érvényes, ennek ellenére látszott, hogy mi a magyarságnak a véleménye a határon túli magyarság állampolgárságának az ügyében. Ezért bosszúból, nemtörődömségből, vagy figyelmetlenségből a kormányfő nem hívta össze azt az egyeztető fórumot, a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely a kárpát-medencei magyarság ügyeit tárgyalta egy-két alkalommal tanácsülésen, azután pedig bizottságokban. A MÁÉRT összehívására hat év után került sor, 2010. november 5-én. Teljesen friss eredmény tehát az is, hogy néhány hónappal az új kormány megalakulása után, újraélesztette a Magyar Állandó Értekezletet.

Ez a fórum bővült, hiszen megalakult a Magyar Diaszpóra Tanács (MDT) és ennek a fórumnak a teljes jogú tagjai lettek azok a delegáltak, akiket a Magyar Diaszpóra Tanács Elnöksége alkot. A Magyar Diaszpóra Tanács, amely 2011. november 17-én alakult meg, hat régió-csoportban működik: Nyugat-Európa, Egyesült Államok, Kanada, Dél-Amerika, Ausztrália, Dél-Afrika egy régióban, illetve az egyházak és a cserkészet is egy régiót alkotnak.

A magyar diaszpóra nem az ma már, amelyről alapismereteink vannak, ugyanis nagyon-nagyon megváltozott az elmúlt húsz esztendőben. Az 1980/81-es tanévben ösztöndíjas diák voltam Princetonban, akkor ott egy teljesen más magyar világ volt. Például Ligonierban, az ottani „Balatonszárszón”, összegyűlt magyar református lelkészek tömeget képeztek. Negyven-ötven ember gyűlt össze. Nagyformátumú emberek voltak jelen: Bütösi János, Harsányi András, sorolhatnám a neveket, de az idő rövidsége megakadályoz ebben. Jeles személyiségek és egyéniségek voltak ott. Mára a „nagy öreg generáció” sajnos, elment a minden élők útján és megkevesbedett a magyar diaszpóra közösség, akár lelki, akár szellemi vezetőiket tekintve, mint például Püski Sándor. Számos nagy egyéniséget lehetne említeni azok közül, akinek a népfőiskolai mozgalommal komoly kapcsolata volt.

Örvendetes tény viszont, hogy a magyar köznyelvhasználatban megváltozott a diaszpórában élők megítélése. Emlékezünk még arra, amikor a „disszidens” kifejezést alkalmazták rájuk, ez volt a legkeményebb, majd kissé finomodott az „emigráns” szóhasználat bevezetésével. Később pedig már „kivándorolt magyarok” megjelölést használták. Mi szeretnénk talán ezt a minden élt mellőző kifejezést használni, hogy „külhoni magyarok”, „külhoni magyarság”, „külhonban élő magyar közösségek”. Azt gondolom, hogy ezek a kifejezések hűen tükrözik azt is, hogy milyen módon szeretnénk megközelíteni a külhoni magyarságot. Ahogy mondtam, a diaszpóra magyarság egyrészt megfogyott, másrészt átrendeződött, hiszen a nagy, magyar tömbközösségek (Torontó, São Paulo, Cleveland, Chicago) mára már a múlté. A második és a harmadik generációs magyarság szétáradt egész Amerikában. Szétáradt egész Kanadában. S gyakorlatilag, tömbmagyarság-diaszpóráról már nem beszélhetünk.

Egy másik nagyon fontos tény – amelyet viszont már a Kárpát-medencében is éreznek –, hogy a diaszpóra magyarság kétnyelvűvé vált és ez a folyamat ma is tart. Főleg azokon a helyeken, ahol az asszimiláció igen komolyan dolgozik. Az amerikai magyarság, az amerikai fiatalság is kétnyelvűvé vált, ami természetes is, de sajnos az anyanyelv, vagy a minden nap használt nyelv már nem a magyar, hanem az angol. A cserkészetben például nagyon nagy szigorral ragaszkodnak ahhoz, hogy komoly magyar beszédtudással és olvasási készséggel rendelkező gyermekeket neveljenek, mégis, amikor véget ér a cserkészfoglalkozás, a gyermekek rögtön angol nyelvre váltanak. Aki közöttük élt, tapasztalhatta azt is, hogy magyar társaikkal az ifjak angolul beszélgetnek, annak ellenére, hogy az édesanyjuk és az édesapjuk is magyar. Hogy ennek milyen eredői vannak, abba most nem tudunk belemenni, de a kétnyelvűvé válás, illetve a nyelvhasználat átalakulása is komoly identitás- és magyarságmegtartó kérdéssé vált.

Egy másik érdekes dolog, hogy a külhoni magyarság, főleg a nyugati magyarság tanácstalanná vált. Kicsit talaját vesztette, mert korábban, 1989 előtt valami ellen volt együtt a diaszpóra magyarság. Ugye volt egy erős ’56-os forradalmi lépés, amelynek a résztvevőire Magyarországon azt mondták, hogy ők ellenforradalmárok, közülük sokan külföldre mentek, s ők magukat forradalmároknak, a forradalom veszteseinek, vagy a megtorlások áldozatainak tartották, tehát volt mi ellen összetartozniuk. Egy olyan rendszer ellen szóltak, harcoltak, gyűjtöttek, írtak, tüntettek, demonstráltak, amely nem egy demokratikus rendszer volt. Nos, ily’ formában az az idő elmúlt és mára egy demokratikus, az európai értékeket hordozó és a magyar értékeket szem előtt tartó kormányzat állt fel. Sok ember pedig, aki eddig valami ellen volt, nem tudja, hogy mi mellé álljon, és hogyan álljon valami mellé. Tehát egy talajt-vesztettségi állapot is fellelhető sok esetben a diaszpóra magyarság közösségeiben és életében. Azt szeretnénk, ha kicsit megfordulnának a külhoni magyarok annak érdekében, hogy egy „pro-hangulat” alakuljon ki, azaz együttmunkálkodjunk azokért az elképzelésekért és célokért, amelyek itthon kikristályosodnak. Ehhez kérjük a külhoni magyarok támogatását is. Így találhatna újra egymásra a diaszpóra magyarság és a mai magyar társadalom, már nem valami ellen harcolnának és emelnék fel a szavukat, hanem valami mellett és valaminek az érdekében.

Elkészítettünk egy honlapot, a Nemzeti Regisztert, amelyen magyar és angol nyelven rengeteg hír és információ jelenik meg a diaszpóra magyarság életéből. Az oldal elérhetősége: nemzetiregiszer.hu, illetve hungarianregister.com. Napi sajtószemlét küldünk azoknak, akik ezt óhajtják és kérik. Az oldalon fel lehet iratkozni és kérni lehet a kárpát-medencei sajtó kivonatából, illetve a diaszpóra híreiből álló szemlét. Van egy heti sajtó-összefoglaló is, magyar és angol nyelven a legfontosabb híreket lehet benne olvasni. Meg kell említeni még a Duna World tévécsatornát, amelynek a léte hihetetlenül sokat jelent a diaszpórában élő magyarság számára. Éppen tegnap hangzott el a tusványosi konferencián, hogy a Magyar Televízió megduplázza, megtriplázza a külhoni, a Kárpát-medencében lévő stúdióinak a számát. Nagyon komoly elképzelés van arra nézve, hogy hogyan lehet és hogyan kell hiteles információkat adni a külhoni magyarság számára. A külhoni magyarság jó része újságolvasó, az adott ország sajtójából informálódik, azok a sajtótermékek pedig nem igazán festenek le pozitív képet Magyarországról, pontosan ezért szeretnénk azt, hogy hiteles és pozitív képet kapjon a külhoni magyarság arról, hogy mi történik Magyarországon. Tehát ne légből kapott, három sorok elolvasásáig el nem jutó újságíró fél információiból táplálkozzanak a külhoni magyarság tagjai és képviselői, hanem valóban hiteles információkhoz szeretnénk juttatni őket, hiszen a tájékoztatás fontos kérdés, különösen ebben a kommunikációs világban, amelyben ma élünk.

A kultúra és az oktatás a másik terület, ahol egymásra vagyunk utalva. Talán mindenki hallott a Balassi Bálint Intézetről, ahová a diaszpórából hívnak és várnak haza magyar származású fiatalokat, olyanokat is, akik egyáltalán nem beszélnek magyarul, de szeretnének visszacsatlakozni, visszacsatolódni abba a közösségbe, amelyikből talán a nagyszülei, vagy a dédszülei származtak el. Nagyon sok észak- és dél-amerikai fiatal van, akik számára például ez egy kitűnő lehetőség lenne. Ez az intézet magyarságismereti programokat kínál nyelvtanulással együtt, Budapesten. Elérhetősége: bbi.hu.

A Bethlen Gábor Alap pályázatokat ír ki, melyeken keresztül támogatást nyújt azokhoz a programokhoz, amelyek a környező országokban, illetve a diaszpórában is futnak. A környező országok magyar családjainak is segít az Alap, azoknak a szülőknek, akik magyar iskolákba íratják be a gyermekeiket. Habár súlyos milliárdokat fordítunk a magyarság ügyére, sajnos még ez is kevés. Ha az összeg dupláját tudnánk ráfordítani, az is kevés lenne.

Azt gondolom, hogy akik ismerik a helyzetet, tudják, hogy mi mindent fog át a rendszer a műemlék templom felújításától az iskolai patronálásokon keresztül, konferenciák szervezésének a támogatásáig. A kárpátaljai magyar iskolarendszer – beleértve a reformátust, a katolikust és a görög-katolikust – is ezeken a támogatásokon nyugszik, ha nem lenne, akkor a kárpátaljaiak két hónapon belül bezárhatnák az iskoláikat.

Nemrégiben indult be Budapesten, a Várban a Magyarság Háza, ahol a magyarság központját szeretnénk kialakítani kiállításokkal, programokkal és más egyebekkel, például konferenciák tartásával. Ugyanitt működik a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, ahol a magyarság kérdései kerülnek elő. A Kutatóintézet egyik feladata volt a nemzetpolitikai stratégia kidolgozása is.

A külföldi magyar kulturális intézetek szerte a világban, húsz országban vannak jelen. Ott is, ahol sok magyar él, mint például New Yorkban és ott is, ahol egészen kevés, mint például Indiában, vagy Tokióban. Komoly hálózata van a külföldi magyar intézeteknek, amelyen keresztül szintén olyan információk kerülnek be a köztudatba, amelyek másképpen talán nem jutnának el.

Csak néhány programot, interakciót említenék meg, amelyek a diaszpóra magyarság, a magyar társadalom és a magyar kormányzat között működnek. Talán hallottak a Határtalanul – tanulmányi kirándulási programról, amely a 7. osztályos gyermekek számára szervez kirándulásokat. Ebben az évben 15 ezer diák kormányzati támogatással utazhatott a Kárpát-medence országaiba tanulmányi kirándulásra. Célunk, hogy minden magyar diák tanulmányai alatt legalább egyszer eljusson egy határon túli magyar területre. Az iskolák választhatják ki, hogy hová akarnak menni, ha testvériskolai kapcsolattal rendelkezik, az még jobb. A tanulmányi kirándulások tavasszal és ősszel történnek. Óriási dolog, hogy a diákok a kirándulások alkalmával rádöbbennek arra is, hogy például Szombathelytől ezer kilométerre is még magyarul szólalnak meg a főtéren, hogy találkoznak magyar közösségekhez tartozó emberekkel, fiatalokkal, akik ugyanúgy beszélik a magyar nyelvet, mint ők, lehet, hogy egy kicsit székelyesen, lehet, hogy egy kicsit másképpen, de mégis ugyanazon a nyelven beszélnek, mint az anyaországi magyarok.

Egy másik korosztályt is megcéloztunk 2012-ben, a Külhoni magyar óvodák éve elnevezésű programmal. Hét határon túli ország huszonhárom óvodájába jutottak el óvópedagógusok, hogy magyar nyelvtanítást, énektanítást végezzenek, hogy meséket, mondókákat, néptáncot tanítsanak, illetve ezekkel próbálják meg megeleveníteni, felfrissíteni az ottani magyar óvodák életét. Elhoztam ennek az egész programnak az útmutatóját, a tanári kézikönyvét, vagy segítőkézikönyvét, az útnak a beszámolóját, illetve a táncokat, dalokat cédén. Arra kérek mindenkit, hogy olyanok vigyék el, akik magyar óvónőknek fogják ezeket átadni. Ezzel az egységes anyaggal az a célunk, hogy ugyanazon program szerint induljon el valamiféle oktatás a Kárpát-medencében, amely talán segít bennünket abban, hogy a családon kívül az óvodákban is a magyar nyelv és identitás megtartása és megőrzése természetesen módon induljon el.

Indul a Szász Pál ösztöníj, amely egyéves időtartamú. Erre a Kárpát-medencében működő, nem magyar jogi egyetemeken tanuló magyar származású diákok pályázhatnak. Célunk ezzel az ösztöndíjjal az, hogy a hallgatók majdan felnőve és lediplomázva az adott ország magyar közösségeinek a hasznára legyenek azzal, hogy a megszerzett tudásukat, ismereteiket és szakismereteiket átadják számukra. Talán idén már lejárt a pályázati határidő, de jövőre újraindul, figyeljenek erre!

Az elmúlt hétvégén ért véget a Hétvégi magyar iskolák világtalálkozója. A világ minden részéről érkezett száz olyan tanár, akik magyar hétvégi iskolákban tanítanak. Óriási dolog volt! Ez volt az első igazán ilyen alkalom, egyhetes továbbképzésen vettek részt, azért hogy visszatérve új impulzusokkal tudjanak tanítani az iskoláikban.

A Julianus Testvériskola Program most van indulóban. A Julianus Testvériskola Program lényege a magyar értékek felmérése a diaszpórában. Például, hogy hol van Kossuth utca, hol található magyar emlékmű, emléktábla, magyar templom és könyvtár, stb. Az összegyűjtött fényképeket, leírásokat, történeteket szeretnénk cédén megjelentetni, egy térképpel mellékelve. Célunk az, hogy ha valaki a nagyvilágba indul magyar értékeket felfedezni, akkor ez az anyag számára egy kézzelfogható segítség legyen…