2016. november 3-6 között, a Magyar Népfőiskolai Collegium öt fős missziós csoportja, a baranyai Drávaszögben és Szlavóniában végezte magyarságmentő szolgálatát.
Ezt a munkát immár 25 éve végzi a Népfőiskolai Collegium. Ez alkalommal László Ildikó csángó dalokat adott elő, Gyulai Ilona magyar népdalokat énekelt, amelyeket Kis Csongor Áron citerán kísért. Gondos Béla Szent László templomi emlékeiről tartott vetítést. E sorok írója pedig, a csángókról tartott előadást.
A program célja az volt, hogy a Trianonban elrabolt területek népével megismertessük a kivetett csángómagyarok helyzetét. Ezt azért is tartottuk mindenképpen fontosnak, mert sok tekintetben közös a sorsuk és hasonlóan közös hősies küzdelmük is, amit magyarságuk megtartásáért vívnak.
Sajnos, a horvátországi magyaroknak is meg van az egyházi küzdelmük, csak úgy, mint a csángómagyaroknak. Ez utóbbiak tömegében katolikusok ugyan, de magyar nyelvű misét mégsem tarthatnak, ami megmaradásukhoz erőt adna.
A baranyai Drávaszög és Szlavónia területén pedig, a vizsgált részek reformátussága semminemű támogatást nem kap, így igen nehéz körülmények között tudnak csak működni. Úgy tűnik, itt is a huszonnegyedik órában vagyunk, a magyarság megmentésének ügyében…
Ezért minden feszültségkeltés, akár a csángómagyaroknál, akár a vizsgált horvátországi részeken – bűn, a magyarság ellen.
Mintha Széchenyi István világba kiáltó mondata ma sokaknál süket fülekre találna:

„Minden magyar felelős, minden magyarért!”

A csángómagyaroknál egyre kevesebb a népviselet, mert a katolikus papok (Gyula, szerbek) felvásárolják mind azt, ami még maradt és viszik Bukarestbe, netán az „ősi román kultúra” tárgyi bizonyítékaként…
Horvátországi tartózkodásunk alatt, a hercegszőlősi református gondnok azt panaszolta, hogy a Horvát Református Keresztyén Kálvini Egyház kap egyházi és állami támogatást, míg a nevében is magyar, Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház sehonnan nem kap, semminemű anyagi támogatást. Ugyancsak ő panaszolta el, hogy amikor „Áldás-Békesség”-et mondva, ráköszönt az utcán az egy évvel azelőtt konfirmált fiatalemberre, akkor az „Dobar Dan”-nal köszönt vissza.
A Hercegszőlősön, 2016. augusztus 17-én tartott jubileumi istentiszteleten hálát adtak Istennek a 440 évvel ezelőtti Zsinatért (Kánonjait kötetünkben közöljük). Az ünnepi igehirdetés szolgálatát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese végezte. Bizony igaz, amit Csanádi Imre, zámolyi költő ír:

„Nádfödeles pajta, sár-alkotmány lehetett,
mégis, szent egyháznak ékesen neveztetett,
áldott áhítatra magába fogadta a kis gyülekezetet…

Mégis, megtartódat benne becsüld, magyarság,
ország lappangott itt, mikor nem vala ország:
ő árváit Isten
vezérelvén hitben,
lett Bástya és Bátorság”

A török időkben, a „nádfödeles pajtákban” megmaradt a magyarság. A kérdés az, hogy a fent említett küzdelmek miatt, megmarad-e a XXI. században Csángóföldön, vagy éppen a baranyai Drávaszögben és Szlavóniában?
A magyar kormány számos templomot újított fel ennek érdekében – gyönyörű a csúzai, hercegszőlősi, vörösmarti, kopácsi és szentlászlói templom, amelyekben előadásainkat tartottuk – de jó néhány még felújításra vár ahhoz, hogy a Megtartóját „benne becsülhesse” a magyarság. Éppen ezért sem szabad elfeledkezni, az ott élőkről!
A Magyar Népfőiskolai Collegium elismeréssel adózik annak a heroikus munkának, magyarságmentő szolgálatnak, amelyet kitagadott körülmények között is (nem magyar részről) végeznek ennek a területnek a lelkészei.

dr. Kis Boáz