2016. augusztus 11-én indultunk a moldvai, kihelyezett választmányi ülés útjára, Klézsére. Az elindulás előtt, nagy volt a bizonytalanság, mivel semminemű támogatást nem sikerült szereznünk ezt megelőzően. Ugyanakkor, nagy reménységgel indultunk útnak, hiszen eddig is sikerült újabb és újabb csángó falvakat felfedeznünk, ahol értik és beszélik a magyar nyelvet.

A mostani alkalommal is megálltunk Aranyosgerenden, Gudor Péter református tiszteletesnél és Székelyudvarhelyen, Bálint Mózesnél.

Terveink szerint, mindenképpen fel akartuk keresni Klári nénit Magyarfaluban, Antal-Vajda Jánost Forrófalván, Nyisztor Tinkát Pusztinán, Gyurka Valentint Külsőrekecsinben es természetesen, Klézsén Duma-István Andrásékat. Ezek azok a stabil helyek, ahova minden alkalommal elmegyünk. Mostani célunk az volt, hogy az északi és a déli csángók területére is eljussunk felmérni a magyar nyelv állapotát, és hogy milyen segítségre van szükség, és milyen tanácsokat adjunk az ott élő magyaroknak.

Terveink között, az alábbi települések meglátogatása szerepelt: Klézse, Szászkút, Ploszkucény, Prála, Szabófalva, Jugán, Kelgyest, Kickófalva, Balázsfalva, Kalugarén, Frumósza, Pusztina, Kacsika, Humor, Gelence és Alsócsernáton. Utunk nagy ajándéka volt, hogy találkoztunk Kis Sámuel tanító úrral, aki meghívott bennünket Diószegre és Újfaluba, őszre. Az ő édesapja baptista lelkész Nagyváradon.

Ez alkalommal velem jött Gondos Béla és László Ildikó is. A kalandos utazást követően, éjfél után érkeztünk meg a szálláshelyünkre, Klézsére.

Augusztus 12-én kezdtük meg a települések felkeresését, ahova velünk jött Duma-István András is. Először Szászkútra mentünk, ahol két személy elérhetőségét rögzítettük, majd Ploszkucénybe, ahol András szerint, 30 évvel ezelőtt még sokan beszéltek magyarul. Ott jártunkkor viszont senkit nem tudtunk elérni, aki magyarul beszélt volna.

Kolugorenyben Virginia nénivel beszéltünk, aki 70 éves volt, és egy töredezett imádságot mondott el számunkra, magyarul. (Ezt közöljük is megjelenő kötetükben, László Ildikó anyagában.)

Kértük Andrást, hogy az imádságot segítsen kiegészíteni, de nagyon rossz állapotú volt a szöveg. Véleményem szerint, félig román, félig magyar, de lehet, hogy szász nyelvjárás is volt az imádságban.

Ez alkalommal beszéltünk a klézsei Pávellel és családjával. Pável a következő éneket mondta el számunkra:

„Likas a kalapom teteje,
Kimaradt a hajam belőle.
Szégyellem legény létemre,
Hogy likas a kalapom teteje.”

Pável elmondta, hogy édesapja nagy szegénységgel jött erre a vidékre, de kapott egy darab földet és ott káposztát ültetett. Amikor leszedte a káposztát, csupasz kézzel hozta el a fagyban, azért, hogy emlékezzen rá, hogy „szolga volt” és így indult el egy stabilabb családi jövő felé. A káposztáért végül 24.000 lejt kaptak.
Pável egyébként nagyon szorgalmas ember, 90 család méhet tart és rendszeresen foglalkozik a méhészettel, amiből eltartja a családját. A következő mondást is tőle kaptuk:

„Szeretem a magyar menyecskét,
Meg tudja csinálni a bárány leveskét.”

Utunkat Frumószan zártuk, ahol Máté Krisztináékat kerestük meg. Igen sok jót hallottunk az ő munkájukról, ezért is voltunk kíváncsiak a nyelvi állapotokra. A templomból kijövő emberek az utcán magyarul beszéltek egymással. Hiába kerestük Krisztináékat, nem voltak otthon. Megtudtuk azonban, hogy Krisztina kisbabát vár és Szárazpatakon van, a szüleinél, Adrian, a férje pedig, a pusztinai misére ment, amelyet fel akart venni dvd-re.

Amikor meglátták Frumószan a magyar rendszámú gépkocsit, odajött egy anyuka a kislányával és hibátlan magyarsággal megmondta nekünk, hogy hol érjük el a tanító házaspárt. A telefonszámokat is megkaptuk. Ezt követően Pusztinára mentünk, ahol Adriannal találkoztunk és megbeszéltük vele, hogy ősszel megkeressük őket abból a célból, hogy életviteli tanácsokat adjunk az ott élő magyaroknak. Mind Adrianék Frumószan, mind Kis Sámuelék Diószegen örömmel fogadták tervünket.

Utunk a kacsikai búcsún való részvétellel és Alsócsernáton meglátogatásával fejeződött be. Látványos volt a kacsikai búcsú, ahol több tízezer ember vett reszt a négynyelvű misén.

 

dr. Kis Boáz

 

Ajánljuk továbbá: NÉPFŐISKOLAI FÜZETEK XXXVI. - A Népfőiskolai Collegium Csángóföldön VI.