A negyed évszázados jubileumát ünneplő Collegium évente megújuló közönségéhez nyaranta, a nyári konferencia heteken, s most a 25. évfordulón szólni felettébb megtisztelő. Közös az örömünk, mert e jubileum tényéből adódóan is igazolást nyer, hogy az életre, vagyis a folyamatos megújulásra képes a publicum. Magát fenntartani, sőt létszámban, lélekben, hitben emelni, bővíteni képes. A nyáj pásztora, dr. Kis Boáz pedig messzemenőleg elkötelezett e közösség asztalára újat, s mindannyiunk kedve szerinti szellemi táplálékot tenni, hogy általa hitben, tudásunkban erősödjünk.
Az 1990-es évek közepe tájékán tettem az első lépéseket a Collegium irányába. Akkor Semjén Zsolttal, Balog Zoltánnal, Tőkés Lászlóval, Tőkéczki Lászlóval, Gidai Erzsébettel, Raffay Ernővel érkeztem, s azóta, évente egyre többed magammal látogatom a közösséget. Közéjük tartozom, közülük való vagyok. Befogadtak, gondolataimmal, téziseimmel, lényemmel, úgy mindenestül. Előadásaim tartalma, mint ahogy a közösség szellemi igénye, érdeklődési iránya is, s főleg a körülöttünk forgó-mozgó világ, sokat változott. Az értéket, az igaz szót mindig óhajtották, ám az értékelvek, tények napi gazdaságpolitika forgatagában való interpretálása, annak fogadási módja azonban nagy pályát ír le. Más volt a Horn kormány idején, más az első polgári kormány, a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában, s más a Gyurcsány – Bajnai vészkorszak idején megszólamlani, a gazdasági pályát elemezni. Örömteli azonban, hogy 2010 után régi vágyaink, elvárásaink, ideáink válnak valóra, mert növekszik a gazdaság, a pénzügyi stabilitás jellemez bennünket. Családokat, vállalatokat, nemzetgazdaságot egyaránt. Hitében, erkölcsében is gyarapszik a nemzet. Az állami vagyont már nem eladják, hanem visszaszerezzük. Adót már nem csak a hazai vállalkozók és munkavállalók fizetnek, hanem a nemzetközi bankok is. Egyre többen dolgoznak, egyre kevesebben vannak szociális segélyen. A Nemzeti Bank működése után nem veszteségrendező állami-költségvetési támogatást kell adni, hanem a Nemzeti Bank támogatja a költségvetést, segít a devizahiteleseknek, vállalkozóknak, egyetemeknek. A gazdaságpolitika iránti remények valósággá változtak, s ezekről Balatonszárszón, Velencén, Lellén szólamlanom megannyira örömtelivé vált. Megható számomra minden évben, ahogy a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdély kapujából, s Erdélyből, Délvidékről, sőt a tengerentúlról is hozzánk, anyaországiakhoz sereglők vágyják a magyar szót, a magyar társadalom és gazdaság jó híreit. Közösség vagyunk, tartós, életképes, jóra törekvő, magyarságáért, hitéért tenni akaró jóakaratú emberek társasága. Katalizátorok is, hogy az anyagországi ügyeinket átbeszélve Tőkésék, Horkay püspökék, s mások a jó szót tovább viszik. A felvidék kis falvaiba, Kárpátaljára, a Székelyföldre, de akár Los Angelesbe is eljutnak az előadói szavak, az estékig nyúló beszélgetések, melyeket az érdeklődő határon túli szempárok inspirálnak. Fogalmazásukat, elmondásukat könnyebbé teszik, különösen akkor, ha az előadott gondolatok eredményekkel, jó hírekkel tömörítettek. Tiszteletes Kis Boáz által vezetett közösség nem csak információt fogad be, hanem információt, gondolat ébresztést is jelent, vagyis a feltöltődés, a feltöltekezés élményét, amely a résztvevők, s általuk a szervezet számára is fennmaradást jelenti. S mi e közösség érdeklődési dinamikája?

 

(PDF) Gondolatok a Népfőiskolai Collegium…. Available from: https://www.researchgate.net/publication/317044173_Gondolatok_a_Nepfoiskolai_Collegium_jubilalo_kozonsegehez [accessed Jul 13 2018].

Forrás:

https://www.researchgate.net/publication/317044173_Gondolatok_a_Nepfoiskolai_Collegium_jubilalo_kozonsegehez