Ghiurca Valentin: Sziget a tengerben…

ghiurca valentin


“A műveltség könnyen irányíthatóvá, de nehezen vezethetővé teszi az embereket; könnyű uralkodni rajtuk, de lehetetlen leigázni őket.”            
(Henry Brougham)

A csángók, mint népcsoport, egyedülállók Európában…

Keveredik bennünk a magyar és a román kultúra. Elszigetelten éltünk a környező falvaktól, mert ők mások voltak, mint mi, ebből fakadóan megőriztük archaikus nyelvünk, amely által különlegesek lettünk. Különlegesek, mert elszakadva a magyar nemzet többi csoportjától, egy olyan környezetben élünk, amely nem csak, hogy nem támogatta kultúránk megőrzését, hanem mindent elkövetett, hogy megszüntesse, átalakítsa azt.

Egy sziget vagyunk a tengerben, ahol még megtalálható az ősi kultúránk.

Ahogy mindenhol, itt is, a mai üzletpolitika fogyasztókat lát bennünk. Néhány évtizeddel visszamenőleg a csángó falvak zárt, önellátó falvak voltak. A közösségnek meg voltak a maga erkölcsi szabályai, amely irányvonalát a római katolikus vallás adta. A szabálysértéseket, rossz tetteket nyilvánosan büntették, és ennek nagy jelentősége volt a közösségeink homogenizálásában. A rokonság figyelt egymásra, mert a szégyen bélyege átterjedt az egész családra. Nem az individuum állt a központban, hanem a család, ez volt az összetartozás ereje is. A falvak lakóinak megélhetését a föld biztosította. A mezőgazdaság és az állattartás volt az általános elfoglaltság.

Nagyon sok munkához egyszerre több ember kézimunkájára és állatokra volt szükség. Ennek megoldására nagyon jók voltak a kalákák és a cimborálás. A kaláka összegyűjtötte a rokonságot, sőt ez által jobban megismerték egymás képességeit, a háttérben belső harcok színterei voltak a hierarchiában való hely elfoglalásában. A kalákáknak fontos szerepe volt a párválasztási folyamatban és a közművelődésben is. A mesteremberek nem mindig tudták a saját szültjeiknek átadni mesterségük, ezért a kalákák által, a tágabb rokonságban találtak utódokat. A kalákák megszűnésével mondhatjuk, hogy megszűnt a felnőttoktatás is.

A szórakozás és a vallásos ünnepek szintén az egész közösség bevonásával történtek.

Sokszor a közös munka igazi mulatságokban fejeződött be. A guzsalyos, ahol a leányok esténként a kézművességi munkák elvégzése miatt gyülekeztek, lehetőséget adott a legényeknek, akik szokás szerint meglátogatták a guzsalyost, hogy megfigyeljék és kiválasszák a legügyesebb és a hozzájuk illő párt.

A több éves szokások hatékonyan elősegítették a közösségi életet. A faluban lakók felismerték közösségi problémáikat és a kialakult hierarchia tiszteletben tartásával, meg is oldatták azokat.

A népszokásainkban, hagyományos szórakozási formáinkban benne van az eredetiségünk. Ezek elvesztésével elveszítjük eredetünk, kilétünk, illetve identitásunk.

 

Az igények átformálódásával, növekedésével szükségessé vált a külső termékek beszerzése

Az ősi termékcsere sok esetben ma nem valósítható meg, ezért a falu határain kívülre kényszerültünk. Szorosabb kapcsolatba kerültünk a környező településekkel és ebből kifolyólag közösségeink kénytelenek lettek megnyílni.

Közösségeinkbe olyan termékek jutottak be, gondolok itt a multimédiás termékekre, amelyek hatására napjainkban a család majdnem, hogy elveszítette értékét és az individuum került előtérbe.

Az a közmondás jár, hogy „Mindenki úgy ügyeskedik, ahogy bír” és úgy próbál érvényesülni, hogy akár az ördöggel is szerződést köt.

A közösségi élet megszokott formája elvesztette erejét és a jelen életforma nem teszi lehetővé ugyanazt a közösségi sémát. A falu már nem önszerveződő, észrevétlenül ennek feladatát ráhagyta az állam intézményeire – amely nem törődik velünk.

Sok esztendeje már, hogy az egyén egyedül próbálja megoldani problémáit, amelyek legtöbbször közösségi problémák. Hiányzik egy láncszem, amely összekapcsolná az egyént a közösséggel.

Verseny született a modern életvitel eléréséhez. Az értékrendet az üzletpolitika határozza meg. Az öltözködést, étkezést, szórakozást és a több dolgot is a divat tükrében értékelünk.

 

A szél fúj és mi leszakadunk, mint levél az ágról

Meg kell tanulnunk az áramlat után hajolni, hogy ne essünk a szél áldozatává. Sosem volt, hogy sehogy ne legyen, és mindig lesz valaki, aki a maga érdekei szerint szeretne formálni. Mára csak fogyasztók lettünk. A ruháinkat már nem mi állítjuk elő, az ennivalónk nagy részét a boltban vásároljuk, a szórakoztatásunkhoz komoly pénzbeli befektetéseket kell feláldoznunk. Egyre több, félig-meddig használt terméket selejtezünk, nő a hulladék mennyiség, és mind ez a pénzbeli költségek növekedésével történik. Falvainkban kevés olyan terméket állítunk elő, amelyet eladásra szánnánk. Az emberek a pénzszerzés főbb lehetőségét a fizikai munka értékesítésében látják. A falvaink lakosai szakképzés hiányában kénytelenek a legveszélyesebb és legnehezebb fizikai munkákat is felvállalni, a világ bármelyik részén. A munkavállalók hosszú ideig távol vannak otthonaiktól, más közösségekbe kerülnek, és e miatt elidegenednek, sokszor el is költöznek.

 

Az újfajta életforma egy újfajta közösségi szervezést igényel

Ennek érdekében én, a gödöllői Szent István Egyetem Jászberényi Karának felnőttoktatási tanszékén a művelődésszervezői oklevél megszerzése után, 2008-ban, másodszorra tértem haza, hogy a szerzett ismereteimmel is segítsek csángó-magyar falvaink jobb irányú fejlődésében.

2011. júliusában néhány fiatal és felnőtt segítségével létrehoztuk a Külsőrekecsinért Egyesületet azzal a céllal, hogy felkutassuk lehetőségeink, illetve felkeltsük az emberekben azt az érdeklődést, amely az önszerveződéshez, az önazonossághoz és az összefogáshoz vezet.

Szeretnénk, ha a csángó falvakban – nyugati példa mintájára – sajátos kultúránk, akár mesterséges éltetésére, konzerválására, ismertetésére szolgáló szervezetek, intézmények jönnének létre.

Szeretnénk a gyors meggazdagodás téves gondolatára alapozó, értékpusztító folyamatot leállítani és helyébe a „Mi” tudatra épülő, közösségépítő munkát építeni.

 

A nehéz és hosszú feladataink egyik kezdőpontja, a népfőiskolai képzés programja

Az említett program kezdete talán 2010-re datálható, amikor dr. Kis Boáz, az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium üv. elnöke körutazást tett Csángóföldön, egy kis csoporttal több csángó települést bejártak és információkat gyűjtve megállapították a felnőttképzés szükségességét.

Egy későbbi, hasonló körutazás alkalmával Külsőrekecsinbe is eljutottak, és megkértek, hogy én is csatlakozzak a csoportjukhoz. Több falvat meglátogattunk. A Moldva déli területén fekvő Vizántától, ahol a helyi gyógyvizes, hagyományos gyógyfürdőzési lehe­tőségek után is érdeklődtünk, az északi Szabófalváig, ahol a Lakatos Demeter születésének 100 éves évfordulóján rendezett megemlékezésén is részt vettünk. Ezen utazáson beszélgettünk, érdeklődtünk és terveztük a felnőttoktatás programját Moldvában.

Láttuk és tapasztaltuk, hogy falvainkban nagy a munkanélküliség aránya. A városoktól távolabb eső falvakban nagy a gazdasági elmaradottság. A fiatalok reménytelennek látják a helyben maradást. A kérdezettek közül mindenki külföldön szeretett volna dolgozni, és sok pénzt keresni. Nagy szükség van a felvilágosításra, miszerint, sehol sem könnyű munkát vállalni szakképzettség nélkül. Felvilágosítást kell tartani arról, hogy a helyi adottságok is nyújthatnak munkalehetőséget. Megfelelő képzésekkel, ismeretterjesztő előadások segítségével sokat tudnánk a jelenlegi helyzeten változtatni.

A program kezdetének második lépése a Magyar Népfőiskolai Collegium által, 2011. november 4-6. között megszervezett 75 éves magyar népfőiskola jubileumi ünnepsége volt, amelyre én, illetve a klé­­zsei, tisztelt Duma András csángóköltő és alapítványi elnök hi­va­­talosak voltunk.

Hazatérve, a fő elfoglaltságaink mellett meg­kezd­tük a harmadik lépést, a szervezést.

A képzések megszervezése nagyon nehéz feladat, főleg amikor az infrastruktúra nincs kiépítve, illetve nehézség az is, hogy a hallgatók számára még ismeretlen a felnőttoktatás, vagy a népfőiskola fogalma. A csángóföldi feltételek nem mindenhol adják meg annak a lehetőségét, hogy nagyobb méretű, megfelelően berendezett előadói vagy oktatási termet biztosítsunk. Jelenleg még nincs kiépülve jó kapcsolat a helyi önkormányzatokkal, iskolákkal. Sok helyen nincs, vagy nem működnek a Népművelő Házak (romos állapotban vannak). Az újévi ünnepek alatt és után minden erőnket megfeszítettük, hogy megértessük szomszédjainkkal, rokonainkkal és más falubeliekkel, akikkel érintkeztünk, hogy egy olyan programon dolgozunk, amely újabb ismereteket nyújt a világról, és segít a személyiségfejlődésben is.

A 2012. január 9-16. között, az első népfőiskolai képzési programban a külsőrekecsini, a klézsei és forrófalvi fiatalok, középkorúak és idősebbek is részt vettek. Külsőrekecsinben én, mint népművelő, illetve a helyi Külsőrekecsinért Egyesület elnöke; Klézsében Duma András, csángóköltő és a Szeret-Klézse Alapítvány alapítóelnöke; illetve Forrófalván Antal Vajda János, a Phoenix Egyesület elnöke segítettünk a képzési program szervezésében.

A magyarországi, erdélyi és a csángóföldi előadók a klézsei Szeret-Klézse Alapítvány házában lettek elszállásolva. Innen felosztva, minden nap, különböző helyszínen tartották meg előadásaikat. Külsőrekecsinben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tulajdonában levő Gyermekek Háza adott helyszínt az előadásoknak. Az időpont kiválasztásában az is szerepet játszott, hogy az adott házban levő termet csak az iskolai szünet ideje alatt lehetett használni. A program végén a résztvevők átvehették a Magyar Népfőiskolai Collegium által kiállított oklevelet.

 

A népfőiskolai felnőttoktatási program Külsőrekecsinben a kö­vetkezők szerint alakult:

Január 10. Kedd.

A./ Pénzügyi ismeretek. Banküzletek, biztosítás. Kölcsön- és hitelfelvétel. Az értékesítési lehetőségek. Árukapcsolatok és piacok megkeresése. B./ Jogi alapismeretek. Cselekvőképesség formái. A jog szabályzó ereje. A szankciók jelentősége. Jog és etika kapcsolata. Előleg és foglaló fogalma. Európai Unió – alapismeretek. C./ Kolostorok, kastélyok, várak – diavetítés és magyarázat.

Január 11. Szerda.

A./ Faluturizmus. Alapfogalmak. Szálláshelyek minősítése. Ellenőrzési rendszer. Faluturizmus szervezete. A vidék jelentősége a társadalom fejlődésében. B./ Egészségügyi ismeretek. Higiénia szerepe a mindennapi életben. Védekezés a fertőző betegségek ellen. Alapvető gyógyszerek a házi patikában. Otthoni betegellátás. Beteg és orvos kapcsolata. Idős otthoni elhelyezések. C./ Dallamok szárnyán – énektanulás.

Január 12. Csütörtök.

A./ Ép testben ép lélek! A napi mozgás és testgyakorlás különböző korosztályokban. A sport jelentősége az egészséges életmódban. Versenysport és testgyakorlás. Anyagi források és a sport, a testmozgás lehetőségei. B./ Az otthonteremtés kiskátéja. Otthonunk belső elrendezettsége. A ház környékének vonzóvá tétele. Házunk és ünnepeink. Vendégvárás. Gondolatok az öltözködésről. C./ Dallamok szárnyán – énektanulás.

Január 13. Péntek.

A./ Védekezés a kártevők ellen. Talaj előkészítés tavaszi munkákhoz. Téli feladatok. Vetésforgó jelentősége. Öntözés, struktúraváltoztatás, gépesítés. Kertészet. Növény- és állatvilág egymásra hatása. Bio- és műtrágya gazdálkodás. Családi- és önellátó gazdálkodás. Víz- és ivóvíz. Komposztálás. B./ A fóliasátor építésének szempontjai. A fólia talaj előkészítése. Fűtési le­hetőségek a fóliában. A fóliában történő munka végzése. C./A falu arculata. Multimédiás bemutatás. D./ Oklevélkiosztás. E./ Záró est. Táncház.

A hallgatók korosztálya 16 és 42 év között volt. Külsőrekecsinben nagy lehetőséget látunk a faluturizmus beindítására, ezért az előadókat ez irányból is „kifaggattuk”. A hallgatók, többségében fiatalok, sokszor bekapcsolódtak a beszélgetésbe kérdéssel vagy véleménnyel. Nagyon jó kapcsolat alakult ki az előadók és a hallgatók között.

Az előadók és a helyi szervezők minden nap együtt ebédeltek az adott helyszínen. A képzés nagyon jó alkalom volt arra, hogy az előadott témában mélyebb ismereteket szerezzünk, amely ismereteket továbbadhatunk a már összeállt hallgatócsoportnak.

Az elhangzottak érdekesek és fejlesztőek voltak. A visszajelzések is nagyon jók, keveslik, rövidnek tartották a képzést. Szükség van további előadásokra, hogy igazi csoportokat tudjunk kialakítani.

A Külsőrekecsinért Egyesület elismeri és köszöni azon személyek, intézmények fáradozását, támogatását, segítségét, akik együttműködtek a program megvalósításában.

Kérjük, amennyiben lehetőségük adódik, támogassák törekvéseink a magyar nemzethez való ragaszkodásunkban, a megmaradásért való küzdelmünkben!