A 2012. január 9-16. közötti népfőiskolai előadássorozat résztvevőjeként összegzem az előzményeket és a tapasztalatokat. A három település, amelyeken a népfőiskolai képzés folyt, földrajzilag nem túl messze fekszenek egymástól, mégis a feltételek és a lehetőségek nagyon különbözőek. Míg Klézsén és Külsőrekecsinben a Magyar Házban tartottuk meg az előadásokat, azonban mivel Forrófalván nincs ilyen központ, így a szervező, Antal Vajda János házába hívtuk meg a résztvevőket.

A felnőttképzésnek a moldvai magyar falvakban nincs hagyománya, pedig nagy szükség lenne rá. Például a felnőttek számára tartott előadások a gyermekek magyar nyelvismeretének erősődését is segíti. Diavetítéssel illusztrált előadások tartására kaptam felkérést az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium elnökségétől. Az előadások részben a hallgatóság egy részének közös élményeiről, a csíksomlyói és a kacsikai búcsújárásról szólt. 

A búcsú és a búcsújárás a moldvai csángók életében fontos társadalmi történésként él ma is. A búcsúk a cserekereskedelemre és a rokoni és baráti összejövetelekre, találkozásokra is remek lehetőséget biztosítottak. A déli csángók tradíciójában ősidők óta él a Csíksomlyóra való zarándoklat hagyománya s az 1567. óta a pünkösd szombati búcsún is mindig jelen voltak. A kacsikai zarándoklat nem igazán régi keletű, az utóbbi két évtizedben alakult ki, elsősorban Jáki Sándor Teodóz bencés atya kezdeményezésére. Mind a kettő búcsújáró helyen külön magyar nyelvű misén vehetnek részt a moldvai magyarok.

A vetítés során bemutattam a keresztalják és a körmenet, illetve a csíksomlyói zarándoklat különleges eseményét, a pünkösd hajnali napvárás képeit. A moldvai élet eseményiről készített diaképeimből is néhánnyal megismertettem a hallgatóságot. Az egyik képsorozat egy pusztinai temetésen, míg a másik a magyarfalusi napokon készült. A hallgatók nagy lelkesedéssel ismerték fel ismerőseiket, illetve a viseletek alapján mindig pontosan meg tudták mondani, hogy melyik faluból érkeztek éppen a diaképeken látható asszonyok.

A vetítés a magyarság építészeti örökségének bemutatására is kiterjedt. Erdélyben, Felvidéken és Belső-Magyarországon található és látható épületeket mutattam be. A művészeti emlékek közül kiemeltem azokat a moldvai katolikus templomokat, amelyekben a magyar szentek ábrázolása jól látható. Korábban több helyen tisztelték a magyar szenteket védőszentként (Szent István, Szent László, Szent Imre, Szent Erzsébet). Ezek közül csak a pusztinai Szent István templom őrizte meg a régi titulust, a többi helyen megváltoztatták a védőszent személyét.

Ortodox (görögkeleti) kolostortemplomokat is bemutattam, amelyek a résztvevők előtt valószínűleg ismeretlenek voltak, ám az UNESCO Világörökség részeként értékes műemlékekként tartjuk számon őket. A régen több mint kétszáz kolostortemplom közül, ma is számos (tíznél valamivel több) kolostor az aktív vallási élet színtere.

A templomokat magas és robusztus falak veszik körül. Felfedezhető, hogy nem csupán a belső falakat, hanem a külső falakat is díszítik vallásos tárgyú freskók, képek. Ezek olyanok, mintha egy képes bibliát látnánk magunk előtt, a bibliai jelenetek kiábrázolói. Az 1400-1500-as években építették őket. Érdekességük még, hogy a Kelet és Nyugat találkozásának kettős hatása is bennük van, hiszen egykor a bizánci és a nyugat-európai kultúra egymással itt ért össze, itt találkozott.

 

Külsőrekecsin (Fundu Răcăciuni)

A település a Rekecsin patak völgyében terül el, 11 km-re a Rekecsin nevű faluközponttól, 32 km-re Bákótól délre, Bákó megyében. A falu határában több dombtetőn Moldva alapítása előtti időkből származó vármaradványok, földsáncok találhatóak. A legenda szerint ezeket a várakat a tatárok építették. Valószínűbb viszont az, hogy ezek a várak a középkori magyar állam védővonalán helyezkedtek el. A település az 1700-as évektől létezik önállóan, s a XIX. század óta vált jelentősebbé. Az 1907-es parasztfelkelés során ebben a faluban is lázadás tört ki, amelyet a katonasággal nyomtak el. 1947-ben a falusiak védeni próbálták a híveivel magyarul is beszélő papot és kántort. Megtorlásként a katonaság megszállta a falut, mondván „fegyvereket keresnek”. A kántort lelőtték, a papot elhurcolták és bebörtönözték. Az 1950-es években magyar iskola működött. A településen az állami iskolában és iskolán kívül is van magyaroktatás, több mint 200 gyermek részére.

2005-ben 462 család, illetve1858 lélek volt a katolikusok száma.

 

Klézse (Clejă)

Szeret völgyi település a Klézse patak mentén, Bákótól 25 km-re délre. A vidék magyar lakosságát már a XIII. századtól jelzik az okiratok. Részesekként említik, azaz földesúri birtokhoz nem tartozó, szabad földművesekként, akik szabadon birtokolták, egymás közt elosztva művelték a falu határát. Korábban Forrófalva filiája volt.

Három részből áll: Klézse, Buda és Alexandrina. Klézsét a régebbi okiratok és könyvek olyan moldvai magyar településként emlegetik, amely a legtisztábban őrzi magyarságát. 1948-1952 között magyar iskola működött; mind a három falurészben oktatták a magyar nyelvet. 2002-től iskolán kívüli oktatásban magyar nyelvet Klézsén és Buda falu falurészben oktatnak.

A Szeret-Klézse Alapítvány székháza a legfontosabb kulturális központ, amelyben a Petrás Incze János Tájmúzeum is megtekinthető. A székházban tantermek, könyvtár és szállás lehetőséget biztosító vendékszobák is találhatóak. A homlokzat előtt Álmos fejedelem mellszobra látható, amely Csoma Gergely alkotása.

Forrófalva (Faraoani)

Bákótól 20 km-re, délre fekvő község. A legősibb magyar községek közé tartozik. Egy régi oklevélben 1474-ben szerepel már a neve.

A temető fatemplomát Bálint Márton mester építette 1435-ben. A templomot Mária mennybevitelének az emlékére szentelték fel, mai védőszentje Szent Márton. Az eredetileg gótikus fatemplomot 1828-ban javították utoljára.

A templom melletti kő rontáselhárító szereppel bírt. Érdekes népi hagyomány a kereszténység előtti világból. Számtalan templom közelében vannak olyan kövek, amelyek több ezer éve a templom közelében vannak. Oda vitték őket, ahol a szent hely volt. Nem érintkezik a fával, csak oda van téve. Sokan ma nem tudják, hogy miért vannak a templom közelében kövek.

Forrófalva jelentős település volt mindig, legutóbbi adat 2005-ből való, akkor 873 család, 2961 katolikus lélek élt a településen. 75%-a ismeri és beszéli a magyar nyelvet. Sajnos, a magyar nyelvoktatás még mindig nem indult el, túl nagy az ellenállás.

A településről származik a legterjedelmesebb magyar nyelvű moldvai kézirat, a Forrófalvi imádságos könyv. Ez a könyv fontos bizonyítéka annak, hogy a múltban ezen a vidéken jelentős magyar anyanyelvű egyházi élet folyt. Régebben nagyon jó minőségű szőlőt termesztettek ezen a vidéken, melyből illatos bort készítettek.