Pál László: Alapismeretek a családi gazdálkodásról

Védekezés a kártevők ellen

A kártevők elleni védekezés általános szakmai irányelvei

A védekezés kettős fogalmat takar, egyrészről a kártevő irtását jelenti, másrészt az ártalom megelőzésére törekszik. Irtás során a kártevőkkel leszámolunk, miután valahol már megtelepedtek. Az irtás csak akkor adhat teljes eredményt, ha rendszeresen ismétlődik és ha a megelőzésre is kellő figyelmet fordítanak. A megelőzéskor olyan körülmények kialakítása szükséges, amelyek a kártevők behatolását megnehezítik, újbóli megtelepedésüket és szaporodásukat meggátolják. A megelőzés és az irtás a védekezés két egymásba kapcsolódó módozata, ha a szakmai feltételek közül akár csak egyre is nem fordítunk kellő figyelmet, a munka és az elért eredmény hatástalan lesz. Ezért a következő ismeretek betartása feltétlenül fontos: A kártevők fajának és életmódjának ismerete. A védekezés céljának meghatározása. Helyszíni szemle. Megfelelő módszer alkalmazása. Megfelelő irtószer kiválasztása. A kezelendő terület ismeretében a szükséges anyag, eszköz és munkaerő szükséglet biztosítása. Kifogástalan technológiával történő kivitelezés. Az elért eredmény objektív mérése.

A kártevőirtás módozatai

Hagyományos kártevőirtás

A hagyományos kártevőirtás során, a teljes terület általában permetezéses eljárással, a fertőzöttségtől függetlenül, annak ismerete nélkül kerül kezelésre. Hátránya, hogy felesleges expozíciónak teszi ki a megrendelőt, a vállalkozó saját munkatársait, valamint a környezetet. Az eljárással nem mérhető és nem lokalizálható a fertőzöttség. A beavatkozás általában későn, már a fertőzöttség kialakulását követőn történik.

Professzionális kártevőirtás

A hangsúlyt a megelőzésre és a rovarok monitorozására fektetjük. Cél, a minél kevesebb kemikália használata. Megfelelő számú és időszakosan, rendszeresen ellenőrzött monitoring rendszer kialakításával, azaz különböző csapdák alkalmazásával (monitor helyek) a fertőzöttség hamar észlelhető, lokalizálható. A monitor szerelvényekben tapasztaltak alapján, a legkülönfélébb módszerek állnak rendelkezésre a rovarok elleni védekezés módszerei között, amivel a fertőzöttnek ítélt helyek kezelhetők, a fertőzöttség megszüntethető. A monitorhelyek a terület és a különböző kártevők életmódjainak ismeretében, az általuk leglátogatottabb, legkedveltebb helyeken kerülnek elhelyezésére.

A rovarok elleni védekezés módszerei

A rovarok elleni védekezés során az alábbi módszerek kerülhetnek az esetleges fertőzöttségi szintnek megfelelően alkalmazásra:

Mászó, repülő rovarok

Csapdák – a fertőzöttség illetve a mentesítés hatékonyságának objektív mérésére, valamint kisebb fertőzöttség felszámolására szolgál.

Csalétek, gél  – ezek a szerformák a legújabb eljárások közé tartoznak. A kijuttatott formuláció hosszú ideig megőrzi hatástartósságát, azokon a helyeken és helyiségekben kerül felhasználásra, ahol a vizes eljárások nem alkalmazhatók.

Permetezés – a permetezés tartós méregmező létesítésére szolgáló eljárás. A hatásos permetezés feltétele a helyes irtószer-adagolás és az egyenletes elosztás. A helyes irtószer adagolás céljából a szükséges hatóanyag-mennyiséget a kezelendő felülethez viszonyítva kell kiszámítani oly módon, hogy a kialakítandó méregmező minden egyes m²-re az előírt hatóanyag mennyiség kerüljön.

Hidegköd – ULV képzés – a vízzel hígított készítmény, az ULV kép­zés­kor a hígítatlan koncentrátum, mechanikus úton finom köd fo­r­má­jában kerül kiporlasztásra. Erre az eljárásra főleg rejtett élet­mó­dú rovarok elpusztítása során, valamint azok rejtekhelyükről történő kiűzése céljából kerül sor. Zárt terek, épületek kezelésére alkalmas eljá­rás.

Füstképző patron – füstképzéskor a hatóanyag finom füst for­má­já­ban kerül a légtérbe. Erre az eljárásra főleg rejtett életmódú rovarok elpusztítása során kerül sor, de a repülő rovarok elpusztítására is alkalmas.

A mászó rovarokat (csótány) folyamatos monitorozással szükséges figyelni. Amennyiben rovaraktivitásra utaló jelzés van, azonnali beavatkozás szükséges. Ez lehet permetezés, gélezés, csalétkezés és más módszerek.

A rágcsálók elleni védekezés leírása

Alkalmazni kívánt technológiai leírás:

A tanulmányok szerint, épületen belül, a rutinellenőrzésre szolgáló beltéri eszközöket a külső határoló falak mentén 6,5-13 méterenként kell elhelyezni. Amennyiben lehetséges, a rágcsálók elleni vé­­dekezésre szolgáló eszközöket a kültérbe nyíló felüljárók és sze­mélyzeti bejárók ajtajának mindkét oldalán és egyéb olyan részeken is el kell helyezni, ahol a rágcsálók könnyen behatolhatnak a létesítménybe. Minden olyan területen, ahol fennáll a rágcsálók megjelenésének veszélye, mint pél­dául a létesítményen belüli nyersanyag­raktárak, rágcsálók elleni vé­de­ke­zésre szolgáló eszközöket kell el­­helyezni a belső falak mentén is.

A rágcsálók észlelésére szolgáló monitor állomások csak tartós, idő­járásálló anyagból készülhetnek, melyeket biztonságosan le­zárni, rög­zíteni, sorszámozni kell.

A rágcsálók elleni védekezésre szolgáló eszközökről, térképet, helyszínrajzot kell készíteni.

 

Talaj előkészítés tavaszi munkákhoz

Az őszi talajmunkák műveleteit az elővetemény után visszamaradó talajállapot és a rendelkezésre álló idő határozza meg.

A tarlóhántás eredményeképpen a gyommagvak gyorsan kikelhetnek (ezeket később szántással elpusztítjuk), és nem szárad ki a talaj. Éppen ezért a műveletet az elővetemény betakarítása után azonnal el kell végezni. Rendszerint az jelent nehézséget, hogy a paradicsom őszi talajmunkái egybeesnek a kalászosok talaj-előkészítésével, vetésével. A tarlóhántást ezért gyakran megkésve hajtják végre.

Az altalajlazítás nagy jelentőségű művelet az őszi talaj-előkészítéskor. A nehéz gépek taposása miatt összetömörödött altalaj lazítása javítja a talaj víz- és levegőgazdálkodását. Az altalajlazítást a tarlóhántás után átlós irányban célszerű elvégezni mélylazítókkal, kb. 70 cm mélységben. Laza altalajban a paradicsom gyökérnövekedéséhez lényegesen jobb feltételek teremthetők.

Az altalajlazítást a mélyszántás követi, mélysége 25–35 cm. Gon­dos és időbeni elvégzésekor bedolgozzák a szerves és a mű­trá­gyát, és a talaj képessé válik a téli csapadék befogadására is. A ki­száradás elke­rü­lése és a talajélet fenntartása végett fontos a szántás elmunkálása hengerboronával vagy simítóval.

Ágyásos műveléshez a mélyszántást követően kell elvégezni az ágyás­előhúzást. Az előhúzott barázdák ugyanis a tavaszi ágyás­készí­téstől a betakarításig vezetik a gépeket. A barázdáknak azonos mélységűeknek kell lenniük (12–16 cm), egymástól egyforma távolságban, mert ez befolyásolja az ágyásalakítás feltételeit.

A tavaszi munkákkal elősegíthető a talaj felmelegedése, jó vízgazdálkodása és a gyomok irtása is. A talajmunkák – a szántás irányára merőlegesen vagy átlósan végzett – simítózással kezdődnek. Ezt egy munkamenetben követi a gyomirtás, a lazítás, az újra­tömörítés fogas vagy tárcsás boronával. E kora tavaszi porhanyításon kívül az ültetés előtt néhány nappal javasoljuk az ültetési mélységnél néhány centiméterrel mélyebb lazítást is. Ekkor célszerű bemunkálni a vegyszereket is, a műtrágyát kultivátorral vagy tár­csával, a gyomirtó szereket kombinátorral. Helyrevetéses termesz­téshez ki kell alakítani az ágyásokat, amelyek akkor jók, ha a felületük egyenletes.

 

Téli feladatok

Gépjavítások

Az egyéni gazdaságok elsősorban akkor vállalkozzanak javításra, ha van a családban hozzáértő ember és olyan zárt környezet, ahol a gépeket meg lehet bontani, valamint a szereléshez szükséges szerszámok is rendelkezésre állnak. Továbbá lehetőségük van a cserealkatrészek pontos (cikkszám szerinti) azonosítására és beszerzésére. Ha az egyéni gazdálkodó nem rendelkezik a fentiekkel, akkor jobban teszi, ha szakemberhez (szerelőműhelyhez, szakszervízhez) fordul segítségért. Hozzá nem értő barkácsolással általában csak hibát-hibára halmoz a műkedvelő gépszerelő.

Ahogy a gépek egyre bonyolultabbá, elektronikus vezérlésűvé válnak, úgy terjednek a nyugati mintájú, márkaszervízes gépjavítások. Ezzel a tendenciával kell számolni Magyarországon is, mint ahogy a személy- és tehergépkocsik esetében is ez dominál már.

A gép kezelőjének ismerni kell az eszközt, amivel dolgozik. Fontos, hogy a kisebb javításokat és ellenőrzéseket biztosan el tudja végezni rajta. Vannak azonban olyan szerkezeti elemek, amelyek javítását szakemberre kell bízni.

 

Vetésforgó jelentősége

A szántóföldön termesztett növények előre meghatározott helye és egymás után következésének művelési rendszere (fordulós gaz­dálkodás). A vetésforgó tágabb értelemben magában foglalja a talaj­művelés és a növénytermesztés egész rendszerét. A korszerű vetés­forgó lényege, hogy nem zsarolja ki a talaj táperejét, hanem azt a leggazdaságosabban használja ki. A művelési rendszerek történetében a váltógazdálkodáshoz köthetők az első korszerű és gazdaságos vetésforgók. Az összes ezt megelőző vetésforgók egyoldalúak (pl. gabonagazdaság), s a talajt erősen kizsarolják. A vetésforgó meg­választása függ a termeszteni akart, illetve az adott helyen ter­meszthető nö­vé­nyek­től, a trágyázási lehetőségektől, a birtok el­helyezkedésétől (tagosítatlan vagy tagosított birtok), a rendelkezésre álló mun­ka­­erő­től, stb. A vetés­forgó megállapítása után a szántóterületet felosztják táblákra a termesztendő növények száma vagy azok többszörösei szerint. A vetésforgó megválasztásánál fontos szempont, hogy az egyik növény betakarításától a másik vetéséig kellő idő maradjon a talajmunkákra.

A gyakorló gazdák azonban azt is tudják, hogy a termés mennyiségét, vagy annak minőségi jellemzőit az időjárási tényezők mellett önmaguk is nagymértékben befolyásolhatják a növényfaj-, vagy fajtaválasztással, vagy hogy elvégzik a fajta igényeinek megfelelő talaj­művelési, tápanyagvisszapótlási, vetési és növényápolási… stb. mű­ve­leteket.

Az intenzív növénytermesztés alapja a vetésforgó, mely előre meg­ha­tá­rozza a kultúrák faji összetételét, a növényféleségek egymásutániságát, arányát, valamint a rotáció hosszúságát (az adott kultúra vissza­ke­rülési idejét a táblára). A növényi sorrend helyes kialakítását a kü­lön­féle növényfajok eltérő igényei mellett a talajok változó víz-, hő- és tá­pa­nyaggazdálkodási tulajdonságai is indokolják. Adottságaink között még viszonylag kis távolságokon belül is különböző ökológiai (geográfiai- és éghajlati) hatások érvényesülnek, ezért a negatív következ­mé­nyek megelőzése, vagy azok hatásainak mérséklése érdekében (pl. lejtős területeken) szükség lehet specifikus növényszerkezet kialakítására. A vetésváltás fogalmát tekintve nem más, mint a különböző növények egymásutániságának helyes megválasztása.

A fontosabb elvek közül tartsuk szem előtt a következők betartását:

– nagy sortávolságú kapás kultúra után lehetőleg kalászost vessünk;

– a növényfajokat, azon belül a fajtákat a használat módja és azok termesztéstechnológiai jellemzői alapján is változó elővete­mé­nyér­té­kük szerint vegyük számításba;

– tartsuk be a kultúrák azonos táblán történő újravetésének idő­kor­látait (pl. a napraforgó 6-7 év után vethető ismét);

– kerüljük az azonos betegségekre, kártevőkre és gyomviszonyokra érzékeny kultúrák egymás utáni termesztését (kukoricabogár!);

– gyakrabban használjunk talajvédő-, a talaj szerkezetét javító, vagy annak szervesanyagkészletét növelő növényféleségeket;

– talajainkat csak a szükséges mértékig, s vízgazdálkodásuk szempontjából a legkedvezőbb állapot megteremtése érdekében műveljük.

 

Öntözés, struktúra változtatás, gépesítés

Az öntözés a talaj nedvességtartalmának mesterséges úton történő szabályzását, pótlását jelenti. Az öntözést általában száraz területeken, a mezőgazdasági termékek növekedésének előmozdítására, valamint a csapadékszegény időszakokban alkalmazzák. Az ön­tözésnek további szerepei is vannak a növénytermesztésben, ilyen például a növények védelme a fagy ellen, a gabonatermesz­tésben a gyomfélék elfojtása, valamint a talaj tömörítésének elősegítése. Az öntözéses gazdálkodással szemben, a közvetlen esőzéseken alapuló gazdálkodást csapadékra épülő mezőgazdaságnak hívjuk. Az ön­tö­zést igen gyakran a vízelvezetéssel együtt kezelik, mely a felszíni vagy a felszín alatti vizek természetes vagy mesterséges elvezetését jelenti.

Az öntözés fajtái: felületi öntözés, lokalizált öntözés, (a) cse­peg­te­tő öntözés, (b) esőszerű (vagy esőztető) öntözés, körforgó ön­töző­berendezések, lineáris mozgást végző öntözőrendszerek, felszín alatti öntözés, kézi öntözés vizeskannákkal, vödrökkel.

Struktúraváltoztatás

Komoly struktúraváltás előtt áll a mezőgazdaság. A következő években a hagyományos élelmiszer- és takarmánytermelést egyre nagyobb területen váltja fel az úgynevezett energiatermelő gazdálkodás. Ennek keretében bioerőművek fűtőanyagát, valamint a bioetanol és a biodízel előállításához szükséges növényeket termelik majd.

Gépesítés

A gépesítés a mezőgazdaságban egyidejűleg több célt szolgál: munkaerőt helyettesít, korszerű termelési technológiák alkalmazásával hozzájárul a mezőgazdaság fejlődéséhez, a munkák időbeni elvégzése révén biztonságosabbá teszi a termelést és javítja a termékek minőségét, lehetővé teszi a nagy tömegű szállítási feladatok gyors ellátását.

 

Kertészet

A kertészet olyan tevékenység, mellyel a kertész munkája során a tudomány és tapasztalatai által az egyes növények életfolyamatait úgy befolyásolja, hogy az ember céljainak minél jobban megfeleljenek akár a tápanyagtermelés, akár a közvetlen emberi környezet szebbé tétele a követelmény.” (Probocskai Endre) A termelt növények csoportja szerint a kertészet ágai: gyümölcstermesztés, zöldségtermesztés, gyógy- és illóolajos növények termesztése, díszkertészet vagy dísznövénytermesztés, virágkötészet, temetőkertészet, kerté­sze­ti magtermelés, faiskola, tájrendezés és kertépítés, parkfenntartás, szőlőművelés.

 

Növény- és állatvilág egymásra hatása

Növény és állat szoros és kölcsönösen előnyös együttélésére más példák is ismeretesek. Szimbiózisban élnek például a hangyakolóniák egész sor – főleg trópusi – növénnyel. Ezek a növények a gyö­ke­rek, ágak üregeiben, törzsük odvaiban kész, beköltözhető lakásokat kínálnak a hangyáknak.

Borneó és Szumátra trópusi erdeiben az orangutánok egyik leg­fontosabb tápláléka a füge. Az orangutánok megeszik a fügét, melynek magvai a majmok ürülékével jutnak el fájuktól távolabbra. Ez a magvetés a füge terjedése szempontjából igen fontos.

Bio- és műtrágya gazdálkodás

A biogazdálkodás (más néven: ökogazdálkodás, organikus gaz­dál­ko­dás) olyan gazdálkodási forma, mely szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon alapul, a szintetikus műtrágya és (szintetikus) növényvédő szerek mellőzésével, például baktériumalapú biotrágyák használatával. Tevékenységek alatt itt erdő-, mező-, tájgazdálkodást, vidékfejlesztést és élelmiszertermelést értünk. A biogazdálkodás előnye a mikroelemekben, vitaminokban gazdag, kevés káros anyagot tartalmazó biotermék. Míg a szokványos gazdálkodásban a károkozók elleni védelem érdekében rovarölő- és gyomirtó szereket használnak, addig a biogazdálkodásban a megelőzésé a főszerep. Ezért például nem szabad olyan növényeket egy területre, egymás után ültetni, melyeket azonos károkozók pusztítanak. Növényvédő szerek közül csak olyanokat használnak, melyek káros szermaradékot egyáltalán nem hagynak. Hozamfokozásra hormonok, antibiotikumok nem használhatóak fel, valamint nem termesztenek génmódosított növényeket.

Bio = vegyszermentes

Azokat az élelmiszereket nevezzük bionak, melyek alapanyagai, vagy maga a bio zöldség és gyümölcs, műtrágya és növény­védő­szer hasz­ná­lata nélkül növekedtek. A biotermékek ezért nem tartalmaznak vegy­szer- és nehézfém maradványokat, ezáltal hozzájá­rulnak egészségünk megőrzéséhez. Az ökológiai gazdálkodás az egyoldalú, műtrágyák formájában történő tápanyagpótlással, valamint a magas hozamok hajszolásával szemben előnyben részesíti a sokoldalú, harmonikus tápanyag-gazdálkodást. Ennek következménye a mikroelemekben és vitaminokban gazdag, ízletes és egészséges biotermék. Több kutatás is bizonyította, hogy a bio zöldségek és gyü­­mölcsök táplálóbbak, hiszen magasabb vitamin- és ásványianyag-tartalommal rendelkeznek, mint hagyományos fajtáik, ugyanakkor nem tartalmaznak mesterséges anyagokat, és nem génmanipuláltak. Napjainkban gazdálkodás tekintetében sokkal nagyobb arányban történik műtrágya felhasználása, mint komposzt lehetőségeinek kihasználása, ez elsősorban azért van így, mert a műtrágya hasz­nálatával nagyobb mennyiségű termés érhető el és ez nyilvánvalóan nagyobb hozamot biztosít. Azok a zöldségek és gyümölcsök, melyek termesztése során műtrágya kerül felhasználásra, a termésnek a nitrát tartalma sokkal magasabb, mint a kiegyensúlyozott tápanyag ellátást biztosító komposzttal kezelt növényeknek.

A nitrát jelenléte teljesen természetes a növények szöveteiben, ám egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen arányt mutat, amennyiben ez túl magas, az elképesztő mértékben veszélyezteti egészségünket.
Nagyon kevés szó esik arról manapság, hogy a magas nitrát tartalmú élelmiszerek milyen hatással vannak az emberi szervezetre. A nitrát csökkenti a vér oxigén szállításra való képességét, valamint egyes vegyületek daganatos megbetegedéseket idézhetnek elő. Különösen veszélyeztetettek azok az egyének, akik hajlamosak rákos megbetegedésekre, valamint a csecsemők, akiknek immunrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy kellőképpen tudjon védekezni a magas nitrát tartalom ellen. Az sem utolsó szempont, hogy a műtrágyázás csak egyes elemeket juttat a talajba, a többi nélkülözhetetlen elem hiánya pedig a termőföld elszegényedéséhez vezet, ezáltal a zöldségek, gyümölcsök, gabonák mindenképpen nyomelemekben szegények lesznek, amit csak tetéz a magas nitrát tartalom. Ebből látható, hogy az élelmiszerek minősége távolról sem kielégítő az ember szervezete számára, ebből következik az a rengeteg népbetegség, mely korunkra jellemző. Mind ezt a helyzetet még súlyosbítja a növényvédő szerek egészségkárosító hatása, melyek károsíthatják az idegrendszert, a hormonrendszert, fejlődési ren­del­­lenességeket okozhatnak, valamint allergiás tüneteket idéznek elő, mely szintén népbetegségnek mondható napjainkban.

 

Családi- és önellátó gazdálkodás

A nehéz anyagi helyzetben élő ember is képes alkotó, értékteremtő munkára, ha anyagi és nem utolsósorban mentális segítséget kap az induláshoz. A sikerhez sokkal inkább elszántságra van szükség, mint pénzre. Az önellátó gazdálkodás nem azt jelenti, hogy nem képződik áru, és hogy minden család mindent magának állít elő!

 

Víz- és ivóvíz

A víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. 

Az ivóvíz kellemes ízét a benne oldott anyagok okozzák. A víz az egyetlen olyan anyag a Földön, amely mindhárom halmazállapotában megtalálható. Az előírások szerint az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie az ivóvíznek: színtelen, átlátszó, szagtalan, kellemes ízű,  kellemes hőfokú legyen, ne legyen sem túl lágy, sem túl kemény, ne tartalmazzon az egészségre ártalmas szennyező, fertőző anyagokat.

 

Komposztálás

Komposztkészítés házilag

Komposztálót készen is vásárolhatunk kertészeti árudákban vagy barkács áruházakban, de magunk is elkészíthetjük. Ha utóbbira szavazunk, először is jelöljük ki a helyét. Praktikus, ha földbe süllyesztjük, mert így sokkal kevesebb helyet foglal és szél esetén nem érezni az illatát.

A méretét, mélységét meghatározza, hogy mennyi hulladék kerül bele. Ha sok a lombhullató fánk, bokrunk vagy nagyobb füves területünk van, akkor jelentősebb mennyiséggel számoljunk. Inkább legyen egy nagyobb verem, mert innen egyszerűbb kiszedni majd a kész komposzt földet, mint egy kis lyukban kotorászni. A kiásott földet helyezzük minél közelebb, mert erre majd folyamatosan szükségünk lesz. A verem oldalait olyan tartós anyaggal béleljük ki, melyet lapátolás közben nem teszünk tönkre. Ez lehet akár beton, vagy régi raklapok, műanyag palánk. Az alját ne zárjuk le, hogy a nedvesség el tudjon szivárogni, de valamivel – például régi téglával – ezt is határozottan jelöljük ki. Készítsünk egy tetőt a veremre. Nem kell légmentesen zárnia, de fedje le, hogy a nagyobb mennyiségű csapadék ne folyjon be, a nap pedig ne szárítsa ki. Első lépésként a kiásott földből lapátoljunk vissza néhány centimétert. Vékony földréteget akkor is tegyünk az aljára, ha készen vásárolt komposzt ládát vagy konténert használunk. Ezután mehet bele a különböző, komposztálásra szánt hulladék.

Mit tehetünk a komposztálóba? Lenyírt füvet, faleveleket, akár a diófa levelét is, kertből kiszedett növények maradékait, gyomokat, sövényvágás, fametszés hulladékát. Az erősebb, gallyasabb részeket aprítsuk fel, mert így sokkal hamarabb lebomlik. Mehet bele konyhai hulladék, zöldség-, gyümölcsmaradványok, tojáshéj.

Mit ne tegyünk bele? Ez nem szemetesgödör! Ne dobjunk bele nem növényi hulladékot, cigarettacsikket, sörösdobozt, műanyag­flakont, papírt, konyhai maradékokat, nyers húst; nem, vagy csak nehezen lebomló dolgokat. Ágakat, nyesedékeket is csak felaprózva helyezzünk bele. Ne tegyünk bele használt étolajat, romlott, folyékony maradékokat sem.

Az első földréteg aljára szórhatjuk a hulladékot kb. 20 cm vastagságban, majd ismét egy réteg föld következzen. Amikor földréteget szórunk rá, mindig locsoljuk meg, hogy jó nedves legyen, de az áztatást kerüljük. Ha egyszerre nagyobb mennyiségű anyagot teszünk bele, mindig szórjunk a tetejére egy réteg földet, és egy héttel később az egészet vasvillával forgassuk át. Az átforgatás után is szórjunk rá földet és egy kicsit locsoljuk meg. Nagyjából két hét után kezd beindulni a komposztálódás folyamata. Ilyenkor a hőmérséklet elérheti a 70 °C fokot és ez több hétig, akár egy hónapig is eltarthat. Ez azért fontos, mert ekkora hőmérsékleten még a diólevél csírázást gátló anyagai is lebomlanak.

Ahhoz, hogy a komposztunk alaposan összeérjen, legalább 2-3 hónap kell. Ha nagyobb mennyiségű hulladékot tettünk a komposztálóba, mint amennyi fér, ne tapossuk meg, mert a bomláshoz nélkülözhetetlen a megfelelő szellőzés. 10-15 centiméterrel magasodhat a perem fölé a hulladék. Szórjunk a tetejére földet, locsoljuk meg és várjunk 1-2 hetet. Amint beindult az érési folyamat, össze fog sűrűsödni, ezáltal lesüllyed a felső rész is.

Figyeljünk erre! Akadnak olyan gyomnövények, melyek magja képes túlélni a bomláskor keletkező magas hőmérsékletet. Ha éppen a magtermelés időszakában dobjuk a komposztálóba, kikerüléskor kihajtanak, így visszafertőzhetjük a földet. Ezért gyomláláskor erre fordítsunk figyelmet.

 

Fóliasátrak

A fóliasátor építésének szempontjai 

A műanyag fóliasátor előnye, hogy a növényházaknál használt vázas rúdszerkezetekből összeépített szerkezetekkel szemben félkör keresztmetszetű alagutas rendszerrel kialakítható. Ennek az egyszerűségében rejlik a fő előnye, miután az alapozást, a költséges és bonyolult csomópontokat tartalmazó szerkezetet és a nehéz és drága üvegszer­ke­ze­teket nem kell megépíteni. A fólia cseréje egy­szerűen megoldható, miután az csak rá van hajtva az íves vázszer­kezetre. A fény kedvezőbb beesési szöge miatt az üvegházhoz viszonyítva 10-15%-kal jobbak a fény- és hőviszonyok a fólia­sát­rakban. A fóliák általában jobban áteresztik a fényt, mint az üveg, pontosabban a fólia alatt a fény összetétele jobban hasonlít a fény természetes összetevőihez, mint az üveg alatt. A fólia jobban átengedi a kék és ultraibolya sugarakat, ezáltal a fóliasátorban a növények zömö­kebbek. Az átengedett hosszú hullámok miatt a le­ve­gő és a talaj erősebben felmelegszik, melynek következtében erős páraképződés indul meg a sátron belül. Ez a pára éjszaka a fólia belső felületén kicsapódik, ezzel gátolva a hőveszteséget. Általában az is elmondható, hogy a fólia jobban szigeteli el a belső teret a külsőtől, mint az üveg­ház, ezért a növényekből távozó víz a fóliasátoron belül ma­rad, abban állandó párás környezetet teremtve.

A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy alapvetően háromféle vázszerkezet létezik: a fóliaalagút, a fólia-hajtatóágy és a nagyméretű fóliasátor. A fóliaalagút olyan kisméretű fóliasátor, ahol a sátor szélessége 50 és 150 cm között van, magassága 40-60 cm. Ennek a szerkezetnek horganyzott acélhuzal vagy meghajlított kemény PVC cső vázat készítenek méterenként. Ezt a vázat elég 30-40 centiméterre a fölbe dugni, külön alapozást nem igényel. A fólia-hajtatóágy 2-3 méter széles fóliasátor, 70-80 centiméter magassággal, míg fóliasátorról 1,8 méter magasság felett beszélhetünk. A fóliasátor vázszerkezete már erősebb, mint a hajtatóágy vagy a fóliaalagút szerkezete, ennek a szerkezetnek már alapot illik készíteni. Legelterjedtebb a beton pontalap, ami akár egy 70-90 centiméter mélyre beá­sott, 20-25 centiméter átmérőjű kibetonozott PVC vagy beton cső lehet. A fóliasát­rak hosszmerevítését a gerincvonalon végig­vezetett bilincsekkel rögzített fém csövek, illetve a szélső állások andráskereszt merevítései adják. A szerkezet alakja a leggazdaságo­sabb területlefedést biztosítja, ennél kevesebb anyagmennyiséggel nem lehet lefedni a teret.

A szerkezet íves formája – helyes tájolás esetében – áramvona­lasabb, szélterhelés szempontjából kedvezőbb, mint a függőleges homlokzattal rendelkező üvegházak. A szélkárok amúgy is a leggyakoribb meghibásodási okai a fóliasátraknak, ezért ezek elhelyezésével, telepítésével külön foglalkozunk.

 

A fóliasátrak elhelyezése

Az egyhajós, alagút rendszerű fóliasátrakat kelet-nyugati irányban célszerű felépíteni. Amerikában a fóliasátrak mellé a mi hófogó kerítéseinkhez hasonló szerkezetet telepítenek, amelyik a szelet megtöri, megemeli, ezzel a fóliasátrak szélkára jelentősen enyhít­hető. Amennyiben a terület alakja, fekvése és az uralkodó szél­irány nem indokol mást, a tömbösített fóliasátrakat az üvegházakhoz hasonlóan észak-déli irányba építik.

 

A fóliáról

A fóliasátrak lényege, szerkezeti alkotóeleme maga a lágy polietilén fólia. Látni fogjuk, hogy a fóliák között óriási különbségek vannak, amelyek árban és műszaki jellemzőben is megnyilvánulnak, ezért érdemes a fólia kiválasztásánál körültekintően eljárni. Nem biztos, hogy a legolcsóbb fólia leggazdaságosabb hosszabb távon!

A hazai kínálatot végignézve alapvetően a következő három termék van a piacon.

TVK-heliofol sátorfóliák

A HelioPlast Kft. Közép-Európa vezető szélesfólia gyártója. A szé­les választék lehetőséget nyújt a felhasználói céloknak leginkább megfelelő típus kiválasztására. A TVK-heliofol szélesfóliák az alábbi kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek: kiváló UV stabili­tás, jó fényáteresztő képesség, nagy szakítószilárdság, koextrudált, háromrétegű szerkezet, folyamatos hosszméret jelölés, nyolc­réte­gű hajtogatás, rövid tekercsszélesség, fiziológiailag közömbösek, teljes mértékben újrahasznosíthatók.

A TVK-heliofol sátorfóliák kiváló fényáteresztő képességükkel, nagy rugalmasságukkal, szakítószilárdságukkal és időjárás-állósá­gukkal tűnnek ki. A felhasználási célnak megfelelően adalékolt többrétegű fólia­típusok optimális feltételeket biztosítanak a különböző növényi kultúrák termesztéséhez.

A SOLAR agrofólia korszerű gépsoron, nyugat-európai technológiával, többrétegű anyagból készül. Ennek előnyei: a hosszabb élettartam, a nagyobb szakítási szilárdság, a nagy rugalmasság, a jó fényáteresztő képesség, a kedvező mikroklíma. A SOLAR agrofólia kiváló minőségét a magas szintű szakmai tudás, a folyamatos minőség-ellenőrzés, és a felhasználók igényeinek ismerete együttesen biztosítják.

Agrofol kertészeti fólia

Az Agrofol kertészeti fólia-termékcsalád 1999 év elején mutatkozott be Magyarországon. A korábbi évek során megszerzett minőségi-fólia gyártásának tapasztalata, a felkért számos agrármérnök és szaktanács­a­dó szakmai észrevétele alapján, valamint korszerű adalékanyagok felhasználásával gyártják az Agrofol kertészeti fólia-termékcsalád termékeit. Az Agrofol kertészeti fólia-termék­család a hajtatott zöldségtermesztés, a szabadföldi palánta előne­velés, valamint a virágkertészet és dísznövénytermesztés során felhasználható kertészeti polietilén fóliatermékek széles kínálatával rendelkezik. Közel 400-féle kertészeti fóliakínálatával már a legszélesebb felhasználói igényeket is ki tudják elégíteni. Sátorfóliáik – kiváló fényáteresztő képességgel, nagy szakítószilárdsággal és jó mechanikai tulajdonsággal, továbbá kiváló additivitással (egy/két/ három/négy komponensű hatóanyag tartalommal) rendelkeznek. Termékválasztékuk a legkorszerűbb egy/két/három és négy komponensű fóliákat tartalmazza, melyek a magyar piacon újdonságnak számítanak. Termékkínálatukban megtalálhatóak az igen korsze­rűnek számító talaj nélküli, ún. tápoldatos vízkultúrás növénytermesztéshez felhasználható termékek is. Termékeiket ellátják egy – a polietilén termékek természetes öregedését csökkentő – adalék­anyaggal is, mely az Agrofol-termékek élettartamát hosszabbítja meg. A receptúra módosítását a termékek változatlan listaára mellett vezették be. Országos szinten közel 150 értékesítési partnerükön keresztül nagy­számú egyéni gazdálkodó használja már termékeiket.

A fóliák élettartama, fényáteresztő képessége, öregedése, szi­lárdsága, belső felületi kiképzése, csepegésállósága különböző, ér­de­mes tehát a vásárláskor alaposan végiggondolni, hogy milyen célra, mennyi időre tervezzük fóliasátrunk élettartamát.

Hobbi fóliasátor

Leírás: magyarországi gyártású hobbi fóliaház, elsősorban háztáji kertekbe. Méretek: alapterület: 24-48 m² (variálható). Szélesség: 4m. Hosszúság: bármekkora lehet 4m és 12m között. Vállmagasság: 1,5m. Csúcsmagasság: 2,5m. Anyaga: Tüzihorganyzott, I. osztályú acélcsövek. Oszlopok (1”) 33,4mm x 2,0mm; Ívek, mere­ví­tők, összekötők (3/4”) 26,9mm x 2,0mm. Kialakítás: Az alap verzió 4 db bordából áll, melyek párosával össze vannak kötve 7 helyen.

Az első kettő és az utolsó kettő borda közötti távolság 1,75m, bordák külön-külön rendelkeznek 2 db ferde merevítővel, és 1 db vízszintes merevítővel, ez utóbbira fel tudja kötözni a futó nö­vényeit is.

Palást: 2 éves garanált élettartamú fólia, ami igénybevételtől függően akár 4-5 évig is használható.

Ajtók: 2 db 1,85m x 0,96m méretű ajtószárny, amik a közle­ke­désen kívül a szellőztetést is megoldják. Elhelyezésük lehet úgy, hogy mindkettő egy végen, vagy végenként 1-1 db ajtószárny.

Összetétel: Komplett csomag, közel 400 db alkatrészből. Kiszerelés: 1 garnitúra, kb. 150kg

Szállítás: A termék a helyszínen (Kecskemét) vehető át. Az ár a szállítási költséget nem tartalmazza. 4m x 8m, ára: 191.500 Ft + 27% ÁFA. 4m x 10m, ára: 218.500 Ft + 27% ÁFA. 4m x 12m, ára: 245.500 Ft + 27% ÁFA

Palántanevelés otthon

A palántanevelés célja, hogy a viszonylag hosszú tenyészidejű növények fejlődését felgyorsítsuk. Ha palántanevelés nélkül sze­ret­nék paprikát, paradicsomot, dinnyét, karfiolt, fejes- és kelkáposztát, illetve számos egynyári növényt nevelni, akkor nagyon sok idő telne el addig, mire élvezhetnénk munkánk gyümölcsét.

A palántákat nevelhetjük ablakpárkányon, télikertben, fólia­ház­ban, vagy bármely más helyen, ahol elég meleg van és megfelelő mennyiségű fény éri a fejlődő növényeket.

Mibe vessük a magvakat? 

Az apró magvú növényeket kisebb edényekbe (tejfölöspohár, műanyag és égetett cserép) vagy kimondottan a célra vásárolt szaporítóládába vethetjük. Bármit is választunk a felsorolt edények közül, az alját feltétlenül ki kell lyukasztanunk. A fölösleges ön­töző­víz a fejlődő növények rothadásához vezet. A földréteg vastag­sága legalább 5-6 cm legyen.

A palántanevelés során sokszor okoz gondot a rosszul megválasztott ültetőközeg. A túlzottan savanyú vagy erősen tőzeges vagy lúgos talajok kedvezőtlenül hatnak a csíranövénykre, ezért az üzletekben kapható általános virágföldek többségükben alkalmatlanok palántanevelésre. Kis mennyiségű palánta megnevelésére a perlites palán­ta­föl­dek, vagy a,,B” kategóriás virágföldek 10-15% homokkal kiegészítve használhatók.

A földkeverékbe érdemes foszfor tartalmú műtrágyát is adagolnunk, mivel ez a későbbiekben megakadályozza a palánták megnyúlását. A palántanevelés időszakában nitrogén tartalmú műtrágyát ne használjunk.

Ha otthon készítjük el a palántaföldet, akkor ügyeljünk arra, hogy a földkeverék ne tartalmazzon gyomirtó szerrel szennyezett talajt, illetve beteg növényi maradványokat. Legkedvezőbb az 50-60% jó minőségű kerti föld, 20-25% érett istállótrágyával és 10-20% homokkal keverve.

Csak egészséges és fertőzéstől mentes növényről gyűjtött magot vessünk el! A beteg növényből származó vetőmag az adott fertőzést tovább viszi, károsítva az egészséges növényből származó magvaiból származó palántákat is. Piacon árusított, fémzár nélküli vetőmagot ne vásároljunk! Vetőmag vásárláskor győződjünk meg a mag szavatossági idejéről, lejártáról. A lejárt szavatossági idejű magvak rosszul csíráznak. A szavatossági időt a tasak zárásán szokták feltüntetni.

A palántaneveléskor fellépő betegések 

A palántanevelés során a palántadőlés a legjelentősebb gomba­beteg­ség. A betegség számos kórokozó hatására is felléphet. Leggyakrabban a paprika, a paradicsom és a káposztafélék palántái ká­ro­sodnak. A kórokozó terjedésének megfelelően a pusztulás mindig foltokban mutatkozik.

A védekezést megelőzéssel kell kezdenünk. Még a magvetés előtt érdemes az ablakpárkányt és a palántanevelés során használt különböző munkaeszközöket 2,5%-os formalinoldattal, vagy 1,5%-os rézgálic­oldattal fertőtlenítenünk. A káposztafélék és a paprika károsodását legeredményesebben úgy előzhetjük meg, ha a magvetéskor Fundazol 50 WP 0,1% + Merpan 50 WP 0,2% kombinációjával fertőtlenített magtakaró földet használunk.

Vetés és nevelés 

A melegigényes palánták neveléséhez, mint a paprika, begónia, zsálya legalább 22-26 °C fokos hőmérsékletet kell biztosítanunk.

A magvetés sűrűségét a mag nagysága határozza meg. Minél apróbbak a magvak, annál sűrűbben kell vetni őket. A kelésig a magok számára meleget, és magas páratartalmat kell biztosítanunk. A magas páratartalmat a legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha a vetést fóliával vagy üveglappal letakarjuk. A kelés után a növénykéknek sok fényre van szükségük. A föld kiszáradására és a túlöntözésre is igen érzékenyek.

Miután kikeltek a kis növények, át kell ültetni őket. Ezt nevezzük tűzdelésnek. A növények többségénél ezt akkor kell elkezdenünk, amikor a sziklevelek már kifejlődtek és az első lomblevelek is fejlődésnek indultak. Tűzdeléskor előre kijelölt sorokba, a növény gyökerének megfelelő nagyságú lyukat készítünk és ebbe helyezzük bele a növényt. A gyökereket úgy kell rögzíteni a földkeverékkel, hogy azok ne legyenek felgyűrődve, mivel ez a későbbiekben akadályozná a növények fejlődését. A gyorsabban növekvő vagy az átültetésre érzékeny növényeket érdemes olyan edénybe tűzdelni, amelyből a későbbiekben a földlabdával együtt kiültethetjük. Gyorsan növekszik a paprika, a paradicsom, a zsálya, a büdöske és a verbéna. Az átültetésre leginkább a kabakosak érzékenyek (uborka, tök, dinnyefélék, patiszon, cukkini, stb.).

Kiültetés 

Mivel a növényeknek sokáig a legjobb körülményeket biztosítottuk, nem lehet hirtelen kiültetni őket a kertünkbe, szoktatni kell őket a mostohább körülményekhez. Ezt a folyamatot nevezzük edzésnek. Ilyenkor érdemes a kiültetés előtt kirakni őket az erkélyre, napos helyre, majd éjszakára bevinni őket a lakásba, védettebb környezetbe.

A káposztafélék palántái a magvetéstől számított hat hét alatt lesznek kiültetésre „érettek”, a paprika- és paradicsompalántáknak ehhez nyolc hét szükséges. A magvetés idejét tehát visszafelé kell kiszámítani. A káposztafélék palántáit április közepe táján lehet kiültetni, a magvetés ideje tehát március elején van. A meleg­igé­nyes növényeket, mint a dinnye, a paradicsom, a zsálya csak május közepétől lehet kiültetni, tehát a palántanevelésüket március végén kell elindítani.