Varga István-Moldvai csángó magyar népdalok

2013-04-13
Kategória: Előadás

Pusztina, Lábnyik, Magyarfalu

Pusztina

1. ének

Ó Szent Istán dicsértessék, menny és fődön tiszteltessék,

Legfőképpen nálunk vagy, mü országunk koszorja.

Refrén:

Kérjük mind a apostalunkat, és az első királyunkat,

Szent Istán nézz mennyből le, a szép magyar népedre.

Még a gyenge gyermekségbe, csuda vala a szentségbe,

Példájára népednek, örömére mennyeknek.

Refrén

Sok sánta vette járását, sok vak nyerte meg látását,

Némák kezdtek szólalni, süketek es hallani.

Refrén

Boldogságos Szűz Anyánknak, mind magyarok asszonyának,

Feláldozta hazánkat, szentelted koronádat.

Refrén

2. ének

Az Úr angyala köszönti a boldogságos szép Szűz Máriát,

És mi az Ő áldott Szent Fiát.

Refrén:

Üdvezlégy Mária malaszttal vaj teljes,

Az Úr vagyon teveled, te vagy áldott az asszonyok között,

És áldott a te méhednek gyümölcse Jézus.

Asszonyunk Szűz Mária Istennek Szent Anyja

Imádkozzál érettünk a bűnösökért

Most, és halálunk napja óráján Ámen.

Én az úr szolgálóleánya vagyok

Legyen nekem a te igéd szerint.

Refrén

És az Ige testté lett, és miközöttünk lakozik.

Refrén

3. ének

Mi Atyánk ki vagy mennyekben,

Uralkodol mindeneken,

Szenteltessék meg Szent neved,

Ég és föld imádjon Téged.

Jőjön el a Te országad,

Legyen meg Szent Akaratad,

Miképpen van a mennyekben,

Legyen itt a földön es.

Add meg a mü kenyerünket,

Tápláld testünket s lelkünket,

Szabadíts meg a gonosztól,

Ments meg örök kárhozattól.

Ne engedj a kísértésbe,

Ne hagyj elveszni vétekbe,

Kérünk Uram hallgass meg,

Bűneinket bocsásd meg.

Kérünk Uram hallgass meg,

Bűneinket bocsásd meg.

Ámen.

4. ének

A fényes nap immán lenyugodott,

S a főd szintén setétbe maradott,

Nappali fény éjjelre változott,

Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat menj nyugodalomra,

Az Istentől kirendelt álomra,

De én Uram úgy mejek ágyamba,

Mintha mennék gyászos koporsómba.

Midőn ágynak adom a testemet,

Deszka közé zártam életemet,

Hosszú álam érheti szememet,

S a kakasszó hozhatja végemet.

Vetünk számát hát édes Istenem,

Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,

Hogy lehessen bátrabban szólanom,

Midőn meg kell előtted állanom.

Nagykeletről egész napnyugatig,

Szent nevedbe bíztam én fáradni,

De megbocsáss, met szüvemből szánom,

Könyvek mián szemembe nincs álam.

Ne szólíts el Uram készületlen,

Vezess elő az enyhítő kútra,

S úgy bocsáss el éngem a nagy útra.

Vezess elő az enyhítő kútra,

S úgy bocsáss el Uram a nagy útra.

5. ének

Pusztinai nagy hegy alatt,

Egy szép legény kaszál zabat,

Egy szép legény kaszál zabat,
Zabat kaszál a lovának,

Zabat kaszál a lovának,

Szeretőt keres magának,

Szeretőt keres magának.

Kaszálj zabat ne vadlencsét,

Szeress leánt ne menyecskét.

Mert én menyecskét szerettem,

Világimat elvesztettem.

Világimat elvesztettem,

Pusztinai nagy hegy alatt,

Van egy forrás titok alatt,

S aki abból abból vizet iszik,

Szeretejétől búcsúzik,

Szeretejétől búcsúzik.

S én es abból vizet ittam,

Szeretőmtől elbúcsúztam,

Szeretőmtől elbúcsúztam.
S úgy elbúcsúztam szegéntől,

S úgy elbúcsúztam szegéntől,

Mind az elmúlt esztendőtől,

Mind az elmúlt esztendőtől.

6. ének

Ideki a hegytetőn, jaj de hegytetőn,

Integet a legkedvesebb szeretőm.

Ne integess, ne sóhajts soha ingemet,

Megegetted s az én árva szüvemet.

Ne integess, ne sóhajts soha ingemet,

Megegetted s az én árva szüvemet.

Házunk előtt halastó, jaj de halastó,

Belévesztem szekerestől, lovastól.

Jere babám hújzál ki, jaj de hújzál ki,

Ne nézz meg a halastóba elveszni.

Eladom a zsebkendőm, karikagyűrüm,

Kiváltom a legkedvesebb szeretőm,

Eladom a zsebkendőm, karikagyűrüm,

Kiváltom a legkedvesebb szeretőm,

7. ének

Ződ az erdő, ződ a peterzselyem,

Benned babám meghűlt a szerelem,

Nemcsak meghűlt meg es fajatkozott,

Víg szüvemre nagy bánatot hozott.

Alujjál, alujjál Istennek báránya,

Met szerelem által jöttél a világra,

S ahol én elmenek még a fák es sírnak,

Gyenge ágairól levelek lehullnak.

Hulljatok levelek rejtsetek el engem,

Mert az én éldesem mást szeret nem engem,

S pokol kapujába benőtt egy nagy nyírfa,

Minden ágacskáján egy cigány pordécska.

Cigány pordécskának jól mejen a dolga,

Felül az asztalra, keservesen fujja,

Kudulec, kudulec csak egyszer odalesz,

Kudulec, kudulec csak egyszer odalesz.

8. ének

Komanyesről jő egy eső,

S onnat jő az én szeretőm,

Hej jaj,

S onnat jő az én szeretőm.

Sárig haja szertelobog

S az én szüvem érte dobog,

Hej jaj,

S az én szüvem érte dobog.

Túl a vízen veres malom,

S ott őröl az én galambon,

Hej jaj,

S ott őröl az én galambon.

Ott sem őröl egyebeket,

Bánatokat elegeket.

Hej jaj,

Bánatokat elegeket.

Nekem es van lyan bánatom,

S oda viszem lejáratom,

Hej jaj,

S oda viszem lejáratom.

9. ének

Lehullott a Jézus vére,

A Szent Keresztfa tövire,

Drágalátos szent testyiből,

Öt mélységes sebjeiből,

Drágalátos szent testyiből,

Öt mélységes sebjeiből,

De a földön nem maradott,

Négy piros rózsáért vállott,

A szent angyalok felszedték,

Alázatosan tisztelték.

A szent angyalok felszedték,

Alázatosan tisztelték.

Mondja Jézus az angyalnak,

Vidd fel mennybe szent atyámnak,

Mond, hogy keresztfámról küttem,

Fogadja kedvesen töllem.

Buruljatok le a fődre,

A szent keresztfám tövire,

Soha el ne felejtsétek,

Hogy meghóttam érettetek,

Értetek halált szenvedtem,

Mennybe helyet készítettem,

S Értetek halált szenvedtem,

Mennybe helyet készítettem.

Adatközlők: Fenáros Juliána, Tímár Katalin, László Margit, Sáros Mária, Bece Katalin, László Anna, Mátyás Margit, Lukács Anna, Simon Andrisné, László Ilona, Kaszáp Katalin, Ros Magda, László Fibia.

LÁBNYIK

1. ének

Túl a vizen egy kosár, abba lakik egy madár,

Abban lakik egy madár, aki engem réghogy vár.

Várj madárkám várj, várj, várj, este hozzád megyek már,

Megvizsgálom szüvedet s véle szeretetedet,

Túl a vízen zörgős malom, ott őröl az én galambom,

Ott egyebet nem őrölnek, csak bút s bánatot eleget,

Ott egyebet nem őrölnek, csak bút s bánatot eleget.

2. ének

Mikor kicsi leán voltam zabaratni járagattam,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Markat hajtani nem tudtam, szeretőt tartani tudtam,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Fáj a szüvem fehérre, fehér bundás legénre,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Fáj a szüvem szüvedét, két feteke szemedét,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Zabaratni járagattam, markat hajtani nem tuttam,

Fáj fáj fáj a szüvem fáj.

Fáj a szüvem fetekére, feteke szemű legénre,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

3. ének

Anyám, lányom hol voltál az este,

Anyám, anyám édesanyám a virágos kertbe.

Anyám, lányom hát ott mit csináltál,

Anyám, anyám édesanyám virágot gyomláltam,

Anyám, anyám édesanyám virágot gyomláltam.

Anyám, lányom hát kinek gyomláltál,

Anyám, anyám édesanyám az én édesemnek.

Anyám, lányom, hogy a víz vigyen el,

Anyám, anyám édesanyám Isten őrizzön meg,

Anyám, anyám édesanyám Isten őrizzön meg.

4. ének

Siralmas ez világ nekünk bűnösöknek,

Siralmas ez világ nekünk bűnösöknek.

Hogyha meggondoljuk napját életünknek,

Hogyha meggondoljuk napját életünknek.

Ifijak s öregek térjetek a jóra,

Menjetek gyakrobban az Isten házába.

Kérjétek az Istent, hogy adja áldását,

Ne vonja meg töllünk nagy irgalmasságát.

5. ének

Megyek az úton lefelé,

Senki se mondja gyere bé,

Megyek az úton lefelé,

Senki se mondja gyere bé,

Gyere bé rózsám, gyere bé,

Egyedül vagyok ide bé,

Gyere bé rózsám, gyere bé,

Egyedül vagyok ide bé,

Adok széket, nyugodjál meg,

Megnyugszol, panaszkodjál meg.

Panaszkodjál fűnek – fának,

Ne míg mondjál az ágának.

6. ének

Mikor kend es Laci bátyám szépen hegedülne,

Akkor és es retalálnék egy szép kékszeműre,

Járnám véle ékesen, más nézne keservesen,

Kedves angyalom, kedves angyalom.

Tennap jártam zabaratni, ma megyek kötözni,

Elvesztettem a gatyámat, mejek megkeresni,

De én aztot megteszem, hogy kendet ott felejtem,

Kedves angyalom, kedves angyalom.

A királyné a csárdában nem fér a bőrébe,

A királyné azt gondolja, hogy száz évet élne,

Uccu pengő sarkantyú, félre tőlem minden bú,

Kedves angyalom, kedves angyalom.

Adatközlő: Császár Ankuca

MAGYARFALU

1. ének

Magyarfalu nagy hegy alatt,

Egy szép legény kaszál zabat,

Zabat kaszál a lovának,

Szeretőt keres magának,

Szeretőt keres magának.

Kaszálj zabat ne vadlencsét,

Szeress leánt ne menyecskét.

Mert én menyecskét szerettem,

Világimat elvesztettem.

Világimat elvesztettem,

Magyarfalu nagy hegy alatt,

Van egy forrás kövek alatt,

S aki abból abból vizet iszik,

Szeretejétől búcsúzik,

Szeretejétől búcsúzik.

S én es abból vizet ittam,

Szeretőmtől elbúcsúztam,

Szeretőmtől elbúcsúztam.

S úgy elbúcsúztam szegéntől,

Mind az elmúlt esztendőtől,

Mind az elmúlt esztendőtől.

2. ének

Mikor kicsi leán voltam zabaratni járagattam,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Zabaratni járagattam, markat hajtani nem tuttam,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Markat hajtani nem tuttam, szeretőt tartani tuttam,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.
Fáj a szüvem szüvedét, két feteke szemedét,

Fáj a szüvem szüvedét, két feteke szemedét,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Fáj a szüvem fehérre, fehér bundás legénre,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

Fáj a szüvem fetekére, feteke szemű legénre,

Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

3. ének

Kerek erdő csendes patak,

Kerek erdő csendes patak, jaj de rossz legénnek adtak.

Éjjel iszik nem aluszik,

Éjjel iszik nem aluszik, nappal döglik, nem dolgozik.

Csak a pipa s az álam,

Csak a pipa s az álam, kapa nyele halálam, jaj.

Én Istenem teremtettél,

Én Istenem teremtettél, s ej jó napot nem rendeltél.

Verd meg Isten azt a szüvet,

Verd meg Isten azt a szüvet, aki kettőt – hármat szeret.
Mert én egyet szerettem vót,

Mert én egyet szerettem vót, s elégetett szenvedtem vót

Szenvedek es amíg élek,

Szenvedek es amíg élek, amíg bennem zeng a lélek.

4. ének

Szeretem, szeretem falu végén lakni,

Met az én szeretőm oda jár itatni,

Szeretem, szeretem falu végén lakni,

Met az én szeretőm oda jár itatni.

Lovat itatgassa, magát fitatgassa,

Feteke szemeit nekem hunyorgassa.

Szeretem oda vízre menni,

Met az én szeretőm oda jár itatni,

Szeretem oda vízre menni,

Met az én szeretőm oda jár itatni,

Lovat megitassa, magát megmutassa,

Szép piros orcáját velem csókoltassa.

Ne csókolj, ne szeress, me nekem nem kellesz,

Mi haszna, ha szép vagy, örökké beteg vagy,

Mi haszna, ha szép vagy, örökké beteg vagy.

Hetfün jó reggelre gyertyára való vagy,

Kedden délutánra halálra való vagy,

Kedden délutánra halálra való vagy.
Szerelem, szerelem átkozott szerelem,

Szerelem, szerelem átkozott szerelem,

Mét még termettél meg minden fa hegyibe,

Minden fa hegyibe dió levelire.

Szerelem, szerelem átkozott szerelem,

Mét még termettél meg minden lán szüvibe,

Mét még termettél meg minden lán szüvibe.

Adatközlők: Jánku (Jankó) Bibiána, Bogdán Gatu Klára, Jákob (Jakab) Liliána, Gyurka Mari.