„A kertészet olyan tevékenység, mellyel a kertész munkája során a tudomány és tapasztalatai által az egyes növények életfolyamatait úgy befolyásolja, hogy az ember céljainak minél jobban megfeleljenek, akár a tápanyagtermelés, akár a közvetlen emberi környezet szebbé tétele a követelmény.” (Probocskai Endre)

Év elején jártunk Klézsén, Külsőrekecsinben és Forrófalván. Akkor – az évszaknak megfelelően – más szempontok szerint világítottuk meg a földművelés és az otthoni kertészet munkálatait. Ez alkalommal, Pusztinán, Magyarfaluban és Lábnyikon a jelenlegi munkához próbálunk hasznos tanácsokat adni.

A termelt növények csoportja szerint a kertészet ágai: gyümölcs­termesztés, zöldségtermesztés, gyógy- és illóolajos növények termesztése, díszkertészet vagy dísznövénytermesztés; virágkötészet, temetőkertészet, kertészeti magtermelés, faiskola, tájrendezés és kertépítés; parkfenntartás és szőlőművelés.

Fóliasátrak építése

A műanyag fóliasátor előnye, hogy a növényházaknál használt vázas rúdszerkezetekből összeépített szerkezetekkel szemben, félkör keresztmetszetű alagutas rendszerrel kialakítható. Ennek az egysze­rű­ségében rejlik a fő előnye, miután az alapozást, a költséges és bonyolult csomópontokat tartalmazó szerkezetet és a nehéz és drá­ga üvegszerkezeteket nem kell megépíteni. A fólia cseréje egysze­rű­en megoldható, miután az csak rá van hajtva az íves vázszerkezetre. A fény kedvezőbb beesési szöge miatt, az üvegházhoz viszonyítva 10-15%-kal jobbak a fény- és hőviszonyok a fóliasátrakban.

A fóliák általában jobban áteresztik a fényt, mint az üveg, pontosabban a fólia alatt a fény összetétele jobban hasonlít a fény természetes összetevőihez, mint az üveg alatt. A fólia jobban átengedi a kék és ultraibolya sugarakat, ezáltal a fóliasátorban a növények zömökebbek. Az átengedett hosszú hullámok miatt a levegő és a talaj erősebben felmelegszik, melynek következtében erős pára­kép­ző­dés indul meg a sátoron belül. Ez a pára éjszaka a fólia belső felületén kicsapódik, ezzel gátolva a hőveszteséget. Általában is el­mond­ható, hogy a fólia jobban szigeteli el a belső teret a külsőtől, mint az üvegház, ezért a növényekből távozó víz a fóliasátoron belül marad, abban állandó párás környezetet teremtve.

A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy alapvetően háromféle vázszerkezet létezik: a fóliaalagút, a folia-hajtatóágy és a nagy­mé­re­tű fóliasátor. A fóliaalagút olyan kisméretű fóliasátor, ahol a sá­tor szélessége 50 és 150 cm között van, magassága 40-60 cm. Ennek a szerkezetnek horganyzott acélhuzal vagy meghajlított kemény PVC cső vázat készítenek méterenként. Ezt a vázat elég 30-40 centiméterre a fölbe dugni, külön alapozást nem igényel.

A fólia-hajtatóágy 2-3 méter széles fóliasátor, 70-80 centiméter magassággal, míg fóliasátorról 1,8 méter magasság felett beszélhetünk. A fóliasátor vázszerkezete már erősebb, mint a hajtatóágy vagy a fóliaalagút szerkezete, ennek a szerkezetnek már alapot illik készíteni. Legelterjedtebb a beton pontalap, ami akár egy 70-90 centiméter mélyre beásott, 20-25 centiméter átmérőjű kibetonozott PVC vagy beton cső lehet. A fóliasátrak hosszmerevítését a gerincvonalon végigvezetett bilincsekkel rögzített fém csövek, illetve a szélső állások andráskereszt merevítései adják.

A szerkezet alakja a leggazdaságosabb területlefedést biztosítja.

A szerkezet íves formája áramvonalasabb, szélterhelés szempont­jából kedvezőbb, mint a függőleges homlokzattal rendelkező üvegházak. A szélkárok amúgy is a leggyakoribb meghibásodási okai a fóliasátraknak, ezért ezek elhelyezésével, telepítésével külön fog­lal­kozunk.

A fóliasátrak elhelyezése

Az egyhajós, alagút rendszerű fóliasátrakat kelet-nyugati irányban célszerű felépíteni. Amerikában a fóliasátrak mellé a mi hófogó ke­rí­téseinkhez hasonló szerkezetet telepítenek, amelyik a szelet meg­töri, megemeli, ezzel a fóliasátrak szélkára jelentősen enyhít­hető. Amennyiben a terület alakja, fekvése és az uralkodó szélirány nem indokol mást, a tömbösített fóliasátrakat az üvegházakhoz hasonlóan észak-déli irányba építjük.

A fóliáról

A fóliasátrak lényege, szerkezeti alkotóeleme maga a lágy polietilén fólia. Látni fogjuk, hogy a fóliák között óriási különbségek vannak, amelyek árban és műszaki jellemzőben is megnyilvánulnak, ezért érdemes a fólia kiválasztásánál körültekintően eljárni. Nem biztos, hogy a legolcsóbb fólia leggazdaságosabb hosszabb távon!

Palántanevelés otthon

A palántanevelés célja, hogy a viszonylag hosszú tenyészidejű növények fejlődését felgyorsítsuk. Ha palántanevelés nélkül szeretnék paprikát, paradicsomot, dinnyét, karfiolt, fejes- és kelkáposztát, illetve számos egynyári növényt nevelni, akkor nagyon sok idő telne el addig, mire élvezhetnénk a munkánk gyümölcsét.

A palántákat nevelhetjük ablakpárkányon, télikertben, fóliaház­ban vagy bármely más helyen, ahol elég meleg van és megfelelő mennyiségű fény éri a fejlődő növényeket.

Mibe vessük a magvakat?

Az apró magvú növényeket kisebb edényekbe (tejfölöspohár, műanyag és égetett cserép) vagy kimondottan a célra vásárolt szapo­rítóládába vethetjük. Bármit is választunk a felsorolt edények közül, az alját feltétlenül ki kell lyukasztanunk. A fölösleges öntözővíz a fejlődő növények rothadásához vezet. A földréteg vastagsága leg­alább 5-6 cm legyen.

A palántanevelés során sokszor okoz gondot a rosszul megválasztott ültetőközeg. A túlzottan savanyú vagy erősen tőzeges vagy lúgos talajok kedvezőtlenül hatnak a csíranövénykre, ezért az üzletekben kapható általános virágföldek többségükben alkalmatlanok palántanevelésre. Kis mennyiségű palánta megnevelésére a perlites palántaföldek, vagy a ,,B” kategóriás virágföldek 10-15 % homokkal kiegészítve használhatók.

A földkeverékbe érdemes foszfor tartalmú műtrágyát is adagolnunk, mivel ez a későbbiekben megakadályozza a palánták megnyúlását. A palántanevelés időszakában nitrogén tartalmú műtrágyát ne használjunk.

Ha otthon készítjük el a palántaföldet, akkor ügyeljünk arra, hogy a földkeverék ne tartalmazzon gyomirtó szerrel szennyezett talajt, illetve beteg növényi maradványokat. Legkedvezőbb az 50-60% jó minőségű kerti föld, 20-25% érett istállótrágyával és 10-20% homokkal keverve.

Csak az egészséges és fertőzéstől mentes növényről gyűjtött magot vessünk el! A beteg növényből származó vetőmag az adott fertőzést tovább viszi, károsítva az egészséges növényből származó magvaiból származó palántákat is. Piacon árusított, fémzár nélküli vetőmagot ne vásároljunk! Vetőmag vásárláskor győződjünk meg a mag szavatossági idejéről, lejártáról. A lejárt szavatossági idejű magvak rosszul csíráznak. A szavatossági időt a tasak zárásán szokták feltüntetni.

A palántaneveléskor fellépő betegések

A palántanevelés során a palántadőlés a legjelentősebb gombabe­tegség. A betegség számos kórokozó hatására is felléphet. Leggyak­rabban a paprika, a paradicsom és a káposztafélék palántái károsodnak. A kórokozó terjedésének megfelelően, a pusztulás mindig fol­tokban mutatkozik.

A védekezést megelőzéssel kell kezdenünk. Még a magvetés előtt érdemes az ablakpárkányt és a palántanevelés során használt különböző munkaeszközöket 2,5%-os formalinoldattal, vagy 1,5%-os rézgálicoldattal fertőtlenítenünk. A káposztafélék és a paprika károsodását legeredményesebben úgy előzhetjük meg, ha a mag­vetéskor Fundazol 50 WP 0,1% + Merpan 50 WP 0,2% kombinációjával fertőtlenített magtakaró földet használunk.
Vetés és nevelés

A melegigényes palánták neveléséhez, mint a paprika, begónia, zsálya legalább 22-26 C fokos hőmérsékletet kell biztosítanunk.

A magvetés sűrűségét a mag nagysága határozza meg. Minél apróbbak a magvak, annál sűrűbben kell vetni őket. A kelésig a magok számára meleget és magas páratartalmat kell biztosítanunk. A magas páratartalmat a legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha a vetést fóliával vagy üveglappal letakarjuk. A kelés után a növény­kéknek sok fényre van szükségük. A föld kiszáradására és a túlöntözésre is igen érzékenyek. Miután kikeltek a kis növények, át kell ültetni őket. Ezt nevezzük tűzdelésnek. A növények többségénél ezt akkor kell elkezdenünk, amikor a sziklevelek már kifejlődtek és az első lomblevelek is fejlődésnek indultak. Tűzdeléskor előre kijelölt sorokba, a növény gyökerének megfelelő nagyságú lyukat készítünk és ebbe helyezzük bele a növényt. A gyökereket úgy kell rögzíteni a földkeverékkel, hogy azok ne legyenek felgyűrődve, mivel ez a későbbiekben akadályozná a növények fejlődését.

A gyorsabban növekvő vagy az átültetésre érzékeny növényeket érdemes olyan edénybe tűzdelni, amelyből a későbbiekben a földlabdával együtt kiültethetjük. Gyorsan növekszik a paprika, a pa­ra­dicsom, a zsálya, a büdöske és a verbéna. Az átültetésre leginkább az uborka, tök, dinnyefélék, patiszon, cukkini érzékenyek.

Kiültetés

Mivel a növényeknek sokáig a legjobb körülményeket biztosítottuk, nem lehet hirtelen kiültetni őket a kertünkbe, szoktatni kell őket a mostohább körülményekhez. Ezt a folyamatot nevezzük edzésnek. Ilyenkor érdemes a kiültetés előtt kirakni őket az erkélyre, napos helyre, majd éjszakára bevinni őket a lakásba, védettebb környezetbe.

A káposztafélék palántái a magvetéstől számított hat hét alatt lesznek kiültetésre érettek, a paprika- és paradicsompalántáknak ehhez nyolc hét szükséges. A magvetés idejét tehát visszafelé kell kiszámítani. A káposztafélék palántáit április közepe táján lehet kiültetni, a magvetés ideje tehát március elején van. A meleg­igé­nyes növényeket, mint a dinnye, a paradicsom, a zsálya csak május közepétől lehet kiültetni, tehát a palántanevelésüket március végén kell elindítani.

Kártevőirtás 

Hagyományos kártevőirtás

A kártevőirtás során, a teljes terület általában permetezéssel, a fertőzöttségtől függetlenül, annak ismerete nél­kül, kerül kezelésre. Hátránya, hogy felesleges expozíciónak teszi ki a megrendelőt, a vállalkozó saját munkatársait, valamint a kör­nyezetet. Az eljárással nem mérhető és nem lokalizálható a fertő­zöttség. A beavatkozás általában későn, már a fertőzöttség kia­la­kulását követőn történik.

Professzionális kártevőirtás

A hangsúlyt a megelőzésre és a rovarok monitorozására fektetjük. Cél a minél kevesebb kemikália használata. Megfelelő számú és időszakosan, rendszeresen ellenőrzött monitoring rendszer kialakításával, azaz különböző csapdák alkalmazásával (monitor helyek) a fertőzöttség hamar észlelhető, lokalizálható. A monitor szerelvényekben tapasztaltak alapján, a legkülönfélébb módszerek állnak a vállaltunk rendelkezésére. A monitorhelyek a terület és a különböző kártevők életmódjainak ismeretében, az általuk leglátogatottabb, legkedveltebb helyeken kerülnek elhelyezésére.

Rovarok elleni védekezés módszerei

A rovarok elleni védekezés során az alábbi módszerek kerülhetnek, az esetleges fertőzöttségi szintnek megfelelően, alkalmazásra:

Mászó, repülő rovarok

Csapdák: a fertőzöttség, illetve a mentesítés hatékonyságának objektív mérésére, valamint kisebb fertőzöttség felszámolására szolgál.

Csalétek, gél: ezek a szerformák a legújabb eljárások közé tartoznak. A kijuttatott formuláció hosszú ideig megőrzi hatástartósságát, azokon a helyeken és helyiségekben kerül felhasználásra, ahol a vizes eljárások nem alkalmazhatók.

Permetezés: a permetezés tartós méregmező létesítésére szolgáló eljárás. A hatásos permetezés feltétele a helyes irtószer-adagolás és az egyenletes elosztás. A helyes irtószer adagolás céljából a szükséges hatóanyag-mennyiséget a kezelendő felülethez viszonyítva kell kiszámítani oly módon, hogy a kialakítandó méregmező minden egyes m2-re az előírt hatóanyag mennyiség kerüljön.

Hidegköd – ULV képzés: vízzel hígított készítmény, az ULV képzéskor a hígítatlan koncentrátum, mechanikus úton finom köd formájában kerül kiporlasztásra. Erre az eljárásra főleg rejtett életmódú rovarok elpusztítása során, valamint azok rejtekhelyükről történő kiűzése céljából kerül sor. Zárt terek, épületek kezelésére alkalmas eljárás.

Füstképző patron: füstképzéskor a hatóanyag finom füst formá­já­ban kerül a légtérbe. Erre az eljárásra főleg rejtett életmódú rovarok elpusztítása során kerül sor, de a repülő rovarok elpusz­títására is alkalmas.

A mászó rovarokat (csótány) folyamatos monitorozással szükséges figyelni. Amennyiben rovaraktivitásra utaló jelzés van, azonnali beavatkozás szükséges. Ez lehet permetezés, gélezés, csa­lét­ke­zés és más módszerek.
A rágcsálók elleni védekezés leírása

Alkalmazni kívánt technológiai leírás

Épületen belül, a rutinellenőrzésre szolgáló beltéri eszközöket a külső alak mentén 6,5-13 méterenként kell elhelyezni. A rágcsálók elleni védekezésre szolgáló eszközöket a kültérbe nyíló felüljárók és személy­zeti bejárók ajtajának mindkét oldalán és egyéb olyan részeken is el kell helyezni, ahol a rágcsálók könnyen behatolhatnak a létesítménybe. Ahol fennáll a rágcsálók megjelenésének veszélye, mint például a létesítményen belüli nyersanyagraktárak, rágcsálók elleni véde­ke­zés­re szolgáló eszközöket kell elhelyezni a belső falak mentén is.

Öntözés

 Az öntözés a talaj nedvességtartalmának mesterséges úton történő szabályzását, pótlását jelenti. Az öntözést általában száraz te­rü­le­te­ken, a mezőgazdasági termékek növekedésének előmozdítására, valamint a csapadékszegény időszakokban alkalmazzák. Az ön­tö­zés­nek további szerepei is vannak, ilyen például a növények védelme a fagy ellen, a gabonatermesztésben a gyomfélék elfojtása, valamint a talaj tömörítésének elősegítése. Az öntözéses gazdálkodással szemben, a közvetlen esőzéseken alapuló gazdál­kodást csapadékra épülő mezőgazdaságnak hívjuk. Az öntözést igen gyakran a vízelvezetéssel együtt kezelik, mely a felszíni vagy a felszín alatti vizek természetes vagy mesterséges elvezetését jelenti.

Az öntözés fajtái

Felületi öntözés, lokalizált öntözés, csepegtető öntözés, esőszerű ön­tözés, körforgó öntözőberendezések, lineáris mozgást végző ön­­tözőrendszerek, felszín alatti öntözés, kézi öntözés vizeskannákkal, vödrökkel.

Komposztkészítés házilag 

Komposztálót készen is vásárolhatunk, de magunk is elkészíthetjük. Ha az utóbbira szavazunk, először is jelöljük ki a helyét. Praktikus, ha földbe süllyesztjük, mert így sokkal kevesebb helyet foglal és szél esetén nem érezni az illatát.

A méretét, mélységét meghatározza, hogy mennyi hulladék kerül bele. Ha sok a lombhullató fánk, bokrunk vagy nagyobb füves területünk van, akkor jelentősebb mennyiséggel számoljunk. Inkább legyen egy nagyobb verem, mert innen egyszerűbb kiszedni majd a kész  komposzt földet, mint egy kis lyukban kotorászni.

A kiásott földet helyezzük minél közelebb, mert erre majd folya­ma­tosan szükségünk lesz. A verem oldalait olyan tartós anyaggal béleljük ki, melyet lapátolás közben nem teszünk tönkre. Ez lehet akár beton, vagy régi raklapok, műanyag palánk. Az alját ne zárjuk le, hogy a nedvesség el tudjon szivárogni, de valamivel ezt is határozottan jelöljük ki. Készítsünk egy tetőt a veremre. Nem kell légmentesen zárnia, de fedje le, hogy a nagyobb mennyiségű csapadék ne folyjon be, a nap pedig ne szárítsa ki.

Első lépésként a kiásott földből lapátoljunk vissza néhány centimétert. Vékony földréteget akkor is tegyünk az aljára, ha készen vásárolt komposzt ládát vagy konténert használunk. Ezután mehet bele a különböző, komposztálásra szánt hulladék.

Mit tehetünk a komposztálóba? Lenyírt füvet, faleveleket, akár a diófa levelét is, kertből kiszedett növények maradékait, gyomokat, sövényvágás, fametszés hulladékát. Az erősebb, gallyasabb részeket aprítsuk fel, mert így sokkal hamarabb lebomlik. Mehet bele konyhai hulladék, zöldség-, gyümölcs maradványok, tojáshéj.

Ne dobjunk bele nem növényi hulladékot, cigarettacsikket, sörös dobozt, műanyag flakont, papírt, konyhai maradékokat, nyers húst, nem, vagy csak nehezen lebomló dolgokat. Ágakat, nyesedékeket is csak felaprózva helyezzünk bele. Ne tegyünk bele használt étolajat, romlott, folyékony maradékokat sem.

Az első földréteg aljára szórhatjuk a hulladékot kb. 20 cm vas­tag­ságban, majd ismét egy réteg föld következzen. Amikor földréteget szórunk rá, mindig locsoljuk meg, hogy jó nedves legyen, de az áz­ta­tást kerüljük. Ha egyszerre nagyobb mennyiségű anyagot teszünk bele, mindig szórjunk a tetejére egy réteg földet, és egy héttel később az egészet vasvillával forgassuk át. Az átforgatás után is szórjunk rá földet és egy kicsit locsoljuk meg. Nagyjából két hét után kezd beindulni a komposztálódás folyamata. Ilyenkor a hő­mér­séklet elérheti a 70 C fokot és ez több hétig, akár egy hónapig is eltarthat. Ez azért fontos, mert ekkora hőmérsékleten még a dió­levél csírázást gátló anyagai is lebomlanak.

Ahhoz, hogy a komposztunk alaposan összeérjen, legalább két-három hónap kell.

Ha nagyobb mennyiségű hulladékot tettünk a komposztálóba, mint amennyi fér, ne tapossuk meg, mert a bomláshoz nélkü­löz­he­tet­len a megfelelő szellőzés. 10-15 centivel magasodhat a perem fölé a hulladék. Szórjunk a tetejére földet, locsoljuk meg és várjunk egy-két hetet. Amint beindult az érési folyamat, össze fog sűrűsödni, ezáltal lesüllyed a felső rész is.

Akadnak olyan gyomnövények, melyek magja képes túlélni a bomláskor keletkező magas hőmérsékletet. Ha éppen a magtermelés időszakában dobjuk a komposztálóba, kikerüléskor kihajtanak, így visszafertőzhetjük a földet. Ezért gyomláláskor erre is fordítsunk figyelmet…