November 27-én, déltájában megérkezett Somoskára egy nyolc fős csoport Magyarországról, dr. Kis Boáz vezetésével, a Népfőiskolai Collegium képviseletében, meliket mi vártuk egy kis izgulásval és egy ebédvel, ahogy illik Csángófőldön.

Telefonan beszéltük, hogy szeretnének  eljönni hazzánk, találkazni és beszélgetni a somoskai emberekvel, s érdekes előadásokat is tartanak nekünk, itt élőknek. Bizalommal hallottuk, hogy a Népfőiskolai Collegiumnek ez a harmadik felnőttképzési programja Csángóföldön.

Mi nem értettük azt, hogy mit jelent az, hogy „nép” és „főiskola”, hogy kötődik ez össze, de az érkezést követően dr. Kis Boáz elmagyarázta nekünk, s mindannyian tudtuk, ez igen hasznos lesz a számunkra.

Már az programot megelőző ebéd közben beszélgettünk és kiderült, hogy mely témákról hallunk előadásokat: gazdálkodás, egészség-megőrzés, sport, faluturizmus, a magyar kultúra ápolása és így tovább. Meg tudtuk azt is, hogy már 2011-ben megkezdte a Népfőiskolai Collegium felnőttképző programját a Csángóföldön, több településen is. Örvendtük, hogy Somoska is sorra került és tudtuk miről van szó, s az itt élő emberek különösen is érdeklődéssel fordulnak minden új dolog felé.

Somoska nem egy nagy falu, de nem is kicsike, kb. 1700 lélek lakik a településen. Klézse községhez tartazik és nem rég ünnepeltük meg a 225. jubileumát, ahogy a Somoskáról szóló írásak is szólnak. De az öregek azt mondják, hogy több, mint 350 esztendeje itt vagyunk és  a falu a nevét a somfáról kapta. Szép is a mi falunk neve: Somoska!

Egy nagyon szép templomunk vólt építve 1902-1904 között és a búcsúja Szentháromság vólt, meliket együtt ünnepeltük a szomszéd falvakból érkező csángó emberekvel. Közel van Somoskához Nagypotak, Farrófalva, Csíkfalu, Külsőrekecsin, Pakolpatak és Klézse. Régen is mindig összejártak az emberek búcsúkra, lokadalmakra, ünnepekre. Nem csak a rokonok, az ismerősök is. Sajnos, azt a szép régi templomat lerombolták 1990-ben. A falu népje, az öregek különösen sírtak, nem akortak más templomat építeni, de nem vólt amit csinálni, már elvólt döntve a templom sorsa másoktól. Most a búcsú októberre esik, Szent Lukács a neve. Ez is szép, de szamarúbb, mint a Szentháromság.

Mint más falvakban, itt is vannak szamarú napok, történések és szép napok és történések. Együtt búsulunk, ha valami rossz történik és együtt örvendünk, ha valami szép dologban van részünk.

Szerencsére, még mindig vannak alkolmak, hogy a csángók találkazzanak, beszélgessenek, táncólyanak. Az idők váltaznak, az emberek nem. Nem nagyon értik ezt az új világat, melik esik rivánk, ezért jól fog egy kis felvilágítás a magyar népfőiskolás testvéreinktől.

Délután 2 órakor találkaztunk az emberekvel, a magyar osztályban. Dr. Kis Boáz népfőiskolai vezető köszöntötte a somoskaiakat, bemutatta a vele érkezőket és a programat. Elkezdődtek az előadások és egy interaktív, intenzív, érdekes, mondanám felnőttképzésben vólt részünk.

Kalmár Júlia az egészségügyről, a higiénáról beszélt, Pál László agrár tanácsokat adott és hasznos információkat a kertészkedőknek, Bogdán Tibor a faluturiszmusról szólt, hangsúlyozta, hogy mire kell nagyon adafigyelni, ha vendégeket fogadunk. Gondos Béla érdekes, spirituális vetítést tartott a csíksomlyói búcsúról, Katona Kitti a testmozgás szükségességéről beszélt, Kelemen Gábor a média szerepéről az új világban, a közösség fejlesztésben. Csoma Gergely nagyon szépen, líraian szólt Lakatos Demeter költőnkről és a verseiből is hallhattunk néhányat.Mindegyik előadás nagyon érdekes vólt.

Azután énekeltünk is együtt, kaptunk különféle ajándékokat, könyveket. Lehet, hogy egy szép guzsalyosval folytattuk volna tavábra, de sajnos, az idő más faluba szólította az előadókat. Szívesen töltöttünk vólna hosszabb időt magyar vendégeinkkel.

Szép, érdekes nap vólt, sokat tanultunk belőle, jó volt együtt beszélgetni és énekelni is. Ezt a szép napot meg kell köszönjük dr. Kis Boáznak, a szervezőknek, a magyar testvéreinknek és a támogatóknak!

Sok egészséget, békességet, sok jó szerencsét és elémenetet kívánunk minden kedves népfőiskolás barátunknak, az új esztendőben!