Visszatekintés a történeti elõzményekre

Egy ügy megoldásának kínálata, olyan nagy lelkesedési-tettekre szorgalmazza az embereket, amely szinte minden esetben meghozza a gyümölcsét. Minden ilyen  ügy megoldása az ismeretlenbe küldi a nagyon fellelkesedett egyént vagy csoportot, majd mint a szép meséinkben, hosszú és  kalandos utakra vezeti őket, később pedig különbözőképpen tudnak előrehaladni, vagy megbukni az oda nem figyelés miatt. Több helyzettel és személlyel kell találkozni az ügy során, s közülük majd el kell választani a jót a rossztól. Bizonyára ez a helyzet többször is megtörtént az évek során a moldvai magyarság ügyének megoldásában.

Nem akarom ismételgetni magamat, se azokat a helyzeteket, amelyek megtörténtek, inkább a jelenről ejtsünk szót, bővebben.

Ajánlanám mindenkinek, aki érintett ebben a témában, hogy vegyék a fáradságot és áldozzanak szabadidejükből arra, hogy elolvassák az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium eddig kiadott két kötetét a moldvai magyar népfőiskolai képzésről, amely betekintést ad a csángók gondolatvilágába és mindennapjaikba, s talán így elérkezik az a pillanat is, amikor az illető be tud kapcsolódni a közgondolkodásba.

Őszintén mondván, egy ilyen rohanni való világban a tettre képes embereknek nincsen kellő idejük, mégis, az időhiány ellenére ezt meg kell tennie mindenkinek, ha eredményt akar elérni a moldvai magyar népfőiskolai képzésben. Ezután csak úgy léphetünk tovább, ha közösen le tudunk ülni: a csángóság a magyarság képviselőivel, s az érintettekkel együtt tudnánk megbeszélni azt, hogy melyik volna az az út, amely a Moldvai – Magyar Népfőiskolai Collegium – Csángóföldön címmel tudna megvalósulni.

Tehát visszagondolva az előző két írásomra, amelyek megjelentek az MNC Népfőiskolai Füzetek sorozatában, tovább folytatom gondolataimat…

Eredmények, észrevételek a jövõre nézve

Örömmel tapasztaltam, hogy a moldvai népfőiskolai képzési program tovább folytatódott. Azt is érzékeltem, hogy a felnőttképzés szervezői próbáltak együttműködni a helyi magyar nyelvi oktatás szervezőivel és tanítóival. Azt is lehetett tapasztalni, hogy a már megvalósított programok helyszíni szervezőinek a segítségével további lépések történtek.

Örömes meglepetés ért, amikor megtudtam, hogy Szabófalván is szép számú hallgatóságot szerveztek Csoma Gergely és a helybeli Perka Mihály ny. tanár segítségével, ily módon be lettek kapcsolva az északi csángók is a népfőiskolai kezdeményezésbe.

A harmadik népfőiskolai képzés egy programnapján tudtam csak ez alkalommal részt venni, a lujzikalagori napon, s tapasztaltam, hogy egy megismerkedési-felmérési irányban zajlott le a program.

Az első két alkalom egyhetes képzési program volt, minden nap más témában voltak előadások, úgy a harmadik program során egynapos programok voltak a helyi magyar nyelvi oktatók bekapcsolásával.

Fontosnak tartom, hogy komoly egyeztetések, hosszú levelezések történjenek egy-egy program előkészítésekor, az eddigi tapasztalatok figyelembevételével, hogy az ügy ne váljon felszínessé és a népfőiskolai munka ne valljon kudarcot, hanem a tevékenység fejlődése folyamatos legyen.

Mindenképpen szükség lenne egy külön találkozóra, ahol a lezajlott programok vezetői meg tudnák beszélni, mérlegelnék az eddig elvégzett munkát, illetve szükségesnek tartom átbeszélni az eddigi tapasztalatokat is. Jó lenne meghallgatni a résztvevőket, hogy ők saját maguk mondanák el, hogy mi volt az, ami gazdagította őket, s mi az, amire a jövőben szükségük lenne.

A 20. század robbanásszerű és gyors változásainak a moldvai magyarság is ki volt téve és a csángóságra is erős hatással volt. Már nem gondolhatjuk azt, hogy egy „középkori néppel” állunk szemben, hiszen a jövőbe vezető úton a csángóságnak is haladnia kellett, alkalmazkodva a „modern világ” változásaihoz. Igaz, vannak bizonyos területek, ahol még lemaradásaink vannak, ugyanakkor az is tény, hogy a moldvai magyar fiataljaink jól képzettek és bárhol e világban méltón megállják a helyüket – nagy szomorúságunkra kevesebben a szülőföldön és többnyire külföldön, vagy az anyaországban, hiszen leginkább ott kapnak munkát.

Megcáfolva az előző gondolatot, el kell mondanom, hogy egy szempontból mégis kevésnek bizonyul a képzett moldvai ifjúság száma, mégpedig a tekintetben, akik őszinte odaadással, merítve a saját tapasztalataiból dolgozik a saját népéért, s annak jövőjéért. Ennek oka abban gyökerezik, hogy nem látják, nem tudják felmérni a lehetőségeiket. Azonban szép számmal vannak olyanok is, akik talán nem magas beosztású emberek, viszont arra törekednek, hogy ne bábuként éljék le az életüket, hanem a saját kezükbe véve sorsukat legyőzzék a szembejövő akadályokat és nehézségeket – nos, ezekre a fiatalokra kell koncentrálnunk, őket kell megszólítanunk, őket kell bekapcsolni a munkánkba. Véleményem szerint ebben az irányban is gondolkodhat a Magyar Népfőiskolai Collegium, egyben a Moldvai Magyar Népfőiskola főszervezője.

Tyúkszerben a népfőiskolai szervezők találkozva a gyermekekkel, bizonyára fel tudták mérni, hogy milyen súlyos és aggasztó az az állapot, amelyben a moldvai magyar gyermekeknek vissza kell tanulniuk az anyanyelvüket, s ismereteket szerezhettek arról is, hogy mennyi nehézségekbe ütköznek küldetésként végzett munkájuk során az oktatók, a gyermekekkel együtt.

Ugyanezt a helyzetet ismerhették meg Lujzikalagorban is, ahol Szász Csilla délelőtti foglalkozásán vettek részt a szervezők és előadók, vagy Pokolpatakon, ahol az oktatási helyszínen a gyermekekkel két foglalkozás között, a szünetben találkoztak. A tapasztalatszerzést gazdagította a Szeret-Klézse Alapítvány székházában tartott kulturális foglalkozások megfigyelése is, amelyeket László István tartott. Hasonló helyzeteket érzékelhettek a szervezők és az előadók más településeken is, tudomáson szerint Forrófalván is jártak, ahol felnőtt- és gyermek- csoporttal is találkoztak.

Igen, láthatták az elért eredményeket, láthatták, hogy hatékony munka folyik, de nem érzékelhették az előzményeket, nem érzékelhették az elmúlt évek nehézségeit, azt, hogy micsoda küzdelmeken kellett keresztül menniük az oktatóknak és a gyermekeknek is. „Külső embereknek” nehéz belelátni a csángók életébe, s nehéz azt is érzékelniük, hogy kik lennének azok, akiket a népfőiskolai program érdekelne. Ezért is szükséges továbbra is bevonni az ottani oktatókat és vezetőket, akik ez irányban is utat tudnak mutatni.

Lassan két éve lesz annak, hogy a népfőiskolai programon kívül is  annak, hogy tartunk különböző foglalkozásokat felnőttek számára, az alábbiakban e témakörben ért tapasztalataimról, észrevételeimről szólnék.

Míg a gyermekek magyar nyelvi oktatása során a mesékkel és énekekkel lehet kezdeni, úgy a felnőttek számára ennél komolyabb programokra van szükség. Nagy jelentőségűnek tartom az MNC Népfőiskolai Füzetek megjelentetését, bár tudom, hogy magasak az előállítási költségek, de mégis, még több és több példányra lenne szükség.

Különösen köszönöm dr. Kis Boáz úrnak, hogy figyelembe vette azt, hogy terjeszteni kell a moldvaiakról szóló néprajzi és történelmi írásokat, kiadványokat, valamint hogy fontosnak tartja azt, hogy a moldvai magyar irodalmat meg kell ismertetni.

Gondolatok a Moldvai Magyar Népfõiskoláról

» Nem látom annak szükségét, hogy ez alkalommal kitérjek arra, hogy a moldvai magyarság kultúrájának megőrzése csak az itteni nép feladata-e. Inkább arra figyelmeztetek, hogy az összmagyarság feladata az, hogy a moldvai magyar kultúra kibontakozását biztosítsa. Fontosnak tartom, hogy nem a kiemelt egyének számát kell növelni (akik sokszor bábuként működnek tovább), hanem a moldvai magyarság egészének erejét kell növelni, ezért elsősorban meg kell szólítani a magyar oktatásban résztvevő gyermekek szüleit.

» A népfőiskola másodlagos szerepe az lenne, hogy a moldvai magyarság gazdasági fejlődését elősegítő előadásokkal tanítsa a moldvai magyar népet. Ezzel párhuzamosan, szükséges lenne olyan kapcsolatok létrejöttét is segíteni, amely által egy adott moldvai magyar termelő a minőségi termékét értékesíteni tudná.

Itt térnék ki pár javaslatra, ami azonnal megvalósítható lenne:

» Mezőgazdasági és biotermékek értékesítése: gyapjú, méz, kecsketúró, kertészeti biotermékek, gyógynövények.

» Otthoni munka értékesítése: népművészeti szőttes anyagok, asztalos munkák, ezek művészeti szintű termelése.

» Turizmus és bioturizmus: nem csupán a helyi lakosságot kell bevonni ezen tevékenységekbe, hanem a civil szervezeteket is.

» Az egészségügyi felmérések fontosak, azonban nem elégségesek. Rendelők építésére van szükség (amely munkahelyet is biztosítana a moldvai ifjúság számára), egészségügyi intézményekkel való kapcsolatfelvételre lenne szükség, a helyben nem kezelhető beteg emberek számára.

» Számukra külön foglalkozásokon kell ezeket a kiadványokat ismertetni és az archivált előadások gondolatait, tanácsait közösen megbeszélni.

» Ha a Moldvai Magyar Népfőiskoláról beszélünk, akkor figyelembe kell venni a vallási hovatartozást is. A moldvai magyarság nagy része római katolikus vallású. Nem csak az egyház, hanem maguk a hívek sem akarják, hogy a vallási felekezetek megosszák őket. A moldvai népfőiskolának nagy sikere lenne, ha az egység erősítését egyházi vonalon is segíteni tudná… Ezért szükséges lenne, hogy a népfőiskolai oktatók között legyenek magyar, római katolikus papok is.

Ha az előbbi gondolatokat tudjuk fejleszteni, akkor a további lépések könnyebbek lesznek. A helyi szervezetek is be tudnak segíteni a népfőiskolai program tevékenységeibe. Szükséges is a segítség elfogadása, s az elvégzett munka megtérítése mind a magánszemélyek, mind pedig a civil szervezetek részére, hiszen a civil szervezeteknek a népfőiskolai munkájukat más forrásból nincs lehetőségük finanszírozni.

A Moldvai Magyar Népfõiskola folytatására való javaslatok összefoglalója

» Szükséges: Kerekasztal összejövetelek, megbeszélések szervezése, az eddigi tapasztalatok értékelése a moldvai és a magyarországi szervezők együttes részvételével.

» Fontos: A soron következő népfőiskolai program megbeszélése az adott település vezetőivel.

» Kellő: Egyeztetés azokról a témákról, amelyekről a népfőiskola az előadásait tervezi.

» Hatékonyság növelő: A kijelölt falvakban az egész hetes program 6 napi kiterjesztésű legyen, 4-5 órás programmal naponta, s ennek előzetes egyeztetése.

» Kiemelten fontos: A magyar állampolgárság lehetőségéről kell tájékoztatni a moldvai magyarokat, ehhez szükséges, hogy a konzulátus részéről legyen hiteles tájékoztatás – a népfőiskola segítségével.