Lészped

Lészped a Bákó – Karácsonykő út mentén található község a Szeret-völgyi csángó települések északi határán fekszik.

Lakói a mádéfalvi veszedelem (1764) után Moldvába menekültek, a már addig is magyarok által lakott faluban telepedtek le. A település több tanyából nőtt össze egy faluvá.

1930-ban az 1058 katolikus közül majdnem mindenki magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az 1940-es években 14 család települt át Magyarországra, ahol végül Baranyában találtak új otthont.

A 2005-ben tartott népszámlálás szerint 3700 katolikus élt itt.

Régebbi temploma 1886-ban épült Szent Anna tiszteletére. Legújabb templomuk 1990-ben lett készen. Ortodox templom is van a faluban.

1948-ban több mint 100 moldvai faluban létesítettek magyar iskolát és óvodát. Ezeket néhány év múlva felszámolták; a legtovább Lészpeden működött 1960-ig. Itt tanított Kallós Zoltán néprajzkutató.

1990 után Farkas József és Fehér Katalin a saját otthonukban tanították a gyerekeket. Ezért hatósági üldöztetésben volt részük. Ma Márton Attila tanár már több, mint 240 gyermeket oktat  az iskolában a magyar nyelvre. Domokos Pál Péter és Lükő Gábor itt is sok szellemi értéket gyűjtött össze.

Szabófalva

Szabófalva régi moldvai vásárhely, az ország legnagyobb faluja. A település Neamt megyében, Románvásártól 8 km-re északra települt.

A település a régi  templomától több kilométerrel nyugatabbra költözött. A régi templom alapjait megjelölték egy kereszttel, a hely neve Miszécske.

A szabófalviak nyelve őrzi a legjobban az ősi magyar hangtani sajátosságokat, s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Halotti beszéd nyelvét beszélik ma is. Valószínűleg az Árpád fejedelemmel érkező honvisszafoglaló magyarok közül maradtak itt csoportok, határőrző feladatot vállalva. A hun eredet sem kizárható.

Minden középkori leírásban a legnagyobb és legnépesebb települések között szerepel. A csángók nem román menekültek, hanem annak az ősi magyar népnek az utódai, amely egy évszázadok során vérét áldozta Nyugat- Európa civilizációjának megvédéséért.

1831. április 24-én Szabófalva a madéfalvihoz hasonló lázadás helyszíne volt. Az újoncozásnak ellenálló, ásóval, kapával felfegyverzett csángó népesség megmozdulását a Bigidoff tábornok vezette orosz katonaság fojtotta vérbe. A halálos áldozatok száma több száz is lehetett. A 2011-ben felállított emlékművön 40 név szerepel.

Lakosainak száma kb. 14000 fő, közülük mintegy 3000 beszéli az ősi magyar nyelvet. A település ismert volt borászatáról is.

A katolikus vallást megőrizték, bár  elkeseredésükben, hogy nem kaptak magyar papokat, még az ortodox hitre való áttérés is felmerült. Monumentális templomának  védőszentje Szent Mihály. Az utóbbi években két új templom is épült. Az egyiket a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelték fel 1995-ben, a másikat a Szent Rózsafüzér Királynője tiszteletére 2004-ben.

1911-ben született Lakatos Demeter költő a falu leghíresebb szülöttje. Verseit magyarul és románul írta, de a magyar nyelvű versek jelentenek igazi értékeket. Verseit eddig három alkalommal jelentették meg.  A költő nevét viselő egyesület „Csángú Országba” címmel adta ki az összegyűjtött versek, mesék és levelek gyűjteményét 2003-ban.

A faluban él Perka Mihály tanár, aki egy nagyszerű helytörténeti és néprajzi gyűjteményt állított össze, s ez a kiállító terem meglátogatható. Sajnos a magyar nyelv oktatása még ma sem indult el, pedig még lenne lehetőség a veszélybe került ősi nyelv megmentésére. A népfőiskola erre tesz kísérletet.

Lujzikalagor

A falu lakói ún. részesnek nevezett szabadparasztok voltak. A 19. szá­zadban a falu gazdája egy Prunk nevű bojár lett, a lakosok egy része új településeket hozott létre (Esztufuj, Gajdár, stb.).

Lujzikalagor régi neve Ungureni volt. Zöld Péter pedig Kalugerpa­taka néven említi. Bákótól nyugatra, 8 km-re fekszik. Négy korábbi faluból alakult ki. A mellette levő dombokon három kápolna található, melyek a helyi vallási hiedelem szerint a település őrzői: a Kálvária Kápolna, a Hősök Kápolnája és a Keresztelő Szent János Születésének tiszteletére szentelt Kápolna.

Bákó megye legfontosabb egyházi központja Lujzikalagor. Régebben kántoriskola és teológiai szeminárium is működött itt. Jelenlegi temploma 1928-42 között épült, 54 méter magas toronnyal.

2005-ben 1670 család – 6120 lélek volt a katolikusok száma. A templom búcsúja november 30-án Szent András napján van.

1948 és 1955 között magyar óvoda és 7 osztályos magyar iskola működött a településen. A magyar nyelv oktatása két helyen zajlik. Szász Csilla az egyik oktató. A faluban él Csernik Mária néni, az egyik legcsodálatosabb csángó ének és mesemondó.

Somoska

Somoska falu a néprajzi gyűjtők egyik legfontosabb helyszíne. A lakosok társalgási nyelve a magyar. Korábbi kötetünkben már ismerhettük a települést részletesebben is. A magyar nyelv oktatását Benke Pál és Benke Paulina végzi. A Népfőiskolai Collegium felnőttképzési programjának a szervezői is ők voltak.

A csíksomlyói búcsúról

1576 óta zarándokolnak a katolikus magyarok Pünkösd szombaton Csíksomlyóra – Babba Máriához, a Szűz Máriához. A zarándoklatról már jóval korábbi források is megemlékeznek, ami azt jelenti, hogy ez a szent hely már ősidők óta vonzza az embereket. A Kis-Somlyó hegyén levő Salvator Kápolna volt az ősi kegyhely, amely eredetileg egy szakrális csillagvizsgáló volt.

A pünkösd szombati nagymisén most már milliós tömegek vesznek részt, akik a Kárpát-medence minden részéről érkeznek, de a moldvai és gyimesi csángók is nagy számban jelen vannak. A zászlókkal, csengőkkel érkező keresztalják csodálatos látványt nyújtanak. Ma már a katolikusokon kívül más vallásúak is részt vesznek a zarándoklaton.         A mise után nagyon sokan hazaindulnak, de több ezren a virrasztáson és a vasárnap hajnali napvásáron is részt vesznek. A Kegytemplom és a Salvator Kápolna egész éjjel imádkozó, éneklő emberekkel van tele, de a szabadban is sokan virrasztanak.

A napfelkeltét a Szerveződő Krisztus Kápolna mellől és a nyeregből köszöntik a csángók és a székelyek, de sok távolról érkező zarándok is. A csángók a felkelő Nap fényében a Szentlelket látják, s csodálatos énekekkel köszöntik a felkelő Napot.

Sok ezer éves ősi örökségünk őrződött meg Csíksomlyón, a Kárpát-medence legszentebb helyén.

Bogdánfalva

Bogdánfalva egyike Moldva legrégibb katolikus településének. 1420-ban az elűzött husziták is letelepedtek itt, de korábban is jelentős település volt. A XIX. században az egyházi nyelv még mindig a magyar volt, ide hatolt be legkisebb mértékben a román nyelv használata. Különálló tanyákból alakult, ma is nemzetségi, telekcsoportos, zsákutcás formában létezik. A XIX. század második felétől több mesterség terjedt el a faluban, a legtöbben a kádár és az ácsmesterséget gyakorolták. 2005-ben 804 család, illetve több, mint 2600 katolikus lélek élt itt. Itt szolgált Petrus Mathias Neumann katolikus esperes, aki megtanulta hívei nyelvét és magyarul gyóntatott. Az ő szolgálata alatt magyarul énekeltek és imádkoztak a falu templomában. 1929-ben, 41 évi szolgálat után eltávolították. A mai templom előtti kereszten magyar felirat van.

Bukila

Bukila Bogdánfalva része. A legérdekesebb emlékhely a temető, amelyben egy kőalapon álló templom áll, melyet a hagyomány ugyanolyan réginek tart, mint a forrófalvi-nagypataki temetőben lévőt. A kőalapozás alapján még ennél régebbi is lehet, korát az Árpád-korig vissza lehet vezetni. Jelenleg mintegy 900 katolikus magyar él a faluban.