Kalmár Júlia-Egészségre nevelés – Csángóföldön

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a 2012-es esztendőben három alkalommal is járhattam Csángóföldön, a népfőiskolai felnőttképzés egyik előadójaként.

Egészségügyi ismeretek címmel olyan témaköröket választottunk, amelyek ismeretterjesztők és gyakorlati hasznuk is van.

Megítélésem szerint mindig az aktuális higiéniai kérdésekkel volt szükséges foglalkozni, ezen belül a személyi tisztasággal, a környezet tisztaságával, tágabb értelemben a környezet védelmével.

Beszélgettünk a leggyakrabban előforduló nyári és téli fertőző betegségekről, ezek kialakulásának megelőzéséről. S nem utolsó sorban a kézmosás fontosságáról, a gyermekek tisztaság iránti neveléséről.

Milyen gyógyszerek legyenek az ún. házipatikában? – ez is egy lényeges kérdés, valamint azok tárolása, felhasználása és egyéb hasznos tudnivalók. E kérdéskört mind a három alkalommal érintettük.

A téli vitaminok fogyasztása a betegségek megelőzésére, az immunrendszer erősítésére – szintén nagyon fontos kérdésként vetődött fel. Elsősorban a kertekben megtermelt zöldségek, gyümölcsök napi étrendbe való beiktatására gondolunk. Különösen ajánlott a nyers zöldségfélék fogyasztása.

Foglalkoztunk az idős és beteg emberek otthoni ápolásával, az orvos-beteg  kapcsolattal. Korunk két kiemelkedően fontos betegsége a magas vérnyomás és a cukorbetegség, ami igen sok embert érint. Ezen betegségek tüneteit, felismerhetőségét, kezelését, az orvosi ellátás szükségességét beszéltük meg.

Az előadáson jelenlévőknél – akik ezt igényelték –, vérnyomás és vércukor szint  mérést végeztem. Vércukor mérésnél három alkalommal mértem magasabb értéket, mint az elfogadható.  Az érintettek tudtak a betegségükről és kezelésben részesültek. Magas vérnyomást több alkalommal mértem, volt aki tudott a betegségéről, volt aki nem. Aki nem tudott, azt kértem, hogy ellenőriztesse gyakrabban a vérnyomását, forduljon orvoshoz.

Összegezve a tapasztalatokat: A csángóföldi emberek szívélyesen és kedvesen fogadtak. Figyelemmel kísérték az elhangzottakat, érdeklődök voltak, kérdéseket tettek fel, saját tapasztalataikat is elmondták az adott témákkal kapcsolatban.

Rácsodálkozhattam a csángó népviselet szépségére, s örömmel hallgattam a csángó magyar népdalok éneklését és néztem táncaikat. Megtapasztalhattam, hogy a falvak lakóinak többsége beszélte a magyar nyelvet. Csángóföldön együtt láthatjuk a régi, hagyományőrző házakat és az újonnan épült, minden igényt kielégítő új házakat, csodálatos kovácsoltvas kerítéssel, szép kertekkel…

Név szerint szeretném kiemelni és megköszönni a segítségüket azoknak, akik sokat tettek azért, hogy sikeres legyen a munkánk: Antal-Vajda Jánosnak, a Forrófalva ének- és tánccsoport vezetőjének, Duma-István Andrásnak, amit Klézsén, a magyar nyelv fennmaradásáért tesz, valamint dr. Nyisztor Tinkának Pusztinán, aki hagyományok megőrzésén munkálkodik!