Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlevőt, aki e jeles ünnepen ma részt vesz!

Fontosak Önök, mindnyájan számunkra, hiszen a magyar nemzetet csak a lelki újjászületés mentheti meg. Ennek tudatosodnia kell, a legszélesebb nemzeti rétegek között, fiatalok, felnőttek és középkorúak között egyaránt – csak úgy, mint az anyaországi, a határon túli, illetve a diaszpórában élő magyar polgárok tudatában.

Erre a széles társadalmi alapra kell az új nemzeti élet épületét ráépíteni – lelki értelemben – ha azt akarjuk, hogy a magyar társadalom ne csak az emberek sokasága, hanem sokkal inkább a jó emberek sokasága legyen.

A népfőiskola ebben a személyiségeket formáló munkában vállal ma is szerepet.

A népfőiskolás nem szaladgál sem Moszkvába, sem Brüsszelbe és nem gyűjt maga köré árulkodó Júdásokat. Nemzeti ereklyéket nem nevez svájci sapkának és Baumgartner-díjakért nem esedezik trágár irományokkal.

A népfőiskolás a fentiek szellemében élt régen is, és él ma is.

Amikor 1936-ban, Sárospatakon elindult a népfőiskolai mozgalom intézményes formája, már volt olyan magyar és nemzetközi előzménye, amely kötelezően vállalandóvá tette ezt a tevékenységet. Tessedik Sámuel szarvasi tevékenysége és a Wesselényi Kollégium 1835-ben történt megalapítása ezt szolgálta.

Az 1936-ot követő népfőiskolai mozgalom is úgy tekintett mind a két kísérletre, mint a hazai népfőiskola magyar gyökerére. Ezzel kifejezésre jutott az a tény, hogy a magyar népfőiskola nem egyszerűen utánzata a Grundtvig evangélikus püspök és társai által megalapított külföldi példának, hanem nekünk meg van a saját gyökerünk is.

A sárospataki népfőiskola 1936-ban nem csak hasonló volt a dán és a finn példához, hanem – mind szellemében, mind módszerében – ugyanakkor magyar is.

1948-ban azonban, a társadalom struktúrája és a politikai helyzet teljesen megváltozott, s ebben az időben egy tollvonással megszüntették a népfőiskolákat, jogilag! A pataki diófa alatt, az évenkénti találkozók alkalmával, búvó patakként tovább élt a népfőiskola és a népfőiskolai eszme.

1988-ban megalakult a Magyar Népfőiskolai Társaság, amely kezdetben arra volt hivatva, hogy a társadalomban már meglevő feszültségeket levezesse. A Magyar Népfőiskolai Társaság azonban, ezt a feladatát nem tudta ellátni, így előbb a Népfőiskolai Kamara, majd a Népfőiskolai Collegium vált ki soraiból. A Népfőiskolai Kamarát később a KALOT Népfőiskolai Szövetség váltotta fel.

Fentieken kívül, megalakul a nagy jelentőségű Lakiteleki Népfőiskola, amely úgy országos jelentőségű, hogy magához hívja az ország egész területén levő más népfőiskolai egyesületek tagjait is.

Sajnos, ezekben az években még volt olyan népfőiskola, amelynek a „szocialista ember-típus” formálása volt a célja.

Az 1980-as évek végén, Helvécián és 1989 tavaszán Csákváron indul be a helyi népfőiskolai munka.

Amikor a népfőiskolák fontosságát hangsúlyozzuk Magyarországon, kiemeljük, hogy a Népfőiskolai Collegium az az egyetlen szervezet ma, amelynek a Kárpát-medence minden magyar lakta régiójában van szervezeti egysége, amely az új nemzeti identitás maradandóvá tételén munkálkodik. Bízunk abban, hogy a kormány lehetőséget is ad arra, hogy a népfőiskolai tevékenységünk tovább erősödjön a Kárpát-medence magyarjai között.

Ezért is köszöntjük nagy szeretettel dr. Réthelyi Miklós miniszter urat, aki kedves feleségével együtt, személyesen vesz részt jubileumi ünnepünkön.

Köszönjük, hogy dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr levélben üdvözölte az ünnepség résztvevőit.

Isten hozta közöttünk főtiszteletű Csűry István királyhágómelléki püspök urat, mint az első határon túli, újkori népfőiskola alapítóját!

Köszöntjük Molnár Pál urat – a Tiszáninneni Református Egyházkerület képviseletében, dr. Enghy Sándor urat – a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektorát, dr. Dienes Dénes és dr. Füsti-Molnár Szilveszter rektor helyettes urakat, dr. Börzsönyi József professzor urat, Aros János – Sárospatak polgármesterét, dr. Erdei Pál urat, dr. Horváth Erzsébet és dr. Tőkéczki László egyetemi tanárokat, dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő urat, Laczkó Gabriella igazgató asszonyt, Cserép László közművelődési főosztályvezető urat, Szabó Dániel urat – a Presbiteri Szövetség, Balázs Károly urat – a Lakiteleki Népfőiskola képviseletében!

Öröm számunkra, hogy határon túli népfőiskoláink képviselőit is személyesen köszönthetjük: Gábor Lajost (Szepsi), Orbán Zoltánt (Hegyközújlak), Babes-Ardai Erikát, Barabás Zoltánt (Nagyvárad), Vass Károlyt (Szentpétervár), Gyurka Valentint és Duma István Andrást (Csángóföldről) és Horkay László ny. püspök urat úgy is, mint a nagydobronyi népfőiskola képviselőjét.

Köszöntjük a nagyváradi Kiss-Stúdió tagjait – Kiss-Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészeket, a felvidéki Boráros Imre és Tarics Péter színművészeket, továbbá Melegh Vilmos nagyváradi színészt. A jubileum alkalmával, magyarságunk kiemelkedő eseményeit, ők tolmácsolják számunkra, művészi szinten. Ezzel kívánnak reménységet, bátorítást és erőt adni azokhoz a küzdelmekhez, amelyek az értékmegőrzést és az értékteremtést szolgálják.

Kívánom mindnyájunk számára, hogy minél nagyobb erővel tudjuk tovább sugározni azt a megtartó erőt, ami most előadóink által újabb 75 év megharcolására fog késztetni…