Tisztelt Rektor Úr, Püspök Urak, Hölgyeim és Uraim!

„Azt mondják sokan, a hiúság mozgatja a világot” – írja Pilinszky János. „Én ezt így nem hiszem… Szerintem a világot ’a munkába belefeledkezett ember’ viszi előbbre. Az értékek nem ismerik a tréfát, s ha kell, kifognak rajtunk.”

Ha végigtekintünk ezer esztendős történelmünkön, láthatjuk, csak akkor jutottunk előre, akkor emelkedett a nemzet csillaga, ha az értékek kerültek előtérbe. Ha az írók és a költők az igazat írták, ha az építészek századokra terveztek, és a kőművesek nemzedékeket kiszolgáló falakat építettek, ha lehetett adni a bankár szavára, ha a pék jó kenyeret sütött, ha a hivatalnok, a polgármester és a miniszter a rábízottakat szolgálta. Ha megszülettek és fel is nőttek a gyermekek, ha megkapták indíttatásukat otthonról: az összetartozás, az anyanyelv, a munka, a múlt, a jelen és a jövő tiszteletét.

Ma, amikor Magyarország megújításán dolgozunk, a régi, az ezeréves lesz az új törvény. Nem a hiúság, a kapzsiság, a mohóság, hanem az értékteremtés: a napról napra elvégzett becsületes munka lesz ismét jövőnk alapja. A munka, amelyet mindazokért végzünk, akiket szeretünk: a családunkért, a közösségünkért, a településért, ahol élünk, és végső soron a magyar nemzetért. Ez az egymásért vállalt áldozat hozta létre országunkat egy évezreddel ezelőtt, és csak így tudunk megerősödni abban a válságban, amely egész Európa egére vészjósló árnyékot vet. Bizonyára akadnak jó néhányan, akik felteszik a kérdést: vajon lehet-e egyáltalán szerepe Magyarország megújításában a tekintélyes, 75. évfordulóját ünneplő népfőiskolai mozgalomnak? Nos, a válasz egyértelmű igen. Nekünk ugyanis nem az a feladatunk, hogy a kontinens fölül megpróbáljuk elfújni a sötét fellegeket, sokkal inkább az, hogy mindannyian felkészüljünk a válságot követő évekre, és az elsők között tudjunk elrugaszkodni az új világban. Gondoljanak bele, történelmünk során hány háborút, forradalmat, válságot és vihart éltünk már át! Nem kérdés, hogy közösen legyűrjük a minket fenyegető nehézségeket most is, de közben máris szilárd alapot kell alkotnunk a jövőnek. A legbiztosabb befektetés pedig a szellemi tőke: a képzett, magabiztos, felelősségtudó, tetterős emberek közössége, aminek létrehozása a népfőiskolák küldetése volt kezdettől fogva.

Engedjék meg, hogy a rangos eseményhez méltó, emelkedett ünnepséget, hasznos tanácskozást, a továbbiakban pedig sikeres munkát és jó tanulást kívánjak.

Budapest, 2011. október 17.