Bizonyára ismerős a régebbi generáció tagjai előtt az az aranymondás, hogy „a bölcsesség kútfeje az Úrnak félelme”. Az én értelmezésemben nem csak a bölcsességre és a tudományra vonatkozik, hanem az életvitelre is, az élet-bölcsességre, amelyet a későbbiekben a bibliai idézet alá is fog támasztani.

Számunkra megszokott volt az elmúlt évszázad során, hogy előtérbe került társadalmunkban a materializmus és az anyagi dolgokkal kapcsolatos, kézzelfogható világ ismerete is. Az egyházunk intézménye talán az, amely világi szempontból is megtestesítette azt, hogy létezik más is, mint a megszokott és a kézzelfogható valóság. Ezt a tényt nem csak a mikrovilágban élő tudósok érzékelték. Az atomok alapszerkezetét meghaladó szintre eljutva, egy alap és egy műszerekkel megfoghatatlant találtak. Ugyan ez a makrokozmoszra is érvényes, a csillagok világában. Az égboltkutatók is eljutnak olyan szintre, amikor meg kell vallaniuk, hogy itt ésszel felfoghatatlan és megfoghatatlan valóság is létezik.

Ez az embereknek az anyagi világon túli igénye és megtapasztalása nem csak abban derül ki, hogy igyekeztek többet tudni mindig, minden időben. De azzal, hogy mögéjük állt, nem véletlen – egy ilyen nagy intézmény, mint a Pataki Kollégium. Egyházunk intézménye nyitott volt, nem csak a természettudomány iránt, hanem a társadalomtudományok felé is. Fölvállalta azt a gondolatot, hogy tovább kell vinni az emberekben az együvétartozás gondolatát és azt, hogy Isten teremtményei vagyunk.

A népfőiskolai mozgalomban ténylegesen nem vettem részt, de talán egy kis szeletét, ízelítőt, mákszemnyit megtapasztaltam belőle, az Újszászy professzor úrral való találkozásunk során. Egy erdélyi barátunkkal beszélgettünk, amikor megérintett engem is.

Gondolom, az itt a jelenlévők az egymáshoz kapcsolódásban gazdag élményekkel rendelkeznek. Úgy gondolom, hogy nem csak a kultúra, hanem a szellemi és a lelki éhség iránti igény volt az, amely ezt a továbbképzési, művelődési formát, a népfőiskolát tovább éltette.

Ma  már a népfőiskola  egyházunk lelkészi munkatársképzésében is részt vállal. Szeretettel köszöntöm hát a háromnegyed évszázados intézményt, amely talán nem láthatóan, de érzékelhetően átfogta az emberek egy részét, Magyarországon és az egész Kárpát-medencében többletet adott az embereknek.

Egy bibliai verssel szeretném köszönteni az egybegyűlteket, az egyházunk nevében, a Példabeszédek könyve 2. részének 2-6. terjedő versével: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled. Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcseséget, az Ő szájából tudomány és értelem származik!”

Isten áldja meg az eddigi működését a népfőiskolai intézménynek, hogy a jövőben is egyházunk és népünk további gyarapodását és épülését szolgálja!