Dr. Réthelyi Miklós: Szükséges a törvényi szabályozás

dr. Réthelyi Miklós

Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt egyházi és világi Méltóságok! Hölgyeim és Uraim – határokon innen és határokon túl!

 

A népfőiskolai mozgalom lelkes támogatója, Németh László mondta: „A műveltség nem ünneplő ruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze.” A műveltség nem ruha, mégis öltöztet. Részben a műveltségünk árnyalatai különböztetnek meg bennünket a másik embertől. Ki-ki ízlése szerint ölt magára egy-egy ruhát, és ízlése szerint választ a könyvtárban Illyés Gyulát, Németh Lászlót, vagy éppen Babitsot.

Németh László azt is mondja, hogy „a műveltség a helytállás eszköze”, azaz ismeretanyagok nélkül képtelenek lennénk boldogulni a világban. Ezt ismerték fel a Sárospataki Református Kollégium pedagógusai is, Újszászy Kálmán, Szabó Zoltán teológiai professzorok, akik 1936-ban bevezették az intézményesített felsőoktatást, vagyis a népfőiskolai képzést.

Újszászy Kálmán szerint: „Csak ahol az evangélium van, ott beszélhetünk ember és hivatás, ember és nemzet, valamint ember és anyaszentegyház olyan kapcsolatáról, amely a népfőiskolának egyedül biztosíthat teret.”

Az 1936-ban indult mozgalom 1948-ig működött legálisan, amikor is egyetlen tollvonással megszüntették, mivel a kommunista diktatúra ideológusai szerint túlzottan magyar és hazafias eszméket hirdetett. Való igaz, a népfőiskolai mozgalom a hit, a haza, haladás eszméire épült és elkötelezett hazafiakat akart és akar nevelni. A népfőiskolások ezt követően minden nyáron összegyűltek Újszászy Kálmán sárospataki udvarán, a legendássá vált nagy diófa alatt. Ez a diófa mély gyökereket eresztett és nem száradt ki, hogy majd 1988-ban nagy lendülettel újra induljon a népfőiskolai mozgalom.

Jelenleg Magyarországon a Lakiteleki Népfőiskola, a Magyar Népfőiskolai Collegium, a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Kalot – Katolikus Népfőiskolai Mozgalom és az Örökség Népfőiskolai Szövetség végez népfőiskolai tevékenységet, és ezen szervezetek keretein belül számos helyi kezdeményezés.

Nyugat-Európa több országában törvény szabályozza és biztosítja a népfőiskolai munkát. Magyarországon ez még hiányzik. Törvényi szinten csupán a népfőiskola fogalma van meghatározva.

Jó hír azonban, hogy napirenden van a törvény átdolgozása. Az ügyet sürgeti, hogy az új önkormányzati törvény megjelenése után a szaktörvényekben tovább kell rendezni a múzeumok, a könyvtárak, a közművelődési intézmények jövőjét. Ezért a tárca, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által létrehozott bizottság kifejezetten a közművelődési helyzet megújításán fáradozik és ebben képviseltetik magukat a népfőiskolai szövetségek is.

Németh László így fogalmaz: „Utasok vagyunk… de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is: valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból – s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.”

A népfőiskolai mozgalom is szobrászmunka, azaz önműveléssel formáljuk magunkat, ezáltal alakíthatjuk a környezetünket és a jövőnket is.

Örvendetes, hogy a hit, a haza és haladás eszmeisége nem csak az anyaországra terjed ki, hanem a Kárpát-medence egészére is, sőt, mondhatom – ahogy hallhattuk –, hogy azon túlra is, Csángóföldre is – ha a misszióra gondolunk. Felvidéken, Erdélyben, Horvátországban, Kárpátalján is működnek népfőiskolai egyesületek. Fontos feladatunk, hogy az eddigieknél is szorosabb együttműködést alakítsunk ki a határon kívülre került nemzetrészek népfőiskoláival.

A műveltség valóban nem ünneplő ruha, viszont ma magunkra öltöttük legszebb ruhánkat, mert a népfőiskolai mozgalom alapításának 75. évfordulóját ünnepeljük.

Mindenkinek köszönöm ez alkalomból az áldozatos munkáját, melynek eredményeképpen tovább él a hit, a haza és a haladás eszméje.