A csodálatos karcsai műemlék templom tövében, orrára csúszott szemüveggel, göcsörtösre dolgozott ujjával, a szöveget követve idős parasztember a Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth regényt olvassa. A mestergerendán a Biblia; a műtrágyákról és általában a talajerő gazdálkodásról, a gazdaságról és gazdálkodásról szóló sokszor olvasott kötetei mellett a méhészet alapjai szerénykedik…

Jól megtermett, gyors mozgású férfi, kosárba óvatosan csomagolt mosolygós őszibarackkal Mogyoródról érkezik. Szívesen mesél, végrehajtott, megvalósított terveket sorol.

Gömörben, a falu vezetője és népművész társa szeretettel fogad. A falu elkopását küldetéssel, tudatosan gátolja. A település lassan mú­zeumfaluként lélegzik, őrzi a táj hagyományos, szinte-szinte feledésbe merülő gyümölcseit. A rendbe szedett kiállító épületek nyitott ajtóval várják a látogatót.

A gazda festménye szüleim házának falát díszíti.

Elmúlt és működő emlékek. Más emberek, más helyek, más körülmények. Közös bennük: véleményvezérek. A sárospataki Református Főiskolán a Népfőiskola diákjai voltak.

Nekem nincs arról emlékem, hogy hogyan érkeztek a csizmás diákok a főiskolára. Nem tudom, hogy melyek voltak a kiválasztás és meggyőzés módjai, hogyan illeszkedtek a szokatlan körülményekhez, hogyan lehetett érdeklődést kelteni és fenntartani, milyen elveket követtek a programok összeállításához.

Nem tudom, hogyan viszonyultak a résztvevők a meghívottakhoz: a tiszaladányi kovácsinashoz, az életet közelről festő Győri Elekhez, vagy Móricz Zsigmond Miklós testvéréhez, aki a zavaros időkben is meggyőződéssel hitt a jobbítás lehetőségében. Vagy találkozhattak-e Németh Lászlóval, Illyés Gyulával… Nem tudom, hogy a meghívottak miért vállalták az utazást, a találkozás lehetőségét.

A főiskola, az angol internátus, a református egyház szelleme, a népfőiskola megszűnt. Édesapám svédországi tapasztalatgyűjtése, Szabó Zoltán hozzáértése, a jelöltek érdeklődése feleslegessé vált. Évtizedek peregtek le és egyre kontúrosabban rajzolódott ki az újratalálkozás igénye.

Nyár volt, érett a korai körte, a Kazinczy u. 11-ben a nagydiófa alatt középkorú, megfontolt férfiak, feleséggel és gyerekekkel gyülekeztek. Székek, padok, tuskók kerültek elő, az asztalon bor és pogácsa kínálkozott. Réglátott ismerősök vették fel újra a gondolatok fonalát. Újra eljöttek! Nem hagyták dőlni…, úgy látszik, Patakon kaptak valamit. Véleményvezérek voltak, akik eljöttek ismét, hogy dúsuljanak gondolatban és felkészüljenek az új tettekre. Jöttek és feltöltődtek. És jöttek a meghívottak is. Eljött Illyés Gyula, Berta Bulcsú, Pozsgay Imre. Új arcok jelentek meg. Hangrögzítés, filmfelvétel.

Jöttek az új arcok és tanulhattak. A hangot suttogva vitte a temető felé a szél, a rögzített képeken vidáman játszott a leveleken átbukó napfény. Nem hagyták dőlni! Eljöttek, együtt voltak, véleményvezérek voltak és azok is maradtak.

A Pataki Kollégium címere repülő angyalt ábrázol, egyik kezében trombitával, másik kezében nyitott könyvvel. „Féljétek az Istent és Néki adjatok dicsőséget!” – szól a jelmondat. A kép és a jelmondat a Jelenések könyvére emlékeztet. A tudás hatalom. A tudás és sugárzása a legvadabb fenevadat is legyőzheti.

Most ismét fenevadak acsarkodnak körülöttünk, ma ismét szükség van képzett főkre, ismét kellenek a véleményvezérek, akik nem hagyják dőlni emlékeiket, akikhez lehet igazodni, akik érdeklődő tenni tudással oldanak meg feladatokat, végzik a mindennapok dolgát…

Nagytiszteletű Kis Boáz közel egy hónapja kért jelenlétre és szólásra. Nekem nem kenyerem a szó – nem a szó a kenyerem! Jóval korábban vállalt kötelezettségemet nem volt módom másítani.

Édesanyám pogácsája már többé nem sül. A tavalyi borból még van, de az ott levőt kóstolják és fogyasszák mindannyiunk egészségére!

Isten éltessen mindannyiunkat!