Az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium folytatva a korábban megkezdett csángó népfőiskolák alapítását és támogatását, 2013. november 15-én hajnalban indultunk el Csángóföldre, ahol Külsőrekecsinbe, Csíkfaluba, Bogdánfalván, Forrófalván, Klézsén, valamint Trunk településen voltak programjaink.

Mindenképpen újszerű és igen fontos találkozó volt, amikor november 16-án Pusztinán részt vettünk a X. Szeret-menti Népdalvetélkedőn.

Feledhetetlen élmény volt öttagú szakértői csoportunk számára ezen a vetélkedőn való részvétel, ahol három előadót magunk is díjazhattunk, és köszöntöttük – dr. Kis Boáz üv. elnök – a mindegy 150 főnyi résztvevőt a népfőiskolánk nevében.

Minden csángó programunknak alapvető része az, hogy a már évekkel ezelőtt alapított népfőiskolákkal is személyesen találkozzunk. Így történt ez Forrófalván, Klézsén és Külsőrekecsinben.

Jó volt látni, hogy ezeken a településeken megújult lendülettel folyik az ifjúság képzése és a tanítók is lelkesen végzik munkájukat. Ez egyértelműen a jelenlegi Fidesz-KDNP-kormányzatnak köszönhető, hiszen a 2004-es állampolgársági szavazás kudarca után a csángók mindnyájunkra bizalmatlanul tekintettek. De most megérezhettük, hogy igaz az, amit a csíkszeredai Bálint Mózes tanár úr mondott nekünk: „2004-ben a Gyurcsány-kormány eltaszított bennünket magától, de az Orbán-kormány magához ölelt, és mi tudjuk, hogy a 2014-es választásokon mi a kötelességünk.” Mindez érezhető volt a november 15-től 20-ig tartó programunk alkalmával.

November 17-én, vasárnap először Külsőrekecsinben találkoztunk a felnőtt csángókkal és három igen lelkes tanítóval. Mindegy 30 fő volt jelen, akik maguk is pozitívan álltak hozzá ahhoz a feladathoz, amelyet a csángómagyar identitás jelent számukra és számunkra. Feltétlen sokat jelentett itt is és a többi helyszínen is az a támogatás, amelyet a Béres Gyógyszergyár Zrt. kaptunk, akik 500 db Béres Csepp Extra-t adtak számunkra, amelyeket kiosztottunk a jelenlévők között.

Ugyanezen a napon délután Csíkfaluba látogattunk. Szintén nagy szeretettel vártak bennünket. Felkerestük Celesztint, aki a Csángó Rádió működtetője – a 2014-es Magyar Kultúra Napon egyébként Magyar Kultúra Lovagja-kitüntetéssel ismerték el áldozatos csángómagyar feladatvállalását. A vasárnapi dús programhoz csatlakozott a klézsei találkozó, ahol Duma András és Dániel foglalkozik a csángómagyarokkal, és ők is az évekkel ezelőtt kötött baráti körünkhöz tartoznak. Jó volt látni, hogy munkánk nem volt hiábavaló és tovább folytatják azokat a feladatokat, amelyeket akkor a felnőttek számára mi kértünk Andráséktól.

November 18-án Forrófalvára mentünk, az itteni népfőiskolával van a legaktívabb kapcsolatunk és szeretnénk is, ha valamilyen formában tudnánk segíteni egy magyar ház, vagy termek megszerzését a számukra, hiszen  mind a fiatalok, mind a felnőtt korosztály számára ez igen szükséges lenne.

A korábbi épületüket ugyanis egy pályázat során a helyi kocsmáros elvette tőlük, így Antal-Vajda János lakásán szoronganak, de lelkesedésük ezzel együtt óriási.

Forrófalván ebédeltünk, ahol Borbála ízes és kiváló ebédjével kínált bennünket, ekkor még nem tudtuk, hogy milyen meglepetés vár ránk. Ugyanis innen továbbmentünk Bogdánfalva felé, de közben meglátogattuk az 1734 óta működő Poglet-ortodox monostort, ahol 18 szerzetesnő önellátásban él, és elhagyott gyermekeket nevel. Nagyon kedvesen fogadott bennünket az apátnő, végigvezetett a rend területén, megcsodálhattuk ortodox templomukat – természetesen fából – majd nem engedtek el addig, amíg egy közös délutáni étkezésen nem veszünk részt az ebédlőjükben. A megelőző népfőiskolai foglalkozásokhoz hasonlóan a szerzetetesnőknek is adtunk az Béres Csepp Extrából egy-egy dobozzal, akik előtt ismert volt ennek hatása és maga a gyógyszer is, ennek viszont mi örültünk.

Este hat órakor Bogdánfalván volt találkozásunk az ottani csángómagyarokkal, akik kellemesen meleg helyiségben vártak bennünket. Az előadások után újabb meghívást adtak át számunkra, hogy legközelebb is feltétlen menjünk el hozzájuk. Az itteni előadások is ugyanarról szóltak, amint a többi, vagyis mezőgazdasági (előadó: Pál László), kommunikációs (Kelemen Gábor), társadalomtudományi (dr. Kis Boáz), faluturizmusról szóló (Bogdán Tibor), és egészségügyi (Kalmár Júlia) ismeretekről. Medgyesi József és Kelemen Gábor készített utunkról fotósorozatot, Zink Vilmos áldozatos segítőkészségére pedig ez alkalommal is minden esetben számíthattunk.

Minden településen korábban is, és ezután is az egészségügyi előadás keretében vércukorszint- és vérnyomásmérést végeztünk, ennek eredményéről a Népfőiskola Csángóföldön IV. könyvben Kalmár Júlia részletesen beszámolt. Elmondható összességében, hogy igazából a cukorszint egy-két helyen volt magasabb a megengedettnél (pl. 8,7; 9,1), a vérnyomásmérés azonban drasztikusabb eredményeket hozott, volt, akinek 210-et mértünk és az illető számára vérnyomáscsökkentő gyógyszert is küldtünk Magyarországra való visszatértünket követően.

November 19-én, kedden Trunk településen voltunk, ahol mintegy 50 fő előtt tartottuk meg a korábbiakban már említett a népfőiskolai képzés előadásait. Minden előadás érdekelte a jelenlévőket, az elmaradhatatlan Béres Cseppeket is kiosztottuk. Mivel gyermekek is voltak szép számmal a szülőkkel, számukra egy elő-mikulással édességet osztottunk. Ezen a településen Bogdán Tibor a faluturizmusról szintén előadást tartott, hangsúlyozva, hogy a turisták kellő higiénikus környezetet igényelnek, mert ennek hiányában nem szívesen maradnak olyan helyen, ahol a kút mellett van például a trágyadomb. Bogdán Tibor csángó születésű (magyarfalusi), ezért ezt a kényes témát Ő megfelelően tudta kezelni és nem lett sértődés belőle.

Ezen a napon meglátogattuk még Nyisztor Tinkát, az egyik legnagyobb felkészültséggel rendelkező szociológus doktort, akivel egyesületi megállapodást is kötöttünk, hiszen Ő a Szent István Egyesületnek a vezetője Pusztinán. Folyamatban van Vele egy magas szintű program készítése, annál is inkább, mivel Tinka a magyar nyelvű mise kérlelhetetlen harcosa a helyi román plebánusokkal szemben, akik mindent megtesznek, hogy a templomaikban az „ördögnyelvét”, ti. a magyart ne használja senki – Ezt magunk is tapasztaltuk.

November 20-án hajnalban indultunk vissza Magyarországra, közben útba ejtettük a Hasszmann-testvéreket Alsócsernátonban, Őket minden csángó utunk alkalmával meglátogatunk, akik mindig nagy örömmel fogadnak bennünket.