AZ MNC MAGYAR NÉPFŐISKOLAI COLLEGIUM 25 ÉVE

 

I. Az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium helye a társadalomban

A népfőiskola fogalmi meghatározására több álláspont alakult ki, ahogy azt Harsányi István professzor, Népfőiskola tegnap, ma, holnap című, 1991-ben megjelent könyvéből megtudjuk. E sorok írójának e téren végzett megállapítása az, hogy a népfőiskola: „…olyan szabad művelődési intézmény, amely a társadalom megjobbítására irányul az által, hogy tagjai műveltségi színvonalát emeli úgy, hogy személyiségformálást végez.” (Népfőiskolai Füzetek, XIV. Társadalom és népfőiskola címen, 141. oldal – 2004.) Ez a meghatározás tartalmazza a „longlife learning” elvet, vagyis: az egész életen át való tanulás szükségességét. Így a célközönség, az iskolás kortól a nyugdíjas korig terjedő korosztályokra terjed ki.

Az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium (továbbiakban: Népfőiskolai Collegium) 1992. március 6-án alakult, melyet követően a Fővárosi Bíróság 1992. május 21-én jegyzett be. Első elnöke, dr. Inotay Ferenc országgyűlési képviselő egészen haláláig. A 2006. augusztus 4-én megtartott közgyűlés az ő helyére Horkay Lászlót – volt kárpátaljai püspök – választotta meg elnöknek, míg az üv. elnök kezdettől fogva Kis Boáz, az Etikai Bizottság elnöke pedig: Bodnár Ákos. Ezt megelőzően azonban, már 1989 őszén, Csákváron létrejött a helyi népfőiskolai szervezet, amelynek alkotó tagjai 1992-ben részt vettek a Népfőiskolai Collegium létrehozásában.

A Népfőiskolai Collegium szellemi örökösének vallja Makfalva és Sárospatak népfőiskolai eszméit, amelyet bővebben a Társadalom és népfőiskola című, 2004-ben megjelent, MNC Népfőiskolai Füzetek XIV. kötetében fogalmaz meg.

Alapszabálya szerint, mindvégig a magyar-magyar kapcsolatok erősítése a célja és feladata, nem felejtve el, hogy a határon túli, igazságtalanul elszakított területek magyarsága számára is összekötőkapocs akart és akar lenni, ma is.

Figyelembe veszi mindazokat a népfőiskolai munkáról szóló írásokat, eredményeket, amelyek a társadalom építés – közösségépítés során, alapszabály szerinti működésében segíti. Ily módon figyel a társ-népfőiskolákra – a Kalot-Népfőiskolára (1940), illetve a Lakitelek Népfőiskolára (1992), ugyanakkor hangsúlyozza sajátos jellegét, sárospataki népfőiskola szellemiséget (1936).

A Népfőiskolai Collegium vezetőségének meggyőződése, hogy minden téren szükség van a nemzeti-konzervatív-keresztyén eszmék széles körben való terjesztésére, mivel az ateista uralom évtizedei a rendszerváltás előtt mérhetetlen nagy kárt okoztak a magyar identitásban, melyet ma sem könnyű helyrehozni, a jelenleg is működő, baloldali aknamunka miatt.

A rendszerváltást követően, megváltoztak ugyan a körülmények, de a lehetőségek valójában csak 2010-től adottak a Népfőiskolai Collegium számára, a közösségépítő munka területén. az Orbán Viktor által vezetett kormányok ideje alatt lehetett csak igazán fellélegezni, hiszen 2010 előtt, a szocialista-liberális kormányzás idején, sokszoros hátratételt szenvedett a Népfőiskolai Collegium. Ennek dokumentumai megtalálhatók a Népfőiskolai Füzetek XIII-as kötetében (2005), Dokumentumok, az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium történetében címmel. Ezekből a dokumentumokból egyértelműen kitűnik az az apologetikus tevékenység is, amelyet az érdemi munka mellett, végezni kellett. Azonban, ebből is sikerült jó eredményt kihoznunk. A szocialista-liberális kormányzat alatt, olykor nemtelen vitákba kerültünk, de ez a vitakészségünket csiszolta, bár szívesen lemondtunk volna erről…

2010-et követően tehát, nagyobb lendületet vehetett a Népfőiskolai Collegium tevékenysége, tovább építve kapcsolatrendszerét, amely jelenleg a Kárpát-medence magyar-lakta területeit lefedi. Ennek következtében, Kárpátalján három, Felvidéken szintén három, Szerémségben öt, Horvátországban hat, Erdélyben hét, Csángóföldön 28, az anyaországban pedig több, mint 30 népfőiskolai kapcsolatot hoztunk létre.

II. A Népfőiskolai Collegium Külső-Magyarország területein

Az utóbbi időben használatossá vált a Külső-Magyarország – az igazságtalanul elcsatolt területek megjelölésére, illetve a Belső-Magyarország kifejezés, az anyaországi területre, hangsúlyozva ezzel is az összetartozás egységét.

A Népfőiskolai Collegium tevékenysége sokrétű.
Felvidéken a magyar identitástudat erősítése és a bátorítás volt a fő feladat, így a konferencia-napokra ilyen jellegű és tartalmú előadásokat vittünk. Ennek a területnek a központja Szepsiben van (vezetője: Gábor Lajos). Szót emeltünk többek között a Sellye János Egyetem visszaminősítése ellen, továbbá Malina Hedvig meghurcolása miatt és a kettős állampolgárságot tiltó törvény ellen is.

Kárpátalján a legelső vállalásunk, a szolyvai árvízkárosult gyerekek Magyarországon két hetes táborban való elhelyezése és anyagi téren való megsegítése volt. Ezt követően, több fórumot szerveztünk, előadásokat tartottunk kulturális, társadalmi, történelmi témákban. A kárpátaljai népfőiskola központja Nagydobronyban van, ahol Horkay László ny. püspök, a Népfőiskolai Collegium elnöke kezdettől fogva fáradhatatlanul szervezi a népfőiskolai felnőttképzés munkáját. A felnőttképzés az adott társadalmi-gazdasági helyzet elemzésében nyilvánult meg, csak úgy, mint a szintén kárpátaljai Szernyén. Szernyén azonban, az ott élő cigányság nagy száma miatt, a roma életvitellel kapcsolatban is tartottunk előadásokat. A 2017-es évben, ismételten ez a terület kerül a célkeresztbe, hiszen a problémák az elmúlt években az ismert háborús viszonyok miatt, élesedtek és veszélyesebbé váltak.

Az erdélyi népfőiskolai munka Nagyváradon, Nagyvárad-Ősiben Csűry István püspök, Marosvásárhelyen Tőkés András gimnáziumi tanár vezetésével történik. Szilágycsehiben, a Hegyközben, Aradon áldozatos kapcsolattartó barátaink végzik ugyanezt. Az erdélyi népfőiskolai munka külön színfoltja Makfala. Makfalva azért fontos a Népfőiskolai Collegium számára, mert a nem intézményes népfőiskola 1835-től kezdve, Makfalván kezdte működését. Így európai szinten, természetesen megelőzi a dán népfőiskolai munkát, amely 1844-ben kezdődött. Jelenleg azon munkálkodunk a makfalvi önkormányzattal és az ottani református egyházzal, hogy az egyházközség által felajánlott 4,5 hektár területen létre jöhessen a Székely Népfőiskolai Központ.

Az utóbbi hat évben fokozott felnőttképzést folytattunk, a csángóföldi-moldvai magyarok között. Tevékenységünk fő jellegzetessége a magyar írás és olvasás tanítása, felnőttek számára. Előzetes felmérés szerint megállapítottuk, hogy mintegy 260.000 csángó magyar él Moldvában, közülük mintegy 80.000 beszél jól magyarul, de nem tudnak magyarul írni és olvasni. Számukra beszereztünk 300 db román-magyar nyelvű tankönyvet. Ennek használatára tanítjuk meg egy tanárnő segítségével (Bodrogai Gyuláné) a tanfolyamon résztvevőket, melynek visszaellenőrzését a következő évben végezzük el. Igen fontos ezeken a területeken az egészségügyi segítségnyújtás is. Az a missziós csoport (hat-nyolc fő), amelyik évente kétszer egy hetet tölt a Csángóföldön, egészségügyi segítségnyújtást is végez. Ennek során, a gyermekápolásról és gondozásról (Illés Jenőné védőnő), a helyes felnőtt életmódról (Kalmár Julianna főnővér – vérnyomás és vércukor mérés) adunk tájékoztatást és nem mellesleg, alkalmanként Béres Cseppet adunk ajándékba, a Béres Zrt. jóvoltából. A csángók – moldvai magyarok különösen is nehéz helyzetben vannak, mivel a felnőtt, munkaképes férfi lakosság Nyugat-Európában vagy éppen Dél-afrikában talál jövedelmező munkát, keresményük nagyobb részét hazaküldik a családnak. Ez persze, azzal a problémával is jár, hogy a családi egység is veszélyeztetve van, hiszen jó, ha egy évben egyszer haza tudnak menni, a külföldön dolgozó férfiak. A megélhetést biztosító élelmiszerek előállítása így a munkaképes asszonyok, gyermekek és idős emberek feladata. Ezért fontos, hogy ezen a területen mezőgazdasági ismereteket (Páll lászló kertészmérnök, pl. védekezés a kártevők ellen, fóliasátor készítése, stb.) és állategészségügyi tanácsokat (Locker Lóránd állatorvos) adjunk, a fórumainkon jelenlevőknek. A Népfőiskolai Collegium azon munkálkodik, hogy a megtermelt mezőgazdasági termékek feleslegének (amit a család nem fogyaszt el) piacot szerezzen Magyarországon (Fót), s ne a termék-felvásárlóknak legyenek kiszolgáltatva, a moldvai magyarok.
Az utóbbi időben kedvelt turista célponttá vált Csángóföld, ezért nagyon fontos, hogy az idelátogató emberek – akár Magyarországról vagy más országokból – olyan körülményeket találjanak, hogy másokat is elhívjanak ide és maguk is, ismételten visszatérjenek. Tény ugyanis, hogy nem egy esetben van mit javítani a vendéglátáson (pl. az illemhely legtöbb esetben nem a házban van, hanem hátul, az udvaron és nincsenek külön nyíló szobák a vendégek számára, hanem a háziakon kell nem egyszer keresztül menni). Előadóink (Bogdán Tibor program-referens, Kelemen Gábor informatikus) kellően tájékozottak a turisták igényeit illetően. Minden moldvai foglalkozásunkon, a magyarországi épített örökségekről is tartunk előadást, azzal a céllal, hogy még inkább kötődjenek a magyar értékekhez a hallgatók (Gondos Béla).
A magyarországi társadalmi és gazdasági helyzetről, feladatokról, az Európai Unióhoz fűződő problémákról, a migráns kérdésről azért kell szólnunk a jelenlevőkhöz, mert meggyőződtünk róla, hogy nem egyszer a tényleges helyzettől eltérő információkkal bírnak (e témáknak előadója jelen sorok írója).

A moldvai csángó magyarok ügyében, szoros kapcsolatot építettünk ki a Magyarországon élő csángó magyarokkal, bekapcsolódtunk a „Keresztszülő mozgalomba”, amelynek során népfőiskolás tagjaink közül többen segítenek anyagilag Csángóföldön tanuló diákokat, e sorok írója magyarországi egyetemen tanuló csángó diákot támogat. A Népfőiskolai Collegium képviselteti magát a Lakatos Demeter Egyesületben, továbbá a Csángó Tanácsban és a Keresztszülők szervezetében is.
Az évenkénti, rendszeres missziós út során, újabb és újabb településeket kapcsol be a Népfőiskolai Collegium, a népfőiskolás rendszerbe.

Azon munkálkodunk, hogy a Magyarországon végzett moldvai csángó értelmiség számára szülőföldjükön, Moldvában olyan körülmények jöjjenek létre, amelyek vonzóak számukra, s így hazatérjenek a megszerzett tudással, s létrejöjjön a helyi értelmiség.

A magyarságtudat erősítése különösen is fontos volt és ma is az a Szerémségben, ahol nem egyszer úgy érzik magukat az ott élő magyarok, hogy magukra vannak hagyva. Találó Domonkos László könyvének címe a témában: Az elsüllyedt atlantisz. Ezért is volt jelentős a Maradékon, Sátoroson, Dobradolpusztán, Nyékincán, Árpatarlón tartott népfőiskolai fórum. Azzal a sajátos helyzettel találkoztunk itt, hogy a katolikus emberek is elmennek magyar szót hallani a református templomba, hiszen a katolikus mise nyelve horvát… a magyar szó használata ellen, egy horvát püspök így szólt a maradékiakhoz, 1867ben: „Inkább Kossuth kutyái ugassanak a templomban, minthogy magyar pap misézzen…” Szerémségben Halász Dániel református lelkész végez magyarságmentő munkát. létrehozott egy óvodát, gyerekeket szervez, akiket busszal a szomszéd településre visznek magyar nyelvű iskolába, mind addig, amíg sikerül létrehozni Maradékon magyar tannyelvű iskolát, legalább alsó tagozatos szinten. Heroikus küzdelem az övé, reméljük, rajtunk kívül mások is segítséget adnak majd számára.

Hasonló a helyzet Horvátországban is, ahol várják a magyar szót, a magyar bátorítást. Itt Varga György szervezte számunkra a népfőiskolai fórumokat, ahol Csúza, Vörösmart, Hercegszőlős, Kopács, Laskó és Szentlászló településeken tartottunk előadásokat, a kapcsolat azóta is folyamatos. Az előadások után elhangzott az a szomorú megállapítás a hercegszőlősi egyik vezető részéről, hogy ő magyarul köszön a fiatalabb ismerősének az utcán, aki pedig horvát nyelven viszonozza azt. Szükséges segíteni a horvátországi magyarokat is, hiszen tartják magyarságukat, mind addig, amíg erejük engedi. Talán most az az időszak következett el, hogy enyhült az ottani politikai vezetők magyarellenessége. Ezen a területen is fokozott erőfeszítéssel kell azon munkálkodni, hogy valami remény felcsillanjon az ott élő magyarság számára, aminek egyik módja a magyarországi kulturális jelenlét – versek, énekek, irodalmi alkotások, népdalok előadásán keresztül. Ottlétünk alatt, a felsorolt településeken Kis Csongor és Gyulai Ilona népdalokat adott elő, citera kísérettel.
A kultúra lehet az az összekötő kapocs, itt is és máshol is, ami reménységet és bátorítást ad a horvátországi magyarok számára.

III. A Népfőiskolai Collegium Belső-Magyarország területein

A magyarországi népfőiskolai munka során, a nemzeti-konzervatívkeresztyén eszmék, történelmi, társadalmi és gazdasági ismeretek kerülnek előtérbe. Nem szükséges azt külön hangsúlyozni, hogy az egyik szocialista-típusú népfőiskola ma sem kíméli a jelen kormányzatot és pl. a föld-törvény támadása kapcsán, még Strasbourggal is fenyegetőzik, információink szerint, külföldi anyagi támogatással a háttérben. Nem elhanyagolható tehát a fenti eszméknek a fokozott hirdetése és értékének bizonyítása, Belső-Magyarország településein.

A Népfőiskolai Collegium Alapszabálya szerint kezdettől fogva végzi a magyar-magyar kapcsolatok erősítését. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy kapcsolatot tart fenn a Sárospataki Teológiai Akadémiával. Ennek különösen értékes gyümölcse, hogy a sárospataki Teológián, népfőiskolai keretekben jött létre a presbiterképzés – ezzel kapcsolatosan, írásos Együttműködési Megállapodás is született az akkori rektor és a Népfőiskolai Collegium üv. elnöke között –, amely különböző ismeretanyagot tanít, az egyházközségek világi vezetői számára. Nagy hiánypótlás ez, hiszen az 1990 előtti ateista nevelés mindent megtett annak érdekében, hogy ködbe vesszen a nemzeti-konzervatív-keresztyén eszme. A tanfolyamok résztvevői egyházkormányzást, bibliaismeretet, egyházi törvényeket, hitvallásos iratokat, ökumenikus kapcsolatokat, stb. sajátíthatnak el, s végül mind erről bizonyítványt is kapnak. A tanuló ifjúságot pályázatok kiírásával serkentjük, biztatjuk, hogy kikerülve az akadémia falai közül, maguk is végezzék a népfőiskola munkáját. Szeretnénk, ha majdan közülük kerülne ki az a népfőiskolai vezető, aki tovább tudja vinni azt a szolgálatot, amit az elmúlt 25 évben a Népfőiskolai Collegium végzett. Az Együttműködési Megállapodás alapján, a Sárospataki Akadémia népfőiskolai szekciója 1999-ben település-kutatást végzett – Bonyha, Parajd, Tiszakarád, Erdőbénye és Pusztafalu településeken, amelynek alapja az 1931-ben megkezdett felmérés volt, amit annak idején még a népfőiskola alapító atyái, dr. Újszászy Kálmán és dr. Szabó Zoltán irányítottak. Ez a munka a Népfőiskolai Füzetek VI. kötetében jelent meg, 1999-ben, A magyar népfőiskolai alapjai címen. A Népfőiskolai Collegium által kiírt pályázatok érdeklődést keltettek a diákok között és minden évben elkészül a pályázatra egy-egy dolgozat.

Különös figyelemmel fordulunk azok felé, akik valami miatt (pl. egészségi állapot, származás, stb.) nehezebben érvényesülnek a társadalomban. Ezért van nagy jelentősége a Népfőiskolai Collegium és a debreceni Gyengénlátó Egyesület közötti kapcsolatnak, mely 2016-ban volt 15 éves. Ezek között az emberek között a legtöbb egyáltalán nem lát, a többi is alig, ezért nagyon hálásak a népfőiskolai szolgálatunkért. Általában kulturális igénnyel jelentkeznek felénk, amelynek során mások mellett, Meleg Vilmos színház-igazgató (Nagyvárad), a nagyváradi Kiss Stúdió, Budai Ilona, Maczkó Mária, Simon Aladár előadóművészek és még sokan mások tartottak előadást. Az üv. elnök minden alkalmon lelki bátorítást és reménységet sugárzó szavakkal köszönti és biztatja az Egyesület jelenlevő tagjait. Közöttük óriási szervező munkát végez az Egyesület vezetője, Szakáll Zsombor, aki maga is teljesen látóképtelen.

A Népfőiskolai Collegium a roma származásúak felé is figyelemmel van, így pl. a hajdúhadházi roma kisebbség segítésén keresztül is, akik „elismerő oklevéllel” köszönték meg a velük való törődést. Ugyancsak a roma kisebbséget támogatjuk, segítjük Szernyén (Kárpátalja – Nt. Béres László), amikor ott szervezzük fórumainkat. Sok segítséget kérnek tőlünk, olyasmit is, amiben mi nem vagyunk kompetensek, de igyekszünk megtalálni a módját, hogy valamilyen módon szinten ők is támogatást nyerjenek.

A Népfőiskolai Collegium a váci fegyházat is meglátogatta, ahol Csuka Tamásné börtön-lelkésszel volt kapcsolatunk. A fogvatartottak, ún. nehéz fiúk számára az jutalom, ha részt vehetnek a népfőiskolai foglalkozáson. Ennek során olyan előadásokat és kulturális programokat szerveztünk, ami egyrészt érdekelheti őket, másrészt a szabadulásuk után, segíti őket beilleszkedni a társadalomba.

IV. A Népfőiskolai Collegium Kárpát-medencei népfőiskolai konferenciái

Évenként, a nyár folyamán egyhetes Kárpát-medencei fórumot tartunk a népfőiskolások számára, ahol mintegy 130-150 fő van jelen. Délelőttönként színvonalas előadások, délutánonként szabad program, este pedig kulturális program várja a jelenlevőket. 2001-ig 152 előadót hallgattunk meg (Népfőiskolai Füzetek X. kötet, az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium almanachja, 2001. 128-129. oldal), ezt követően pedig az alább felsoroltak voltak az előadóink, a nyári egyhetes népfőiskolai fórumon: Ablonczy Bálint, Anne-Marie Kohl Arató györgy, Aros János, Ágoston András, Balázsi Károly, Balog Zoltán, Balogh László, Barabás Zoltán, Baráth Béla Levente, Bayer Zsolt, Bálint Gábor Balázs, Beke Márton, Bencsik András, Benkő István, Birkás Antal, Bodnár Ákos, Bodnár Zsolt, Bogár László, Bogdán Tibor, Borbáth Erika, Boros Imre, Borsos Szabolcs, Bódiss Tamás, Börzsönyi József, Csallóközi Zoltán, Csath Magda, Cserép László, Csikány Tamás, Csintalan Sándor, Csoma Gergely, Csuka Tamásné, Csűry István, Dienes Dénes, Domonkos László, Drábik János, Dupka György, Enghy Sándor Erdélyi Géza, Fekete György, Fekete Károly, Fleisz János, Fodor Ferenc, Fodorné Nagy Sarolta, Gábor Lajos, Gondos Béla, Gulyás Géza, Gyurka Valentin, Hankó Ildikó, Harangozó Imre, Harragh Péter, Hegedűs Loránd, Heltai Miklós, Hoffmann Rózsa, Horkay László, Hörcsik Richárd, ifj. Horkay László, ifj. Lomnici Zoltán, Izsák Balázs, Jancsó Jeromos, Juhász Imre, Katona Sándor, Kettős János, Kis Boáz, Kiszely István, Kocsis István, Kocsis Sándor, Koncsol László, Kondor Katalin, Kövér László, L. Simon László, Laczkó Gabriella, Ladányi Sándor, Lászlóffy Csaba, Lentner Csaba, Lezsák Sándor, Márkus Béla, Medvigy Endre, Miklóssy Endre, Molnár Béla, Molnár Pál, Morvay Krisztina, Nagy Béla, Nagy Lenke, Nagy Sándor, Orbán Viktor, Orbán Zoltán, Pálfi István, Pálfy G. István, Pap Gábor, Papp Attila, Papp Kornél, Pomogáts Béla, Popey Gyula, Pozsgay Imre, Raffay Ernő, Réthelyi Miklós, Révész Sándorné, Riba András, Semjén Zsolt, Simon Attila, Simon Norbert, Siposhegyi Péter, Soltész Miklós, Stumpf István, Surján László, Szabó Csaba, Szabó Dániel, Szalai Annamária, Szarka Gábor, Szántai Tamás, Szászfalvi László, Szentpály-Juhász Imre, Szidiropulosz Archimédesz, Szilágyi Emőke, Szili Valéria, Szöőr Anna, Szűcs Ferenc, Szűcs Sándor, Szűrös Mátyás, Takaró Mihály, Tanka László, Tellér Gyula, Tirts Tamás, Tóth Miklós, Tóth Gy. László, Törő Gábor, Tőkéczki László, Tőkés András, Vass Károly, Udvaros Béla, Völgyesi Miklós, Úrházy-Kis Stella Beáta, Zárug Péter Farkas.

A Népfőiskolai Collegium fontos kiadvány sorozata, az MNC Népfőiskolai Füzetek. Az elhangzott előadásokat ezek a Füzetek tartalmazzák archivált formában, amelyeket a résztvevők kezébe adunk azért, hogy hazatérve otthonaikba, másokkal is ismertessék a konferenciahéten hallottakat. Eddig 36 Népfőiskolai Füzet jelent meg – köszönet érte Rezessy Szabolcs tördelőszerkesztőnek és Szathmáry Bálint nyomdavezetőnek –, amelyből nyolc kötet a határon túli magyar területeken végzett munkáról tartalmaz anyagot.

A Népfőiskolai Collegium munkáját önkéntes segítőkkel, díjazás nélkül végzi. Azok is, akik a missziói útra mennek, pl. Csángóföldre, több, mint 1000 km távolságra. Az úttalan utakon való autózás, a megszokottól eltérő, alkalmazkodást kívánó elhelyezés fáradságos ugyan, de a megtapasztalt eredmény kárpótol mindenért.
A Népfőiskolai Collegium az RKIE szervezettel való kapcsolatának köszönhetően, majd 20 éven keresztül szervezte a csákvári sportheteket a Kárpát-medence ifjúsága számára. Ezeken az egyhetes programokon, 120-130 fiatal vett részt.

A központi iroda Budapesten van, szerényen berendezve, amelyért bérleti díjat kell fizetni. A kutatott és a szervezettel kapcsolatos anyagok elhelyezése is itt történik.

Jó szívvel emlékezünk vissza azokra az alkalmakra, amikor a munkánk elismerésre került. Ennek során, 2011-ben ünnepeltük a magyar népfőiskolai mozgalom 75 éves jubileumát, mely ünnepség fővédnöke Réthelyi Miklós, akkori miniszter úr volt. Az ünnepséget külön levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök úr. Népfőiskolánk ezen az alkalmon 27 személynek köszönte meg az áldozatos munkáját.

A Népfőiskolai Collegium vezetői több alkalommal részesültek állami elismerésben, oklevélben, plakettekben, s egy személy a köztársasági érdemrend ezüst fokozatában (2015).

V. Záró gondolatok

A leírtak alapján egyértelmű, hogy a Kárpát-medence magyarságának szüksége van a nemzeti-konzervatív-keresztyén értékek megőrzésére és így a Népfőiskolai Collegium fontos szerepet tölt be ezeknek az értékeknek a megőrzésében és továbbadásában, az által, hogy a Kárpát-medencét lefedő népfőiskolai kapcsolattal rendelkezik, egyedül a magyarországi népfőiskolák közül.
Ezért lenne kimondhatatlanul nagy szükség a Csákvári Népfőiskolai Központ létrehozására, ahonnan irányítani lehetne a Kárpát-medencei munkát, amelyet bizonyíthatóan, immár 25 éve a Népfőiskolai Collegium végez, egyedül a népfőiskolák közül. A Csákvári Népfőiskolai Központ magasabb szinten tudná segítségét adni a már általa létrehozott kárpátaljai, felvidéki, csángómagyar, erdélyi, székely, horvát, szerémségi, szlavóniai szervezeteknek, az anyaországi tagszervezetekkel együtt.
A Népfőiskolai Collegium egyedi, illetve egyedülálló munkája abban nyilvánul meg, hogy terepmunkát végez, az 1000 km-re levő csángók, illetve a közelebb levő, Külső-Magyarországi területeken. Eddigi tapasztalataink bizonyítják, hogy a Kárpát-medence magyarsága – legyen földrajzilag, politikailag akármelyik országhoz csatolva – a 24. óráját éli identitástudatának, s a legnagyobb veszélyben az ott élő ifjúság van.
A „minden magyar felelős minden magyarért” lelkiismereti parancs mindenki számára, hogy biztatást, reménységet, bátorítást adjon a Belső-Magyarországtól távolabb élő magyarok számára. A közelmúltban hallottuk azt a szomorú hírt, hogy Kolozsváron három magyar fiatalt vertek össze annyira a románok, hogy kórházba kellett szállítani őket.
A gondviselés Istene fokozottan próbákat ad számunkra (pl. Malina Hedvig, temerini fiúk, stb.), de számon lesz tőlünk kérve a végítéletkor, hogy mennyiben álltunk helyt vér-testvéreink sérelmeinek gyógyításában.

A Csákvári Népfőiskolai Központ létrehozása tehát, lelkiismereti parancs, de nem csak a fent elmondottak miatt. Tudvalevő, hogy 50 km-es távolságban egy másik népfőiskola, a „demokratikus népfőiskola” fejti ki áldatlan tevékenységét, amelynek ellensúlyozására az említett Népfőiskolai Központ lenne hivatott.

dr. Kis Boáz