A Magyar Népfőiskolai Collegium közel harminc éve évről-évre megszervezi a Kárpát-medencei népfőiskolai konferenciát a Balaton partján. Ebben az évben is Balatonlellén, a Szent István Panzióban került erre sor, június 29-től július 5-ig. A konferenciára egybesereglettek a Kárpát-medence egyedül általunk beszervezett népfőiskolásai: Kárpátaljáról, Felvidékről, Királyhágómellékről, Erdélyből, Csángóföldről, Délvidékről, Horvátországból – s természetesen, az anyaországból is.

Nagy elvárásokkal jöttek minden elcsatolt területről az egymást már nagyon is ismerő résztvevői a konferenciának. Az elmúlt év ugyanis tele volt magyarságot érintő feszültségekkel, akár az ukrán, felvidéki, a romániai vagy a székely magyar sorsokat nézzük. Egyértelmű volt mindenki előtt az a hátrányos megkülönböztetés, amelyben részesültek mind azok, akik magyarságuk megtartását mindennél előbbre valónak tartották. Sajnos, a magyarság az Európai Unió részéről és a hazai ellenzéktől egyaránt gonosz és igazságtalan támadásoknak volt (van) kitéve, csupán azért, mert korrektül és becsületesen politizál és védi magyarságát. Sok csalódás ért bennünket ebben az évben olyan emberek részéről, akiktől segítséget vártunk, de ehelyett elmarasztalást kaptunk…
Ilyen feszült helyzetben, természetesen nagy várakozással tekintettek a résztvevők a konferencia előadói felé.

„Egybegyűjtelek titeket!” (Ezékiel 11,17) – ez a biblikus Ige volt a konferencia vezér-üzenete. A célja pedig nem más, mint a népfőiskola Alapszabályában megfogalmazott tevékenység, feladatvállalás, vagyis: a magyar-magyar kapcsolatok erősítése, hiszen ahogy Széchenyi István is megfogalmazta: „Minden magyar felelős minden magyarért!” A Magyar Népfőiskolai Collegium az egyedüli magyar szervezet, amely missziói munkájával személyesen keresi meg a határon túli magyarokat, szerte a Kárpát-medencében és hoz létre velük tartós együttműködési tevékenységet.

A konferenciahéten számos színvonalas előadás hangzott el. Történészekkel, lelkészekkel, irodalmárokkal, politológusokkal, jogászokkal, közgazdászokkal együtt kerestük a választ a ma kihívásaira – az európai parlamenti választások után és az önkormányzati választások előtt, a migráció kérdéskörének szorításában. Mind ehhez szorosan kapcsolódtak magyar sors-kérdéseink – az I. világháború befejezésének és a trianoni békediktátumnak a századik évfordulója. Reggelenként bibliakörökben kértük Isten áldását, hogy az ezékieli Ige valóság legyen minden magyar számára.
A témák sokszínűségéből adunk egy kis ízelítőt, a program alapján: A nyitó előadást Horkay László ny. kárpátaljai református püspök tartotta, amelyhez csatlakozott Pécsi L. Dániel heraldikus címer-kiállítása, „Virtuális nemzetegyesítés” címmel, hiszen a heraldikus szakértő elkészítette több Kárpát-medencei magyar település címerét, az anyaországi címerekkel együtt, amelyek kiállításra kerültek az előadóteremben. Így, együtt volt látható vizuálisan az, ami valójában összetartozik. Nyisztor Tinka a pusztinai csángómagyarok mindennapi küzdelmeiről adott számot, hogy magyarul hangozhasson az imádság a csángó templomokban. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke az autonómia küzdelmeiről szólt, s arról a nagy munkáról, amelyet végeznek, az Európai Unió részére benyújtandó, egy millió aláírás gyűjtése érdekében. Gárdonyi Zsolt az újfajta gazdasági bűncselekmények törvényi meghatározását ismertette. Szidiropulosz Archimédesz a trianoni békadiktátum máig égő sebeit vette górcső alá. Igen nagy érdeklődés övezte Nógrádi György előadását – „Biztonságunk érdekében” címmel, nemkülönben ifj. Lomnici Zoltán eszmefuttatását – „Európai parlamenti választások után” címmel. Heltai Miklós a nevelésről tartott előadást, Karácsony Sándor eszméi nyomán. Birkás Antal az állam és az egyház kapcsolatát ecsetelte, míg Tóth Gy. László jelen társadalmunk átalakuló politikai szervezeteiről szólt. Bencze Izabella „Nemzetállamok uniója – kontra Európai Egyesült Államok” címmel tartott előadást, Homicskó Árpád Olivér a migráció hatását vizsgálta a szociális viszonyokra való tekintettel, Európában.

A konferenciahéten közel százan vettek részt. Az egyhetes együttlét még inkább erősített minden résztvevőben azt a felelősségtudatot, amellyel most kell végezni a feladatainkat azért, hogy unokáink, illetve utódaink még jobban tudják erősíteni a Kárpát-medence magyarjainak identitását.

A Népfőiskolai Collegium a közel 30 év alatt a missziói munkájával egyedül hozott létre egy olyan kapcsolatrendszert, amelynek során valójában az egész Kárpát-medencei magyarságot lefedi, biztatva és bátorítva mind azokat, akik reménységgel néznek a jövő fel, akik áldozatot vállalnak a magyar jövőért, akik maguk is tudják, amit Ady Endre így fogalmazott meg:
„Őrzők, vigyázzatok a strázsán!
Csillagszórók az éjszakák…”

dr. Kis Boáz
a Magyar Népfőiskolai Collegium üv. elnöke,
a konferencia szervezője