Azt tapasztalom, hogy Horthy Miklós megítélésének a kérdése napjainkban egyre inkább eldurvul. Egyre gorombább jelzősszerkezeteket hallok és olvasok. Ez igaz a szélső jobboldali és a baloldali megfogalmazásokra és kijelentésekre is. Ezekre példákat találunk az Amerikai Népszava honlapján és más baloldali honlapokon, illetve bizonyos tv-csatornák műsoraiban is. Igaz, én már negyven évvel ezelőtt, egyetemista koromban is gyakran hallottam olyan kifejezést emlegetni, hogy „Horthy-fasizmus”. Úgy vélem, hogy teljesen igazságtalan ez a megítélés.

Előadásomban Horthy Miklós és a Horthy-korszak egy-két jellemzőjét emelném ki ez alkalommal. Pár évvel ezelőtt jelent meg egy könyv, A titkos alku – Horthy-mítosz és a holokauszt címmel. Ezt a kiadványt ajánlani szoktam fiatal, középiskolai tanár barátaimnak is, hogy feltétlenül olvassák el, mert amikor a történetírást a manipulációra használják egyesek, nos, ez a könyv ennek a mintapéldánya. Egy „érdekes” logikai rendszerrel a szerző azt bizonyítja be, hogy Horthy a világtörténelem legaljasabb gazembere, mert az emberek felé úgy tesz, mintha ő nem is tudott volna a holokausztról, a zsidóság megsemmisítéséről, lényegében azonban tudatosan, előre megfontolt szándékkal, készpénzért és mindenféle egyéb materiális javakért eladott mintegy 400 ezer magyarországi zsidó embert. Ennek pontosan az ellenkezője az igaz.

Ezzel is szeretném kezdeni az előadásomat. Nagyon csodálkozom a baloldali történész kollégák és a honlapok újságíróinak álláspontján, mert Horthy volt az, aki megmentette a nagypapát, amikor leállította a zsidókat kifelé szállító vonatot, miután Horthy Istvánné, a menye megmutatta neki az auschwitzi jelentést. A kormányzó megmenti a nagypapát, s majd az unoka azzal foglalkozik, hogy vörös festékkel önti le a Horthy-szobrot… A szobor egy hozzánk közeli településen, Kerekiben található, érdemes elmenni és megnézni. Én már láttam, gyönyörűbb lett, mint volt. Ezt a szobrot őrzik. Itt tartunk Magyarországon 2012-ben, hogy a saját kormányzónk szobrát – amely nem Budapesten, a Parlament előtt áll ugye, hanem Kerekiben, a falu szélén – őrizni kell.

Horthy személyéről ilyen jeles konferencián nem szeretnék részletesen beszélni, csupán csak egy-két gondolatot elmondani. Az 1860-as évek végén született, amikor a Kiegyezés és a Habsburg birodalmon belüli független Magyar Királyság létrejött. Ez azt jelentette, hogy a magyar ifjak, akár még ha reformátusok is voltak, komoly karriert indíthattak el. Amikor hajós balesetben meghalt a kicsi Horthy Miklós testvérbátyja, Béla, akkor határozta el ez a gyökeresen alföldi gyermek, hogy ő tengerész lesz. Valóban tengerész is lett, úgy hogy a tenger mellé is telepedett. Polában – horvátul Pulában – Horthy a családjának egy villát is építtetett. (A közeljövőben ezt szeretném megnézni, ugyanis elképzelhetőnek tartom, hogy ha Budapesten nem lehet szobrot elhelyezni, mert azt leöntik, esetleg Pulában lehet…)

A XX. század első éveiben történt, hogy Horthyt – aki hat nyelven beszélt elég jól, még horvátul is, mert a katonái horvátok voltak, s bizony nem a katonáknak kellett megtanulniuk németül, amely a császári és királyi hajóhad nyelve volt, hanem a parancsnok tanulta meg az ő nyelvüket – felrendelték egy alkalommal Budapestre tolmácsnak, amikor az osztrák és a magyar parlamentek delegációi a közös ügyek költségvetését tárgyalták.

Ott ismerkedett meg Tisza Istvánnal gróffal. Hogy-hogy nem, Tisza is református volt és viszonylag rövid idő alatt megtalálták a hangot – erről emlékirataiban (Horthy Miklós: Emlékirataim, 1953., Buenos Aires) is ír Horthy.

Véleményem szerint ő volt a legnagyobb politikus, nem Apponyi Albert, nem Teleki Pál, hanem Tisza István, aki felismerte Trianon fenyegetését. Tisza István gróf 1903-1905 között és 1913 nyara és 1917 nyara között miniszterelnök volt. Tiszáról jövőre jelenik meg egy kötetem, gróf Tisza István meggyilkoltatása címmel. Nagyon-nagyon érdekes történet, hogy kik és hogyan tervelték ki és ölték meg végül a negyedik merényletben Tiszát.

Horthy Miklós történelmi szerepe 1918-1919 fordulóján kezdődött. 1919. március 21-én megalakult a Tanácsköztársaság, a Károlyi-kormány politikusai kénytelenek voltak elmenekülni. Károlyi Gyula gróf – Károlyi Mihály grófnak az elsőfokú unokatestvére – Arad környéki birtokára ment vissza, ahol 1919. május 5-én megalakította az Aradi kormányt. A román hadsereg azonban pár nap múlva megszállta a várost, az önjelölt Károlyi-kabinet tagjait előbb letartóztatták, majd „elengedték” őket: többeket Mezőhegyesre internáltak, néhányan közülük Szegedre menekültek. Követte őket Károlyi is és megalakult az első Szegedi kormány. 1931. augusztus 19-én a kormányzó Károlyit bízta meg kormányalakítással. Ő volt a „takarékos” miniszterelnök. Nagy formátumú ember volt, de eddig sajnos még nem készült róla egyetlen egy összefogott életrajzi írás sem. Egy évig volt miniszterelnök Bethlen István gróf után és Vitéz Jákfai Gömbös Gyula előtt.

Visszatérve Horthyhoz, Károlyi Gyula meghívta Horthyt a kormányába honvédelmi miniszternek. A katonák – több tábornokot is ismerek – nagyon reális emberek. Nem légvárakban élnek, hanem adott helyzetben tényszerűen felmérve az adottságokat, döntenek. Horthy úgy látta, hogy Szegeden nem lehet tenni semmit, mert egy bűnfészek volt. Arab katonák, beduin lovas katonák, franciák tartották megszállva a várost, melynek egyik következménye az volt, hogy rengeteg barna bőrű csecsemő született… Nos, úgy látta Horthy, hogy a francia megszállás alatt nem lehet semmit sem tenni, ezért Magasházy kapitánnyal, a segédtisztjével a hadsereg egyetlen repülőgépével átrepültek Siófokra, ahol még kommunista uralom, vörös diktatúra volt. Kiszálltak a gépből és ott állt előttük egy vörös katona. Horthy megkérdezte tőle, hogy ’Maguk kicsodák és mit akarnak itt?’ Aztán leütötték a vörös katonát… Pontosan nem lehet tudni, hogy ki volt az elkövető, a segédtiszt vagy maga Horthy. Mindenesetre Horthyék átvették a parancsnokságot.

Horthy és tizenkét kapitánya – a tizenkét százados, illetve kettő-három főhadnagy is volt közöttük, Gömbös Gyula, Kozma Miklós és mások – elindították a hadsereget, ami nagyon bonyolult katonai művelet volt, azért mert Pécstől és Komlótól északra szerb, Szegeden francia megszállás, a maradék magyar területeken pedig vörös diktatúra volt. Itt kezdődött Horthy történelmi szerepe. Elindította a magyar Nemzeti Hadsereg megszervezését. A nemzeti hadsereg 10-15 ezer fős csapat volt. Sok mindent lehetne a hadsereg jellemzőiről mesélni, például azt, hogy milyen elszántsággal mentek Horthyhoz a hős tisztek, életüket és vérüket odaszánva, mert az országot meg kell menteni!

1919. november 5-én már túl vagyunk a magyarországi szocialista szövetséges Tanácsköztársaságon, az első kommunista diktatúrán, amikor Sir George Clark, Őfelsége, az angol király egyik külügyi tanácsadója megérkezett Magyarországra. Először Bukarestbe ment, nagyon méltatlanul bántak vele, majd Budapestre jött. Sir George Clark a parancsnokot Budapestre hívta tárgyalni, ahol a tervei felől érdeklődött. Horthy egyik szándéka egy 80 ezer fős nemzeti hadsereg megszervezése volt (a szervezés akkor már taktikus erőkkel beindult), másik célja pedig az ország megszállóktól való megtisztítása volt. Amióta ezt a mondatot fiatalkoromban elolvastam Horthytól, azóta optimista vagyok: ’az összes megszállót ki kell verni Magyarország területéről’! Ha abszolút irreális, akkor is.

Sir George Clark után még egy Mr. Hohler nevezetű angol úriemberrel is találkozott Horthy. 1914 előtt mint sorhajókapitány, ezredes járta a világot és sok embert megismert, közöttük Mr. Hohlert is. 1912-ben találkoztak utoljára, később pedig 1919-ben, Budapesten. Mindig felolvasom a diákjaimnak Mr. Hohler brit külügyminiszternek tett jelentését, ebből most csak egy mondatot idézek: ’Horthy a korszak Magyarországának az erős embere, semmi szélsőségesség nincs benne és rá lehet bízni mindent.’ Ez egy nagyon fontos kijelentés, mert magyar nemzeti érzelmű politikusokról Budapesten tartózkodó brit diplomaták – főleg nem amerikai diplomaták – nem igen szoktak elismerően jelenteni Londonnak vagy Washingtonnak. Ezt meg kell becsülni! Ez is mutatja, hogy milyen hatást gyakorolt a nyugati diplomatákra 1919-ben, nem az idős, hanem a fiatal, a kezdő politikus.

1919. november 24-én megalakult a Huszár-kormány. Huszár Károly katolikus tanító, a Katolikus Néppárt vezetője volt. Megalakult az a magyar királyi kormány, amelyik nem koalíciós, hanem koncentrációs kormány volt, tehát mindenféle párthoz tartozó politikusok, demokraták is voltak a tagjai között. Horthy, mint katona és Huszár Károly magyar királyi miniszterelnök, mint politikus elkezdte az ország stabilizációját, amely 1919 őszétől 1920. március 1-jéig tartott. Jogilag stabilizálódott a helyzet. Csak néhány dolgot említek. Ki az a főpap, aki Horthy mellé állt? Bizony Prohászka Ottokár, székesfehérvári római katolikus megyés püspök. Illik elmondani, bár közismert, hogy a református Horthyt nem nagyon kedvelték a magyar püspöki kar tagjai. Nyilván nem mérték fel a helyzetet, nem ismerték fel, hogy Horthy mit képvisel… Horthy mögött volt a katonai erő is. Mindig hangsúlyozom, hogy ha a magyar kormány mögött nincs katonai erő, akkor bennünket „megesznek reggelire a szomszédok”. Honvédelmi szempontból ezért van nagy jelentősége annak, hogy a mai Magyarországon megindult a haderőfejlesztés, persze eleve nem kellett volna leszerelni a hadsereget…

Prohászka Ottokár tagja volt annak a bizottságnak, amelyet az egykamarás nemzetgyűlés az államfőválasztás lebonyolítására kért fel. Az államfő elnevezésére több elgondolás is született, egyesek nádorispánnak, mások pedig kormányzónak nevezték volna. Az államfő titulusa, a Hunyadi János-i és Kossuth Lajos-i vonalat követve, végül is kormányzó lett.

Megindult az ország stabilizációja. A Horthy-korszak története nem más, mint a magyar királyság megerősítése. Olyan politikus Horthy, aki olyan embereket tudott pozícióba emelni – vagy ha nem végezték a feladatukat, akkor elmozdítani –, akik képesek voltak arra, hogy Magyarországot gazdaságilag és lelkileg felemeljék – ez a két legfontosabb szempont, hiszen ’minden a lélek’, vallja a mára sajnos csekély számúvá csappant konzervatív történész-csapat.

Horthyékat 1919-ben egy válságos helyzet kialakulása is kísértette: fenn állt a veszélye a magyar királyság megszűnésének. Magyarország Lengyelország sorsára juthatott volna, amely négyszer is megszűnt, utoljára 1815 és 1918 között, amikor lengyel nép volt, de mint ország nem létezett. Horthy katonai és szervező tevékenysége következtében, a magyar királysággal ez nem történt meg.

Megkezdődött az ország stabilizációja. Gazdaságilag és lelkileg is. Nézzük a gazdaságot! Kezdem a kevésbé fontos, de mégis egy ország működése, egy nép szaporodása, jó kondíció közé kerülése kapcsán fontos szempontrendszer alapján. Európa legdurvább pénzromlása a koronával történt, méghozzá az osztrák-magyar koronával: felülbélyegzett, lepecsételték az összes bankjegyet. Hihetetlen volt a pénzromlás! Magyarország pénzügyi szempontból az összeomlás szélére sodródott. A termelés szempontjából is súlyos gondokkal kellett szembenézni, hiszen a nyersanyag-lelőhelyek elvesztek a trianoni szerződés következményeként. Budapest környékén megmaradt a világ második helyén álló malomipar, de a termőterület idegen megszállás alá került – mai napig ott is van. Rendkívül nehéz gazdasági problémákat kellett megoldani. Nem véletlen, hogy Bethlen István gróf – aki 1921-től 1931 augusztusáig, Tisza Kálmán gróf után a leghosszabb ideig volt miniszterelnök – egy Bud János nevezetű embert, aki a magyar állam mellé állt, nevezett ki gazdasági csúcsminiszternek, az 1920-as évek elején. Jól működött a rendszer. Nemeskürthy István tanár úrnak a Búcsúpillantás című könyvét is ajánlom e témában elolvasásra, mert a Horthy-korszak talán legkiválóbb összefoglalása, Bencsik Gábor Horthy Miklós című monográfiája mellett.

1924-re az iparban és a kereskedelemben, de ebből a szempontból főleg az ipar a lényeges, a gazdasági mutatók elérték az 1913-as év szintjének nagyjából a háromnegyed részét és a gazdasági világválság előtti időszakra, 1927-re, 1928-re pedig már meg is haladták azt.

1927. január 1-jén a koronát felváltotta a pengő. 1939-ben egy német márka 1,3-1,4 pengő. Gondolják el, hogy mit tett Horthy, a horthysta-kormányok, hiszen nem csak maga Horthy dolgozott. Bár igaz az is, hogy Horthy konkrétan beleszólt néha különböző, más feladatkörébe tartozó ügyekbe, például az Alföld öntözése kapcsán is. Nagyon érdekes történet, hogy mi módon „őrjítette meg” a magyar királyi földművelésügyi minisztert és munkatársait, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy öntözni kell az Alföldet, hiszen nem maradt más termőterület, mivel a Csallóköz, a királynak a vadaskertje éppen csehszlovák megszállás alá került.

Az 1920-as évek végén a magyar gazdaság stabilizálódott és az ország erős középhatalommá vált, gazdasági értelemben.

Lelkileg nagyon érdekes a történet, mert ugye maga Horthy is hívő református volt és a barátai, a korábbi kolozsvári református lelkész, Ravasz László, Raffay Sándor evangélikus püspök és a többiek horthysták voltak. Egész pontosan ezt rájuk lehet mondani, mert ők elfogadták, elismerték és a híveik előtt támogatóan szóltak Horthyról.

A korszak számos fontos belpolitikai kérdése közül most a területi revíziót emelném ki. Horthy abszolút a területi revízió híve és azt mondja, hogy ’ami a miénk, azt vissza kell venni!’ De Horthy nem azt mondja, hogy ’Erdélyt vissza, mindent vissza!’, hanem elfogadta Teleki Pál gróf és Bethlen István gróf álláspontját, miszerint úgy kell megoldani ezt a kérdést, ahogy erre mód van, ahogy lehetséges. Első lépésként a zömmel magyarlakta területeket kell visszavenni. Akkor még a Teleki-térképen Észak-Erdélyben, a Mezőségben a nagyszámú magyarságot, magyar területeket pirossal jelölték – Trianon után 90 évvel az etnikai helyzet totálisan másképpen fest, mint Trianon után akár öt vagy tíz, vagy húsz évvel. Ez igaz – a mi kárunkra. De Horthyék azt mondták, hogy ami a miénk, azt vissza kell venni, elsősorban a magyarlakta területeket.

Nagyon érdekes az az alkudozás, amit 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter és Hory András folytatott az észak-erdélyi terület kapcsán, illetve az, hogy hogyan került vissza Székelyföld, mert ugye a románok a Mezőségből kisöpörték a magyarokat.

Felmerült az autonómia lehetősége is. Én barátja vagyok az autonómiának, de abszolút irreális gondolatnak vélem. Ha Székelyföldnek autonómiát csinálunk, akkor azzal nagy-Románia határait kvázi garantáljuk. Horthyék is valahogy így gondolták, mert ők a területi revízióra tették a hangsúlyt. A körülmények is az autonómia ellen beszéltek: Magyarország teljesen ellenséges volt Európában, ellenséges a szomszédoktól körülvéve, Beneš minden héten kétszer fegyveres beavatkozással fenyegetőzött Magyarországgal szemben. Közzé is tették egy levelét, amit kézzel írt, amelyben párbajra hívta ki Masarykot. Pedig szerintem ő nem nagyon volt párbajképes…

Fontos megjegyzem azonban, hogy a revíziónak van egy olyan következménye is, hogy Magyarország hozzájut mindenféle nyersanyag-lelőhelyhez, faanyaghoz, építőanyaghoz, szénbányákhoz, illetve az ország gazdasági felemelkedése maga után vonhatja a népszaporulat számának emelkedését is. Miért?

Lelkileg akkor zökkent vissza a helyére a magyar nemzet, amikor a revíziók elindultak. Ez egy nagyon érdekes téma! Megindultak a területi revíziók és a magyar gyermekeket a gólyák robbanásszerűen nagyobb iramban kezdték el hordani a magyar édesanyákhoz. Megindult a szaporodás. Tehát ha a nemzetet lélekben pozitívum éri, akkor elkezdenek születni a magyar gyermekek…

Egy számadatot említenék: 1986-ban egy budapesti demográfus írt egy tanulmányt. Azt a kérdést tette fel, hogy mennyi magyar lenne 1986-ban – a Kádár-rendszer utolsó fázisában vagyunk már –, ha nincs Trianon. Több szempontot vett figyelembe, négy évtized magyarosodási rátáját, tehát hogy a magyarok száma milyen gyorsan nőtt az országhatáron belül, az össznépesség határain belül, illetve a születési és halálozási rátát. A szaktanulmány szerint, Magyarországnak 1986-ban 36 millió lakosa lenne, ebből 30 millió etnikailag magyar lenne, 6 millió pedig román, szlovák, stb. Továbbfűztem ezt a gondolatot: ha 1986-ban, ami 26 évvel ezelőtt volt, 30 millió lett volna Magyarország tisztán magyar lakosságának a száma, akkor most 40-41 millió lenne, hiszen a Kárpát-medencében minden meg van ahhoz – ipar, jó termőterület, stb. –, ami biztosítaná a megfelelő feltételeket egy minőségi élethez.

Ezzel Trianon szörnyűségét bizonyítom egyrészt, másrészt pedig azt, hogy milyen hatalmas eredmény volt az, hogy Horthyék elkezdték a területi revíziókat, melynek egyik pozitív következményeként pár év alatt rohamosan elkezdett szaporodni a nemzet. Horthyék az emberek lelkét hozták rendbe azzal, hogy felmutattak egy jövőképet az által, hogy egy teljesen ellenséges környezetben is el tudták indítani a területi revíziót. Ez Horthy másik nagy történelmi jelentősége.

Horthyval szemben többfajta, különböző vélemény is formálódik a vörös- és fehérterror kapcsán. Az én álláspontom az, hogy ez a két dolog időrendi sorrendben és nem párhuzamosan történt. Először volt a vörösterror. Szamuely és a Lenin-fiúk vérlázító tettei: akiket megfogtak, azokat kivétel nélkül mind felakasztottak. Hogyan történtek ezek a rémtettek? A Lenin-fiúk Szamuely vezetésével bementek egy faluba, a tíz leggazdagabb parasztembert – akik ugye a legtekintélyesebbek voltak, hiszen a faluban annak van tekintélye, akinek földje van – elővezették és rájuk kiáltottak, hogy ’na, gazemberek! Gajdeszbe!’, Szamuelynek ez volt a bírósági ítélete, ami azt jelentette, hogy halálra van ítélve. A két Lenin-fiú kivitte az áldozatokat – ahogy Szolnokon, az árokparton is történt – és agyonlőtték őket. A szolnoki származású Szentesi Zöld László írt erről. Szolnokon történt az is, hogy a Lenin-fiúk elvittek egy édesapát, tizenöt éves gyermeke pedig odaszólt Szamuelynek, hogy ’kicsoda maga, gyilkos, tróger ember?’, Szamuely erre ráförmedt, ’Micsoooooda? Gajdesz!’ Rögtön az édesapja után a gyermeket is elvitték…

Erre a cselekedet-együttesre volt válasz a fehérterror. Mit mond Prohászka Ottókár? Mi a fehérterror? A fehérterror nem más, mint a magyar nép lelkének visszacsapása a vörösterrorra. Ne tessék vörösterrort csinálni és akkor nem lesz fehérterror! Véleményem szerint, ez a fehérterror maradt el 1990-ben, törvényesen, jogállami keretek között…

Végül néhány gondolatot szólnék még a zsidó-mentésről… Horthy, amikor meglátta az Auschwitz-jegyzőkönyvet, felhívta telefonon az Esztergom környéki falvakba elhelyezett I. számú magyar királyi páncélos dandárparancsnokát, Koszorús Ferencet és a zsidók megmentésére Budapestre rendelte a páncélosokat.

Él egy Máramarosszigeten született, észak-erdélyi, idős (90 éves elmúlt), zsidó ember New Yorkban – Randolph L. Brahan történész. A magyar holokauszt könyvét két vastag kiadványban kiadták, kicsit megcsonkítva ugyan, a budapesti események nincsenek mind benne Horthy pozitívumairól. De ennek az embernek, Braham professzornak van egy angol nyelvű tanulmánya, amit ha elolvas az ember, abból kitűnik, hogy arra biztat, hogy Horthyt becsüljük meg, mert Európa egyetlen államfője volt a világháború éveiben, aki a hadserege segítségével megmentette a zsidókat a saját országa területén. Ugyanis Koszorús ezredes körbevette a gettót páncélosaival és megakadályozta, hogy deportálják a zsidókat. Koszorús a Gestapo székházát is körbevette – bár erre nem kapott parancsot Horthytól, rendkívül veszélyes lépés volt – a németek pedig szembesültek a magyar páncélos hadtest erejével.

Hiba volt az, hogy 1944. október 15-én, ezen az esős vasárnapon, amikor a kiugrási kísérlet történt, Horthy nem erőszakolta ki a saját miniszterelnökénél, aki tábornok volt, hogy kimehessen a csapatokhoz, az I. vagy a II. magyar királyi hadsereghez. Így fordulhatott elő az a tényleg ostobaság, hogy háborúba sodródtunk. 1944 októberében történt az is, hogy a Gestapo elrabolta Horthy fiát, ifj. Horthy Miklóst… Mindenki döntse el, hogy mi tévő lett volna ebben a helyzetben! Horthy nem ment ki a csapatokhoz a kiugráskor és ezért fordulhatott elő, hogy kvázi törvényesen Szálasiék át tudták venni a hatalmat. Most ne menjünk abba bele, hogy ez mennyire volt törvényes vagy sem…

1938 márciusában Darányi Kálmán meghirdette a Győri programot. A miniszterelnök Győrben volt képviselő, innen van a győri egymilliárd pengős fegyverkezési program. Egyébként az egész országban voltak aranypengős katonai fejlesztések, munkaerő-teremtés, stb. A terv az volt, hogy felfejlesztik a hadsereget, de Magyarország nem lép be a háborúba, hanem ha már mindenki kivérezte magát, a béketárgyalásokon veszünk részt és azt mondjuk, hogy kérem, itt van 1 millió magyar katona, kinek van gondja még velünk?

A nemzetközi politikában az erő beszél. A horthysta-koncepciónak is ez volt a lényege: nem lépnek be a háborúba, majd a béketárgyalásokon vesznek részt. De mégis beléptek… Ez hiba volt.

Végezetül: a Horthy-korszakban óriási nemzetfejlesztés történt, kitünő politikusokkal az élen. Simonyi-Semadam Sándor volt az első miniszterelnök, őt követi Teleki Pál gróf, majd Bethlen István – „Pista gróf”, „a gazda”, ez volt a parlamenti beceneve –, majd Károlyi Gyula gróf, Gömbös Gyula… Hihetetlenül komoly emberek voltak. Koncepciózus, magyar szívű, keresztyén emberek valamennyien…