SZÁSZKÚT (Sascut-Sat)

A település neve nem a szász telepesekre, hanem a kutak bőségére utal, tehát „száz kút”-ból alakult ki. A település neve messze földön híressé vált, mert itt épült fel Románia egyik legrégebbi cukorgyára, 1875-ben. A ma már városi ranggal bíró település egyik része a magyar lakosságú falu, amelynek a régi neve Fântânele.

A többi moldvai falutól eltérő volt a magyar lakosság felekezeti megoszlása a faluban. Jerney János könyvében 130 katolikus székelyről és 123 református székelyről ír, akiknek templomuk és papjuk is van. A reformátusok utolsó lelkésze 1925-ben hunyt el, a neve Dobay György volt. A református templomot és a temetőt azóta elbontották, felszámolták. A mai faluban csak katolikusok élnek. A mai katolikus templomot 1900-ban építették és az Úr színeváltozása tiszteletére szentelték fel. 1978 óta van önálló plébániája. A templom előtti magyar feliratú emlékeknek az összegyűjtése is fontos feladat. A nagyjából 600 lakosból hozzátevőlegesen 200-300 ember tud magyarul. Magyar oktatás még nincs.

SOMOSKA (Somușca)

Ez a falu egyike azoknak a településeknek, amelyek leginkább őrzik kultúrájuk magyaros jellegét. A falu társalgási nyelve a magyar. A 2009-2010-es tanévben 53 gyermek tanult magyarul az iskolában, de iskolán kívüli magyar oktatás is van. Bákótól 17 kilométerre délre fekszik, közvetlenül Klézse mellett. Lakói székely származásúak, akik a madéfalvi veszedelem után kerültek Moldvába.

1992-ben 1659 katolikusból 1650 beszélte a magyar nyelvet. 2005-ben 1807 katolikust számláltak a településen. Korábban Klézse templomába jártak, de 1902-ben saját templomot építettek. A mai templom 1991-ben épült Szent Lukács evangélista tiszteletére. A védőszent képe látható a főoltártól jobbra. A templom modern, torony nélküli, különálló harangtornya az út másik oldalán áll.

Somoskai származású a Budapesten élő Demse Márton költő, valamint Benke Grátzy népzenész.

SZŐLŐHEGY (Pârgăreşti)

Gazda László írta sokszor idézett könyvében a faluról: „1972-ben tett néprajzi és folklórgyűjtő expedíciónkban nem kis szorongással érkeztünk oda! Vajon találunk-e a településen magyarul is beszélő embereket? Ám nagy volt a meglepetésünk, hiszen olyan hangulat fogadott, mintha egy háromszéki magyar faluba látogattunk volna el. Ízes székely, magyar nyelvű népesség lakik itt, gazdag magyar folklórral és hagyományokkal.”

A XIX. században a falu régi templomát még Szent István király tiszteletére szentelték fel. A régi templom csekély maradványai ma is megtalálhatóak, a szentély helyén egy kereszt áll. A múlt század 70-es éveiben még állt a régi faboltozatú templom, amelyben egy több száz éves harang volt. Sajnos, ezt a valószínűleg magyar feliratú harangot azóta beolvasztották. A mai templomot 1988-ban építették és Szent Szűz Mária Királynő tiszteletére szentelték.

Szőlőhegyen a jó nyelvi állapot ellenére sem indult be a magyar nyelvoktatás. A közeli falvakban, Diószegen és Szitáron, Bahánán van lehetősége a gyerekeknek a magyar nyelvet tanulni.

SZITÁS (Nicoresti)

A régi fazekas központtól, Gorzafalvától öt kilométerre fekszik ez a színmagyar katolikus falu több, mint 900 lakossal. Az eredetmonda szerint, a régi lakosok meglyuggatott juhbőrökből szitákat készítettek, innen származik a falu neve. Katolikus templomait 1910-ben építették és a Fájdalmas Szent Szűz Mária tiszteletére szentelték. A XIX. század második felében, az akkor szerveződő, kizárólag román oktatást a helyiek egyszerűen nem fogadták el, a gyerekeket nem engedték el a szülők az iskolába. Az 50-es években volt magyar iskola a faluban. 2008 óta működik az iskolán kívüli magyar nyelvi oktatás. A jó nyelvi állapot minden látogató számára egyértelmű, itt is tovább lehetne lépni a gyerekek és a felnőttoktatás területén.

POKOLPATAK (Valea Mică)

Régi szabadparaszti (részes) falu Bákótól 22 km-re, délre. A falu három részből áll: Csernát, Pokolpatak és Kispatak. 2005-ben 836 katolikus lakosa volt, majdnem mindenki beszéli a magyar nyelvet.

Régi temploma helyén, 1990-ben új templomot építettek és Boldog Jeromos, a román szent tiszteletére szentelték fel. Az utóbbi időben több templomot szentelnek Boldog Jeromos tiszteletére. Mivel más szentjük nincsen, ez a boldog rangot elért csángó az egyetlen, akit a nacionalista papság igyekszi kisajátítani. Jeromos Onyesten csángó magyar családból származik. 1574-ben, 18 évesen gyalog ment át a Kárpátokon Brassóba, Gyulafehérvárra, majd Raguzába és Bariba.

1578-ban belépett egy kolostori rendbe. 1625. március 5.-én Pozzuoliban halt meg. 1994-ben avatták boldoggá.

A település jelenlegi plébánosa északi csángó származású, magyarul nem tud. A faluban a 2009/2010-es tanévben 28 gyermek vett részt az iskolán kívüli magyar oktatásban.

PUSZTINA (Pustiana)

A település 25 km-re Bákótól, a Tázló folyó bal partján, a Magura nevű domb mellett fekszik. Bár azt olvashatjuk sok leírásban, hogy a székelyek alapították 1764 után, de már jó száz évvel előtte is említik a falut, így a menekülő székelyek csak későbbi betelepülők voltak.

Az 1930. évi népszámláláskor 1153 katolikus lakosból 1146 vallotta magát magyar anyanyelvűnek. 2005-ben 737 családban 2057 lélek élt itt, mindenki beszélte a magyar nyelvet.

A település temploma 1830 előtt épült és Szent István király tiszteletére szentelték. Pusztina az egyetlen település Moldvában, ahol nem tudták leváltani a magyar védőszentet.

1948-1952 között magyar iskola működött több, mint 200 tanulóval. Itt vezették be elsőként a fakultatív magyarnyelvű oktatást az iskolában a 2003/2004-es tanévben.

A pusztinai Szent István Egyesület dr. Nyisztor Tinka vezetésével óriási felvilágosító munkát végez. A magyarnyelvű miséért folyó küzdelem is sok éve tart. Pusztinán él Nyisztor Ilona tanár, énekes, aki az általa tanított gyerekekkel rendszeresen jár Csíksomlyóra és Kacsikára, ahol a magyar misén gyönyörűen énekelnek. A Magyar Ház, amely jó tíz évvel ezelőtt épült, sajnos nincs jól kihasználva.

LÁBNYIK (Vladnic)

A falu alapítói a madéfalvi veszedelem után Moldvába menekült székelyek. Miután az osztrákok 1774-ben megszerezték a ritkán lakott Bukovinát (Moldva északi része), a Moldvába menekült székelyek egy részét odacsalogatták. Közkegyelmet hirdettek és az odatelepülőket kedvezményekben részesítették. Öt falut is alapítottak a részükre. Hadik András magyar tábornok volt ennek a településnek az irányítója. Akik Moldvában maradtak a korábbi magyar falvakban telepedtek le, vagy önálló falut alapítottak. Lábnyik a moldvai magyar falvak közé tartozott, adómentességgel.

A falu egyik részét Csíknak, másik részét Gyergyónak nevezik. Lakosai száma 2005-ben 1282 lélek volt.

Az 1940-es években 35 család, 210 fő Magyarországra költözött. Közöttük volt Laczkó Mihály is, aki a katonai pályán főtiszti rendfokozatig jutott el, ma Budapesten él. 2003-ban szentelték fel Lackó Flórián katolikus papot, aki Kaposváron végzett teológiát, ő is Magyarországon szolgál.

1949-ben magyar iskolát létesítettek, amely az 1950-es évek közepén szűnt meg.

2004 óta van fakultatív magyar oktatás az iskolában és a Magyar Házban.

A települést Szent Anna tiszteletére szentelték. A katolikus templom 1978-ban felújított XIX. századi épület. Péter atya a plébános, korábban Magyarországon is szolgált.