Lészped

A fényes nap immán elnyugodott

 

A fényës nap immán elnyugodott,

A főd szintén sötétbe maradott.

Nappali fény éjjelre változott,

Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

 

Mindën állat mëgy nyugodalomra,

Az Istentől kirendëlt álomra.

De jén, Uram, úgy mënyëk ágyamba,

Mintha mënnék gyászos koporsómba.

 

 Midőn ágynak adom a testëmët,

Dëszka közi zárhatom éltëmët.

Hosszas álom érheti szëmëmët,

A kakasszó hozhatja végemët.

 

Vessünk számot hát, édës Istenëm,

Hogy lelkëmët ne këlljën féltenëm!

Hogy lehessën bátrabban szólanom,

Midén mëg këll elétted állanom.

 

Színyëd elétt mindën nap elesëm,

De te lëttél Atyádnál kezesëm.

De mëgbocsáss, mer szivemből szánom,

Kënyvek miatt szëmëmbe nincs álom

Az ágyamba zokogva költëzëm,

Vánkosomot könyvemvel ëntëzëm.

Ha mëgtartasz hónapi napodra,

Nem fordítom azt megbántásodra.

 

Be van a várkapu kővel kerítve

 

Bé van a vár(ă)kapu kűvel kerítve, ă)

Réporta katanák sétálnok benne.

 

Kard csërëg mindënnek a bal ódalán,

Szereteje csókja piros arcáján.

*

 

Es az eső, esik, hadd essék fojvást,

Tán azt tudod, rojzsám, nem találok mást?

 

Találok szeretni szépët, csinosat,

Ott, ha én akarok. davalérosat.

 

Akkor szép az erdő, mikor ződ,

Mikor a vadgalamb belékőt.

 

A vadgalamb mënyën, ugrándzik,

A vadgalamb mënyën, ugrándzik.

 

Körme között viszi kis céduláját,

Kibe írta rózsám szíve szándékját.

 

A vadgalamb ojan, mint a lány,

Mikor szép legényt lát, szíve neki fáj.

Búzaszëmët szëd az galamb

 

Búzaszëmët szëd az galamb.

Jaj be szépën szól az harang!

Vajon kinek harangoznak?

Talán nem az galambomnak!

 

Vajon kinek harangoznak?

Talán nem az galambomnak!

Bárcsak addig el ne vinnék,

Amíg innét odajérnék!

 

Amíg innét odajérnék,

Bár ëgy levelet írhatnék!

Rézget kezem, nem írhatok,

Húll az könyvem, nem láthatok.

 

Ha jén innét odajérnék,

Bándaji papot fogadnék,

Bándaji papot fogadnék,

Ezist muzsikást hozatnék.

 

Nem jöttél el nezésëmre,

Jere el temetésëmre!

Vess ëgy lapát fédet réjám,

Talán mëgérdëmlëm, rózsám!

 

Szúrj ëgy fácskát az fejemhëz!

Ëgy kis rozsmaring szalacskát.

Hagy tudják mëg, hogy itt jártál,

Járásidba jelt ës hattál.

Lujzikalagor

Bánat, bánat, be megettél

 

Bánat, bánat, be megettél,

me mind csak fődbe nem tettél.

Bánat, bánat, be megettél,

me mind csak fődbe nem tettél.

 

Jobb lett volna, s oda betegy,

mintsem engemet így megegy.

Jobb lett volna, s oda betegy,

mintsem engemet így megegy.

 

Megyek az útamon elé,

senki nem mondja, gyere bé.

Megyek az útamon elé,

senki nem mondja, gyere bé.

 

Gyere bé, tiszteljelek meg,

ha búsulsz es, kérdjelek meg.

Búsulok es, bánkódom es,

ha sírok, reám fér az es.

 

Nyíljék az ég háromfelé,

mikor megyek hazafelé,

Nyíljék az ég háromfelé,

mikor megyek hazafelé.

Jaj Istenem, alig élek,

még egy madartól es félek.

Hogy meg vagyok keseredve,

mint e ficfa tekeredve.

Merre mënsz, te báránkám

 

Merre mënsz, te báránkám

Merre mënsz, te báránkám?

S az erdőre, bacsikám,

S az erdőre, basikám.

 

Mit sánsz te ot(ă), báránkám,

Mít sánsz te od(ă), báránkám?

Fívet ëszëm, batyikám,

Fívet ëszëm, bacsikám.

 

Ki vert meg tégëdët, báránkám,

Ki vert meg tégëdët, báránkám?

S a gazdëskám, bacsikám,

S a gazdëskám, basikám.

 

Mivel vert meg tégëdët, báránkám,

Mivel vert meg tégëdët, báránkám?

S a vesszővel, bacsikám,

S a vesszővel, bacsikám.

 

Hogy bőgtél, te báránkám,

Hogy bügtél, te báránkám?

Be-he-he-he, bacsikám,

Be-he-he-’ he, bacsikám.

Mit sánsz te az erdőn(ă), báránkám,

Mit sánsz te az erdőn(ă), báránkám?

Jádzogattom, basikám,

Játszogattom, basikám.

 

Hul játszodol, te báránkám,

Hul játszodol, te báránkám?

Zódalakkon, bacsikám,

Zódalakkon, bacsikám.

 

Hod játszogattál, báránkám,

Hod játszogattál, báránkám?

Szökdölgettem, bacsikám,

Szökdölgettem, bacsikám.

 

Mivel vágnak el tégëd, báránkám,

Mivel vágnak el tégëd, báránkám?

A késekvel, bacsikám,

A késekvel, bacsikám.

 

Hogy ësznek meg tégëd, báránkám,

Hogy ësznek meg tégëd, báránkám?

Häp-häp-häp-häp, bacsikám,

Häp-häp-häp-häp, bacsikám.

Tavaszi szél utat szárászt, virágom, virágom

Tavaszi szél utat szárászt, virágom, virágom,

Tavaszi szél utat szárászt, virágom, virágom.

 

Mindën burján társat választ, virágom, virágom,

Mindën burján társat választ, virágom, virágom.

 

De én imá kit válasszak, virágom, virágom,

De én imá kit válasszak, virágom, virágom?

 

Te éngëmët, s én tégëdët, virágom, virágom,

Te éngëmët, s én tégëdët, virágom, virágom.

 

Bujjunk ëgymás árnyékjába, virágom, virágom,

Bujjunk ëgymás árnyékjába, virágom, virágom!

Somoska

A párja vesztett gerlice

 

(ă)Kövecsës víz közepibe

S ott fërëdik kiét gërice

Csak leszálla ëd nagy(ă) medár,

S ëz ëgyikët meg itotá

 

S ëz egyíkët megitatá,

S ë másikot elvadázza.

Bévadázza züőd lodzásba,

S ott sëm üle szép züőd ágro.

 

Ott së üle szép ződ ágra,

Fëlüle ëgy asszú ágra.

Asszú ágát kopogtassa,

Párocskáját rikojtgassa.

 

Párom, párom, édës párom,

Rég az ideje, hogy várom.

Várom, várom, ámíg várom,

Mig szëmëmre jő az álom.

 

Ha szëmëmre jő az álom,

Ajtóm, kapumat biézárom.

Majd, ha kapumat biézárom,

S a lësz nekëm csëndës álom.

 

Csëndës álom, nyugodalom,

De szeretet szűfájdalom.

Mert szeretet szívet epeszt,

Ki nem hiszi, próbát vehet.

Elment az én párom

 

Elment az én párom

Idegen országra,

Meggyászolom itthon

Fekete gunyába.

 

Délig feketébe

Délután fehérbe,

Estére kedvemre

Aranyszín köntösbe.

Elment a madárka,

Üres e kalicka.

Azt üzente vissza,

Visszajön tavaszra.

 

Ha tavaszra nem jön,

Buzapirulásra,

Ha jakkorra nem jön,

Szőlyőlágyulásra.

 

Ha jakkora sem jön,

Tudom, sohasem jön,

Ha akkora sem jön,

Tudom, sohasem jön.

Te menj el egy úton, én es e másikon

 

Te menj el egy úton, én es e másikon,

Nehol összegyűlűnk, egymásnak ne szóljunk.

Egymásnak ne szóljunk, szeretet tartunk.

 

Szeretlek édesem, mind e lágy kinyeret,

Sóhajtok éretted háromszázezeret.

Nem es sohajtanék, ha ne szeretnélek,

De én úgy szeretlek, majd meghalok érted.

 

Nem es sohajtanék, ha nem szeretnélek,

De én úgy szeretlek, majd meghalok érted.

Vaj meghalok érted, vaj enyimmé teszlek,

Vaj piros véremvel fődet festek érted.

 

S e te piros véred, s ez én piros vérem

Egy árokba folyjon, egy malmot meghajtson.

Pedig az e malom három kőből legyen,

S e legelső köven szeretetet járja.

 

S e második köven aprópénzt hullassa,

S a harmadik köven virág gyöngyöt járja.

Kimenék ez útra, lenezék ez úton,

Látám édesemet, ő es láta ingem.

 

Akarám szólítni, magát busítani,

Egy szóval, kettővel: hova mensz édesem?

Ide menek, ide, nagy magas hegyekre,

He, gyi tés, édesem, he, gyi tés, édesem!

 

Vaj bánod, édesem, z én jó életemet?

Nem bánom, édesem, te jó életedet,

Csak bánom, édesem, keserűségedet.

 

Sohase hídd, rózsám, hites szeretődnek,

Sohase hídd, rózsám, hites szeretődnek,

Míg ez ótár előtt le nem térbéltetnek.

 

Ha letérbéltetnek, ha összeszentelnek,

Attól tovafelé mind mondjad mindennek.

Mind mondjad mindennek, hogy összeszentelnek,

Addig édesem, ne mondd senkinek!

Szabófalva

Alá s fel ríjjál, nyirjásza

 

Alá sză fel ríjjál(ă), nyirjász (ă), lá-doj-lád

Jő el(ă)nyirül (sză) viszën el ó, lá-doj-lád

 

Úd meg(ă)musztrál, mind e zidegent(ă), lá-doj-lád,

Közd meg(ă) csak jól (hă) keszkenyővel(ă), lá-doj-lád.

 

Úgy el(ă)hagyad(ă) tátát (sză) mámát, lá-doj-lád,

Húgot sze zöcsiét úgy elhagyad(ă), lá-doj-lád.

 

Úd meg(ă)musztrálnak magadat, lá-doj-lád,

Mind egy idegent(ă), făr› gyi milátlant, lá-doj-lád.

 

Úd meg(ă)riuwad magadat künd, lá-doj-lád,

Nëm tudja szënki(ă), csak a nígy fal(ă), lá-doj-lád.

 

Bezeg(ă) nehez e zidegennél, lá-doj-lád,

Nem ura megmondd, nincs szënkinek isz(ă), lá-doj-lád.

 

Ne búsuljon tát› sze mámă isz ne, lá-doj-lád,

Jelmentem magam(ă)túl ebbă zutba, lá-doj-lád.

 

Érjen buszujok, gyiereszen kiende’ , lá-doj-lád,

Többët lyány nem vagyak szoha isz(ă), lá-doj-lád.

Én uram, Teremtőm, mikor ingem teremtől

 

Én uram, Teremtőm, mikor ingem teremtől,

Szent lelkedvel szerettél, szent véreddel megváltál.

Fogadj hozzám Úrisztenem, fogadj hozzám Úrisztenem!

Fekszem ez ágyamba, koporszóba büntetten.

 

Adj három angyalt te fé(je)mhez,

Adj három angyalt te fé(je)mhez!

Egy őrizzen, egy alisszon,

Egy elvegye lelkemet Krisztusz urunknak a markában.

 

Megzsengiték a harangot, kigyűlnek e zangyalok.

Kihágok a kalavári hegyet, látok dümölsöket

Kivirágozva, kilevelezve, szent misze felvirágozva

Fútatott aranyból.

 

Béüle a Szűz Márie székibe, sziljában,

Könyökig kilotába, tyérgyig vérben.

Mér ríúl, szent anyánk?

Hogyne ríúk, szent fiam.

Súf(zs)iduk levelet küldtek, ke szent péntekre felfognak.

Rút nyálakval töpdösznek, vaskestyükvel szapdosznak,

Hajant huznak, nagyon csúfolkodnak.

Szent fiam, elmenj e fekete földön ez Ádámnak e bűnösz faihoz.

Hirdeszd ki ezt a két-három igém, szómat:

Ki el tudja mondani, elszüzüljön, mind e szűz,

Ki el nem tudja mondani,

mennyországnak a kapuján nem ura bémnjen.

Sengítének menyországba

 

Sengítének menyországba,

Kigyülének az angyalok,

Kihallgatták a szent misét,

Kimenének a kálvári hegyre.

 

Uljan szép gyümölccsel fa leveledzik,

Arandzs vérvel felvirágazva,

Krisztus Urunkval meggyümölcsözve.

Elmenének a Krisztusz házához,

Krisztusz háza arangyasz.

…