Ahogy mondani szokták, a távol lévő főrend követeként kértem néhány mondatnyi megnyilvánulást. Lezsák Sándor úr, a Lakiteleki Népfőiskola Kuratóriumának elnöke és annak vezetője, hihetetlen intenzív munkatempója miatt nem tudott részt venni ezen a tanácskozáson, de nagy szeretettel köszönti a jelenlévőket és konstruktív tanácskozást kíván mindenkinek.

Engem két ok miatt küldött Sárospatakra, mert egyfelől a tanácsadója vagyok, munkatársa abban a szolgálatban, amely a kárpát-medencei népfőiskolák megújítását tűzte ki célul. Másrészt azért, mert gondolta, hogy hazajövök Sárospatakra, ugyanis pataki diák voltam annak idején, s ez a legmagasabb státusz, amit az életben elértem. Tíz évig munkatársa voltam a Tanítóképző Főiskolának, de a közművelődési tanszék vezetőjeként volt szerencsém részt venni a Pataki Népfőiskola megújításában, Kovács Dániel kitűnő pataki tanár nyomdokain, 1988-tól. A helyi Népfőiskolai Egyesület alapító-elnökeként és a helyi népfőiskola vezetőjeként volt alkalmam egy kicsit szerényen nyomdokába lépni annak az óriási mozgalomnak, amelyet a két háború között Újszászy Kálmán professzor úrék tettek. Eddig a legnagyobb élményem, s meg kell azt említenem, hogy volt alkalmunk a vén diófa alatt találkozni, nemcsak a Professzor Úrral, hanem az egykori nagyon idős tanítványaival is. A diófa alatt összehoztuk őket a mi tanítványainkkal, az új népfőiskola fiatal növendékeivel.

A nemzedéki találkozás élőben újra megtörtént, egy fél évszázadnyi különbséggel. Talán mégis elmondhatjuk, hogy nem szakadt meg az a nemzedéki-láncolat, amely itt az 1935-1936-os esztendőben elkezdődött.

Végezetül, még egyszer annyit mondanék és Lezsák Sándor elnök úr üzenetét abban szeretném még tolmácsolni, kiegészíteni, hogy miután nagyon gazdag a magyar népfőiskolák virágzó fája, sok ága van és gyökérzete is sokirányú, s én magam is azt gondolom, hogy a legerősebb gyökér itt a sárospataki földből tört ki.

Működnek még más irányban, más vallásfelekezetek világi népfőiskolái is, amelyek hasonló célokat tűztek ki a maguk számára. Az az üzenet lényege tehát, hogy akár a KALOT keretében működő katolikus testvéreink, akár a többi református indíttatású népfőiskolák, akár a hagyományőrzést vállaló népfőiskolák, vagy a világiak, vagy az ökumenikus szellemből újra induló népfőiskolák fogjanak össze, fogjuk meg egymás kezét, támogassuk egymást és dolgozzunk közösen a népfőiskolák felvirágoztatására és a haza ügyéért!